Norbert Trandafir nevét látva a névsorban elsőre simán átfut felette a szemünk. Aztán mégis megakad, szerencsére. Kiderül: a 28 éves úszó most a leggyorsabb magyar 50 gyorson, Rióban elődöntőbe jutott, ahol 21.99 másodperc alatt teljesítette a távot, míg Takács Krisztián a 22.12-t úszott az előfutamában, ezzel nem jutott tovább.
Az erdélyi magyar sportoló eddig úszott az olimpián, de mivel több versenye nem lesz, már szurkolóként van Rióban, ebben a minőségében a spanyol-román kézimeccs volt az első élménye. Amikor a spanyolok 17-11-ről feljöttek 18-18-ra, megkérdeztük, kikaphatnak-e ekkora előnyről a románok? "Á, ezek szarba lépnek, és mennek tovább" - mondta, és igaza lett, Románia 24-21-re győzött.
A marosvásárhelyi születésű úszó a városban készült 19 éves koráig, amikor ott bezárták az uszodát. Egy ideig több romániai városban is megfordult, majd a Kárpátokon túlra, Bacauba költözött. Úszni egészségi okokból kezdett, de "már senki nem tudja pontosan, hogy volt, mint volt".
Közben fél évig Dunaújvárosban edzett, akkor az is felmerült, hogy magyar színekben versenyezzen.
Nem akarok belemenni a részletekbe, de a magyar szövetség ezt nem akarta.
Ha akkor átigazolok, a 4x100-as váltót simán nyertük volna az országos bajnokságon, de ez valamiért nem tetszett nekik. Tehát már a klubváltást sem engedélyezték, pedig ez lett volna az út a válogatottsághoz, ha klubszinten ott maradok, és versenyzek, fejlődöm tovább" – mesélte.
Ez még 2010-ben történt, amikor "még nem lehetett ilyen könnyen állampolgárságot kapni", azóta viszont nem került szóba az átigazolás, "mert semmi értelme nem lett volna: hazamentem és találtam egy elég jó klubot."
De milyen egy jó klub Romániában, milyen feltételek mellett készül ott egy profi úszó? Amikor a Hosszú Katinka által kért mozgáselemző szoftvert és a jégkádat említjük, azt mondja, ott "egyáltalán nem adott" az ilyesmi, de
az uszodába akkor megyünk be, amikor akarunk
- neveti el magát -, ezt jelentik a kondíciók Romániában. Van konditermük is, nem ultramodern, de "használható". Dietetikus, sportpszichológus szóba sem jöhet, tehát edző, uszoda, konditerem van, pont.
Kicsit mesélünk a taorendszerről, hátha van hasonló Romániában: "Ez működik nálunk, a pénzmosás szintjéig. 2011-ben például elindult egy program, azt mondták, 150 uszodát építenek Romániában egy év alatt. Azóta sem készült el egy sem, pedig a pénz benne van."
A körülményekhez képest elődöntőzni 50 gyorson óriási eredmény ("nem szeretem magamat dicsérni"), a harmadik olimpiáján járó Trandafir eddigi legjobbja.
A táv magyar specialistájával, Takács Krisztiánnal edzett is, vele nagyon jó a viszonya, a többi magyar úszót kevésbé ismeri: "általában én felismerem őket, ők nem ismernek fel engem". Hosszú Katinkával pedig "vékony köszönőviszonyban vagyunk".
Kitérünk a nevére is, ami rózsát jelent, és amelyet még a nagyapja románosított, pedig ha marad, ő lenne a második Rózsa Norbert.
Hát én vagyok a második Rózsa Norbert!
Van is tőle egy autogramom: 13-14 éves lehettem, amikor jártunk egy versenyen Hajdúszoboszlón, és azt írta nekem: Rózsa Norberttől Rózsa Norbertnek. Tiszteltem, felnéztem rá, igaz, ő mellúszó volt, tehát ilyen értelemben nem volt sok közünk egymáshoz."
Rióban eddig nem volt szabadideje, csak edzett és versenyzett, az első szabadidős programja a spanyol-román kézimeccs volt, ahol "rácsodálkozott", hogy milyen üres a lelátó, mert amikor bejött, azt látta, nincs itt senki, csak három fotós. "Az úszáson van két-háromszáz fotós, este pedig hét-nyolcezer ember, de
Pekingben, Londonban, például tömve volt a kézicsarnok is."
Bár a játékok végéig marad Rióban, inkább kicsit kikapcsolni szeretne, mint nyüzsögni, de például szívesen lemenne a Copacabanára, és megnézné a strandröplabdát. A városnézéssel nincs gondja, szerinte a rémhírekben sok a túlzás, az olimpiai faluban pedig "totál biztonságban" érzi magát, mert "ultramodern fegyverekkel őriznek bennünket. A városban sem hinném, hogy gond van, ha betartom a szabályokat".
Az olimpia utánra pedig nem tervez, azt mondja, pihennie kell,
két éve tartott is már egy féléves szünetet, mert besokallt, "egyszerűen túl sok volt reggel hattól este nyolcig az uszodában lenni. Edzettem, de kisebb intenzitással."
"Hogy ezután mi lesz, nem tudom. Nagyon szeretem az úszást, a versenyzést, de otthon ezt nem fizetik meg, két-háromszáz eurós juttatásokból nem lehet megélni, még Romániában sem – mondja, de ezzel együtt maradna a sportban, ha a saját lábára tudna állni. "Igazából csak azért tudtam 28 éves koromig úszni, mert a szüleim támogattak, különben Peking után abbahagytam volna. Az én számomban legjobb francia
négy-ötezer eurót keres egy versenyen, többet, mint én egy évben."
Korábban magyar úszók is panaszkodtak arra, hogy a nagy versenyeken a nyugati versenyzőket egész stáb kíséri, míg a magyaroknak csak két-három szakember jut. "Ti szerencsések vagytok. Nálunk senki sincs."