Hosszú Katinka az eddigi szereplésével, a három riói aranyával kivívta a tiszteletet az uszodában, legalábbis erről árulkodott, hogy a 200 hát elődöntője előtt
a korábbinál nagyobb tapsot kapott a bevonulásnál.
A többi úszónál valószínűleg már sokkal korábban elérte, hogy tiszteljék, sőt, valószínűleg tartanak is tőle, és a magabiztossága semmit sem kopott, ahogy a dinamikája sem, már az első ötvenen lendületesebben tempózott a többieknél.
Száz méternél majdnem egy másodperc volt az előnye, a végén pedig másfél másodpercet vert a második helyezett amerikai Diradóra, így 2:06.03-as, új országos csúcsot jelentő idejével első helyen jutott a 200 hát döntőjébe.
Ugyanez nem sikerült Missy Franklinnek, aki kétszeres világbajnoka és olimpia címvédője a számnak, valamint Emily Seebohmnak,
aki a tavalyi vébén éppen Franklint és Hosszút megelőzve állhatott a dobogó legfelső fokára.
"Valahogy éreztem, hogy egyikük sem jut be a döntőbe. Jól hangzik, hogy egy másodperccel gyorsabb voltam a többi döntősnél, de ez nem jelent semmit, ebből még nem lehet megállapítani, hogy ki mit tud. Kemény menet lesz, de ez az utolsó döntőm, aztán lehet lazítani" – nyilatkozta Hosszú, aki azt is hozzátette, nem gondolta volna, hogy ekkora favorit lesz ebben a számban, de jókor jött ki neki a lépés.
Cseh László maga is elismerte, összenyomta őt az olimpia semmihez sem hasonlítható miliője és tétje, de a 200 pillangó hetedik helye után 100-on az előfutamban biztatóan mozgott.
A középdöntőben Cseh gyengén rajtolt, de a második ötvenet nagyon megnyomta, és végül 51,57 másodperces idővel megnyerte a futamát, egy századdal előzte meg Phelpset, aki három perccel előtte még a 200 vegyesen nyert arannyal fotózkodott.
„Ennél jobb időt szerettem volna, de úgy látszik, a kezdés még nem akar összejönni. Phelpset megvertem egy századdal, ez egy kis győzelem a lelkemnek – egyébként pedig nem jelent semmit. Örülök a döntőnek, ott szeretném a legjobbamat megúszni,
és teljesen mindegy, hányadik helyen érek be, ha a nyolcadikon, akkor is elégedett leszek,
mert már nincsenek olyan vágyálmaim, amiket nem biztos, hogy lehet teljesíteni. Ezek lélekgyógyító úszások voltak, ha még jobb lett volna az idő, akkor az még inkább gyógyította volna a lelkemet, de remélhetőleg a döntőben még jobban begyógyul" – értékelt Cseh, aki úgy érzi, a táv első felét még össze kell raknia, mert nem olyan dinamikus az úszása, mint amilyennek szeretné.
Cseh egyébként a negyedik legjobb idővel lett döntős, és egy ország drukkol neki, hogy legyen meg az az érem, ha valaki, ő nagyon-nagyon megérdemli.
A japán úszók már Rióban is megmutatták magukat, mi lesz itt 2020-ban, amikor Tokióban hazai medencében lubickolhatnak? 400 vegyesen Hagino Koszuke még az első napon, 400 vegyesen nyerte az első japán úszóaranyat, csütörtökön pedig 200 női mellen Kaneto Rie a másodikat, aki a korábbi doppingügyei ellenére még mindig versenyző orosz Jefimovát és a kínai Si Csing-lint előzte meg.
Az Egyesült Államok egy picivel nagyobb étvággyal bír, mint a japánok,
úszásban már tizenegy aranyat húztak be,
200 háton Ryan Murphy volt a király, aki ezt megelőzően már 100 háton is otthagyott mindenkit. 200 vegyesen pedig Michael Phelps mutatta meg sokadszor, hogy kihagyhat akármennyit, ő akkor is verhetetlen.
Eszméletlen hangulatban indult a döntő, a brazilok ugyanis teljesen bevadultak attól, hogy Phelps mellett Thiago Pereira igazgatta a szemüvegét a hármas pályán. A derék Thiago 50 méternél tovább csavarta a hangerőt, mert elsőként érintette a falat, 100-nál viszont Lochte is beszállt a buliba, ő vezetett egy századdal a Phelps, Pereira duó előtt.
Aztán Phelps mellen átült a motorcsónakba, és gyorson már csak az volt a kérdés, mennyivel veri meg a többieket. A válasz: majdnem 2 mp, a japán Hagino lett az ezüst-, a kínai Szun Jang a bronzérmes, Lochte ötödik, Pereira csak hetedik lett, csöndben is voltak a brazilok. Phelps így már 22-szeres olimpiai bajnok, és a himnusz alatt gyanúsan csillogott a szeme, még a végén kiderül, hogy ő is emberből van.
Női 100 gyorson jött a nap harmadik amerikai diadala, amely valójában egy amerikai–kanadai siker volt, mivel Simone Manuel és Penny Oleksiak egyaránt olimpiai csúcsot jelentő 52,70 másodperc alatt darálta le a 100 métert. Manuel 20,
Oleksiak mindössze 16 éves,
utóbbi már négy éremnél tart Rióban, egy arany, egy ezüst, két bronz leosztásban.