Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
2015. augusztus 28-án sokan felszisszentek. Akkor látott napvilágot a hír, mely szerint Szilágyi Áron hét év közös munka után szakított edzőjével, Somlai Bélával. Még 18 éves volt, amikor nevelőedzője, Gerevich György halála után Somlai vette át a felkészítését.
Közös munkájuk csúcspontja a 2012-es londoni olimpia megnyerése volt.
De még tavaly kora nyáron is Somlai irányításával győzött Áron a svájci Montreux-ben megrendezett Európa-bajnokságon.
Sokan hüledeztek, hát már Szilágyi is? Egy évvel az olimpia előtt az úszásban épp zajlott a nagy edző- és klubkeringő, a válogatott számos tagja döntött úgy, hogy máshol, mással akarja folytatni a felkészülést.
A vívóknál ez kevésbé volt jellemző.
Az pedig, hogy egy olimpiai bajnok hagyja ott addigi mesterét, felettébb szokatlan lépésnek tűnt. Pedig Szilágyi Áron már akkor is elmondta, hogy a döntését kizárólag szakmai okok motiválták. Szeptember 4-re meg is lett az új edzője, Decsi András kizárólag Szilágyi miatt hagyta ott szingapúri tréneri állását, és jött vissza Magyarországra.
Ezzel hat nap alatt el is csendesedett az ügy. Aztán a Magyar Olimpiai Bizottság Szilágyi Áront jelölte a riói olimpia zászlóvivőjének, ami nagy megtiszteltetés bármely sportolónak, de a statisztikákban és a babonákban egyformán járatosak nyomban jelezték, hogy legutóbb a kalapácsvető Németh Imre tudott magyar zászlóvivőként olimpiai bajnokságot nyerni.
Ez sem ma történt, hanem 1948-ban, Londonban.
Rossz előjel!
Szilágyi Áron nevét 2007-ben ismerte meg a magyar sportközvélemény. Az akkor 17 éves fiatalembernek elvülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a magyar kardcsapat megnyerte a szentpétervári vb-t. Óriási szenzációnak számított ez akkor, hiszen a nemzetközi mezőnyben szinte teljesen ismeretlen Szilágyi magától értetődő természetességgel verte meg az oroszok élő legendáját, a négyszeres olimpiai és tízszeres világbajnokot, Sztanyiszlav Pozdnyakovot.
A nagy győzelem persze óriási súlyt rakott a még gimnazista Szilágyi vállára.
A válogatott ezzel a világbajnoki diadallal kijutott a pekingi olimpiára. Sokan úgy gondolták, ha a vb-cím összejött, az olimpiai bajnokság megszerzése ennél jóval könnyebb lesz. Nagy csalódás volt, hogy nem sikerült – a csapatot az amerikaiak már a negyeddöntőben megállították, a hetedik helyen fejezte be a pekingi olimpiát.
Négy évvel később, Londonba a kardcsapat ki sem jutott, a szakágat egyedül Szilágyi Áron képviselte. A 22 éves fiú ezt a terhet is elbírta, és megnyerte az egyéni versenyt. Ráadásul ő volt az első londoni aranyérmesünk, szereplése megadta az alaphangját a roppant sikeres magyar olimpiai szereplésnek. A legtöbben ekkor ismerték meg ezt a nagyon szimpatikus és tehetséges fiatalembert.
A tévében a női párbajtőrvívás korábbi világbajnoka, Horváth Mariann, a rádióban pedig Gulyás László közvetítette sírva Szilágyi londoni diadalát. Utóbbi édesapja, Gulyás Gyula az 1948-as londoni játékokon kommentálta Gerevich Aladár egyéni győzelmét.
Szilágyi London előtt arról beszélt, egyáltalán nem nyomasztja, hogy kardvívásban egyedül kellett képviselnie Magyarországot. Gyerekként sok sportágat kipróbált, többek között a tornát, a teniszt és a tollaslabdát. A tornától azért tanácsolták el, mert az edzők túl magasnak találták. Kilencéves volt, amikor az iskolájában megjelent a Vasas vívószakosztályába toborzó Gerevich György.
Áron és édesanyja ekkor döntött úgy, megnézik, mi az a vívás.
A sors furcsa fintora volt, hogy először egy párbajtőredzővel kezdtek beszélgetni. Ekkor lépett be a terembe Gerevich György, aki egyszerűen elvette kollégájától a kisfiút, mondván, ebből a gyerekből csakis kardvívó lesz, semmi más.
