Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Brazil himnusz a világ egyik leghíresebb stadionjában, a Maracanában, látványos műsor, hullámzó közönség, zene, tánc, különleges jelmezek – a mostani olimpia nyitóünnepsége a hasonló ceremóniák minden elemét felvonultatta. Ám mielőtt a stadionban lenyűgöző show keretében bemutatták a dél-amerikai országot, a Maracana elől könnygázzal és hanggránátokkal oszlatott el a rohamrendőrség egy tüntetést.
A több száz demonstráló az olimpiai játékok körül kirobbant korrupciós ügyek és a túlköltekezés ellen tiltakozott. Az oszlatásból semmit sem látott az Origo két helyszíni tudósítója, de a stadion rendjét jól láthatóan extrém erővel védték: mintha háborús övezetben sétálnánk, annyi fegyveres lepte el az utcákat, felszerelkezve rohamkocsikkal és speciális rendőrautókkal is.
Ha nem lett volna a tüntetés, a gyenge közbiztonság és a terrorfenyegetettség önmagában is igazolja az erős rendvédelmet. A 205 milliós ország lendületesen fejlődött az elmúlt évtizedben, és bár ez a lendület megtört az utóbbi években, így is a világ hetedik legnagyobb gazdaságává hízott, ugyanakkor az egy főre jutó GDP rangsorában csak 77. a világon. Ezek a szélsőségek, ha nem is tökéletesen, de mégiscsak érzékelhetőek szabad szemmel is Rióban.
Tízmilliók léptek ki a mélyszegénységből az elmúlt években, de további tízmilliók várják még a segítő kezet. Rióban könnyen hozzászokik az ember a gondolathoz, hogy kirabolhatják, pláne mert könnyen megúszhatja különösebb baj nélkül, ha nem áll ellen. Több nemzetközi stábot (akár sportolóit, akár újságíróit) sokkoltak a városba vezető út mentén sorjázó nyomornegyedek, még lövöldözés is történt, sőt akadtak sztárok, akik nem vállalták az utazást a játékokra.
Az utóbbi azért vaskos túlzásnak tűnik. A rettegett Zika-vírusnak se híre, se hamva, szúnyogok és bűnözők sem szívják az ember vérét minden sarkon. Aki akar, alapvetően tud vigyázni magára, a kissé sztereotip latin lezserség pedig nagyon is érezhető, és sok mindenért kárpótol. A mosolyok belülről fakadnak, a helyiek minden porcikájukkal segíteni akarnak, az ember ösztönösen is drukkolni kezd egy sikeres és nyugodt olimpiáért.
A Maracanában tartott négyórás ünnepségen tettünk egy lépést egy jó értelemben emlékezetes olimpia felé. Rengeteg újdonságot nem hozott a program, de a hangulat fergeteges volt. Már a rövid felvezető műsor után hullámozni kezdett a közönség, majd jöttek a sztárok, az olimpiai bajnok tornász Nadia Comanecitől kezdve a Forma-1 uráig, Bernie Ecclestone-ig.
Szokás szerint a házigazda bemutatta az ország történetét, a portugál gyarmatosítók vagány jelmezekben pompáztak, később pedig a kényszerrel Brazíliába hurcolt afrikaiak jövetelét lehetett látni: kerekekben futottak, munkájuk eredményeként a fák helyét cukornádültetvények vették át. Végül az arabok és távol-keletiek bevándorlását mutatták be, ami után hatalmas metropoliszok nőttek ki a földből.
Szintén a mainstreamnek megfelelően hangsúlyt kapott a környezetvédelem is. Joggal: a brazil társadalom egészére kihat az Amazonas őserdeje alatti rendkívül értékes termőföldért folyó harc, amelynek az erdők felégetése még csak az egyik kísérőjelensége. Másrészt ha a globális felmelegedés nem torpan meg, Rio nagy része is víz alá kerülhet hamarosan.
Külön figyelmet kapott a béke, ám ezen a téren az olimpiai mozgalom gesztusa ezúttal nem ragadt le néhány táncfiguránál: először indulhatnak a játékokon menekült sportolók, akiket külön csapatba terelt a NOB, és akiket nagy tapssal fogadott a közönség. Az olimpiai zászló alatt versenyző tíz sportoló közt van az olimpia legfiatalabb versenyzője, a nepáli földrengés egyik túlélője, a 13 éves úszó, Gaurika Singh. A csapat ruházatát a NOB biztosítja, a sportolók az olimpiai faluban laknak, ha pedig egyikük nyerne, az olimpiai himnusz csendülne fel a tiszteletére.
Egy olimpián tehát mindenkinek helye van, utoljára még a brazil szupermodell, Gisele Bündchen is közönség elé lépett, mindannyiunk legnagyobb örömére. Akadt viszont egy nagy hiányzó, minden idők talán legnagyobb focistája, Pelé. A háromszoros világbajnokot felkérték a láng meggyújtására, ám az egészsége már nem a régi, márpedig „csak az Isten fontosabb számomra, mint az egészségem”, jelentette ki velősen.
A 75 éves, évek óta bottal járó legenda helyett Vanderlei Cordeiro de Lima gyújtotta meg a lángot, az egykori maratonifutó 2004-ben, Athénban lett bronzérmes. De nem akármilyen körülmények között, ugyanis sokáig vezetett a versenyben, 35 km után közel félperces előnye volt a mezőnyhöz képest. Ekkor a nézők közül berohant a pályára egy korábbi ír pap, Cornelius Horan, aki az út mentén álló tömegbe lökte. Az atléta végül csak harmadik lett, azonban a záróünnepségen megkapta a Pierre de Coubertin fair play díjat a verseny során tanúsított sportszerű magatartásáért.
Michel Temer, Brazília ideiglenes államfője megnyitotta a játékokat, ám előtte még bevonultak az országok, mind a 207, az élen a görögökkel, Sofia Bekatoru vitorlázó vezetésével.
A magyar zászlót Szilágyi Áron, London olimpiai bajnok kardvívója vitte – utoljára éppen húsz éve, Atlantában tartotta egy vívó a magyar lobogót, méghozzá a MOB mostani főtitkára, Szabó Bence.
A nagy szomszédot, Argentínát hatalmas hangorkán kísérte, mintha a brazilok maguk sem tudnák, hogy kifütyüljék, vagy megtapsolják őket. Újra megcsodálhattunk több népviseletbe öltözött afrikai küldöttséget, a kambodzsaiak sötétlila ruháját, a franciák és olaszok eleganciáját, és olyan zászlóvivő klasszisokat, mint az USA-t vezető Michael Phelps, vagy a spanyol küldöttség élén masírozó Rafael Nadal.
Mit is láttunk még? Öt transznemű önkéntest, akik a tolerancia jegyében helyet kaptak az országok tábláit hordozók közt. Szombattól viszont csökken a tolerancia, és megkezdődik a verseny: augusztus 21-ig összesen 306 aranyéremért küzd meg tízezernél is több sportoló, köztük 160 magyar, akik fair versenyzéssel és érmekkel tehetik boldoggá egy távoli kis ország lakóit.
