Mesélje el, milyen érzés? – fordultunk a vegyes zónában Szász Emese felé, miután kiszabadult az őt ünneplők fogságából.
Még nem nagyon hiszem el, hogy mi történt. Nagyon-nagyon boldog vagyok, a sírás kerülget, végre sikerült elérnem azt, amiért évek óta dolgozom.
7-11-nél mire gondolt?
Arra, hogy ha már itt vagyok, megpróbáljam szorosabbá tenni az asszót, mert az olasz nem tartozik a kedvenc ellenfeleim közé, nem igazán volt pozitív a mérlegem ellene. De hittem benne, hogy ez lesz az a nap, amikor megcsíphetem.
Imre Gézától azt hallottuk, hogy Kulcsár Győző szövetségi kapitánnyal a négytusos hátránynál taktikát változtatott. Mi történt pontosan?
Innentől én nyomtam jobban, és nem hagytam, hogy az ő akarata érvényesüljön.
Elhitte ekkor, hogy még fordíthat?
Jézusom, tényleg négytusos hátrányból nyertem? Nem is tudom. Csak a következő tusra koncentráltam, mert
tudtam, hogy amíg nincs vége, addig lehet próbálkozni.
Egész nap verhetetlennek tűnt kívülről. Ön is így érezte?
Az eredmény azt mutatja, hogy az voltam (nevet). A döntőbe jutással elértem azt, amiért jöttem, hiszen azzal már biztos volt az érem. Sokszor voltam görcsös világversenyeken, akkor nem jött össze az arany, ezért most megpróbáltam lazábban vívni, és rögtön sikerült.