Pár év múlva a kamaszodó Szilágyi Áron rájöhetett arra, milyen a sportoló fiatalok élete. Neki már akkor is hetente négy-öt alkalommal az edzések töltötték ki a tanuláson kívüli idejét, miközben nem sportoló osztálytársai ennél jóval lazábban élhették mindennapjaikat.
A roppant céltudatos Szilágyiban egyszer sem vetődött fel, hogy abbahagyja.
14 évesen már kadett-világbajnokságon szerepelt, hamar jöttek az eredmények, Gerevich Györgynek tényleg kiváló szeme volt, amikor felfedezte benne az őstehetséget.
2007-ben Nébald György, a kardozók szövetségi kapitánya azért válogatta be a felnőtt vb-csapatba az akkor még csak 17 éves Szilágyit, mert Lengyel Balázs megsérült. Ez a csere akkor a sportág bennfentesein kívül senkinek nem tűnt fel.
Bár az oroszok elleni vb-negyeddöntőben nem ő, hanem Nemcsik Zsolt volt a befejező ember, azt senki sem felejtheti, mit produkált a kis Szilágyi a négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakov ellen. 8-3-ra megverte a kardvívás akkori egyik legnagyobb versenyzőjét.
Ha nincs ez a győzelem, nincs továbbjutás sem.
Az oroszok elleni siker szárnyakat adott. Az elődöntőben az ukránokat, a fináléban a franciákat is legyőztük, így lett a magyar csapat világbajnok.
2008-ban azon a napon, amikor Szilágyi és a magyar kardcsapat elutazott a pekingi olimpiára, elhunyt Gerevich György (a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár fia), aki nélkül Szilágyiból sosem lett volna kétszeres olimpiai bajnok. A mester és tanítványa mindig közel álltak egymáshoz. Bár a 62 éves Gerevich súlyos betegséggel küszködött, halála nagyon megrendítette Szilágyit.
Gyuri bácsi apám helyett apám volt. Rengeteg időt töltöttünk együtt”
– nyilatkozta akkor a 18 éves sportoló. Ekkor lett Szilágyi edzője Somlai Béla, akivel 2012-ben Londonban csúcsra ért a kiváló kardvívó. Pedig a Londont megelőző utolsó világbajnokságon, 2011-ben Cataniában csak a hatodik helyen végzett az egyéni versenyben. A szicíliai vb-n akkori mumusa, a német Nicolas Limbach állította meg.
Kevesen tudják, hogy a Fazekas Mihály Gimnáziumban pallérozódó Szilágyi Áron nemcsak a pástokon, hanem országos matematikaversenyeken is remekelt, döntőkig jutott.
Nem szeretem, amikor a vívást a sakkhoz hasonlítják. De a páston is lépésről lépésre kell kitalálni az ellenfél gondolatait, mint a sakktábla mellett”
– mondta egyszer a kétszeres olimpiai bajnok. Szilágyi az ELTE Társadalomtudományi Karán is bizonyította, hogy az élsport és a kemény tanulás igenis összeegyeztethető.
Az olimpiák történetében tegnapig összesen négy sportoló volt, aki meg tudta védeni kard egyéni címét. A magyar Fuchs Jenő (1908, 1912) és Kárpáti Rudolf (1956, 1960) mellett Viktor Krovopuszkov (1976, 1980), valamint a francia Jean-Francois Lamour (1984, 1988) tudott duplázni.
Ebbe a társaságba került be a Vasas 26 éves kardvívója.
Kamuti Jenő tőrvívó-világbajnokunk Szilágyit máris Kárpáti Rudolfhoz hasonlította. Három egyéni olimpiai bajnoki címet ebben a sportágban senki sem tudott még nyerni. Talán éppen ez a tény motiválja Szilágyit, hogy harmincévesen Tokióban újra megpróbálja. És abban is biztosak lehetünk, hogy a kincsestárából még hiányzó egyéni világbajnoki cím megszerzésére is hajtani fog.
Szilágyi Áron eddig is a magyar sport egyik, ha nem a legnépszerűbb embere volt. Veleszületett intelligenciájára, a belőle áradó nyugalomra és kedvességre még azok is felfigyelnek, akik napi szinten nem követik az élsportot. Személye egyszersmind arra is bizonyíték, hogy botrányoktól mentesen, a celebvilágot tudatosan távol tartva is lehet élni, sportolni, bajnoknak lenni.
