A kutya is fegyver a brit-orosz kémháborúban

A jó, a rossz és a csúf - ebben a felállásban kötött bele három rendőr az [origo] tudósítójába Moszkvában. Egy talpraesett ismerőse kihúzta őt a csávából, de az affér legalább megadta az alaphangot a találkozóhoz egy brit tisztviselővel, aki kollégáival együtt már összeakasztotta a bajszát az orosz hatóságokkal. Mint kiderült, akár egy háziállat is lehet eszköz két ország kémháborújában.

Péntek délelőtt egy brit tisztviselővel volt találkozóm, de még reggel megbeszéltem telefonon egy moszkvai ismerősömmel, hogy előtte összefutunk. Abban maradtunk, hogy egy forgalmas út melletti ortodox templomnál várjuk egymást. Hamarabb érkeztem pár perccel a megbeszéltnél, nézegettem az épületet, és közben láttam, hogy az út széléről egy rendőr elindul felém, majd két járőrtársa is követi őt. Nem értettem, mit akarnak, mert ha eddig valaki meglátott kerek fejemre húzott színes csíkos kötött sapkában, legfeljebb elnevette magát, de tudtommal senki nem nézett gyanús alaknak. Persze valószínűleg a rendőröknek is a hátizsákom és az oldalamon lógó fotóstáska szúrt szemet. Moszkvai ismerőseimtől tudom, hogy hajlamosak kipécézni a turistákat, hátha le tudnak gombolni róluk egy kis pénzt valamilyen szabálytalanságra hivatkozva.

Az egyik rendőr kövér volt és agresszív, a másik átlagos termetű és békés természetű, harmadik társuk pedig egy pattanásos arcú fiatal, aki nem szólt egy szót sem. A kövér agresszív elkérte az útlevelemet, majd elkezdte mondogatni, hogy valami nincs rendben a papírjaimmal. Jeleztem neki, hogy egy árva szót sem értek abból amit mond, mire elkezdte mutogatni, hogy fel kellene hívnom a "russian friend"-emet, már ha van ilyen. Egyszer megpróbáltam, de nem tudtam elérni őt, így órám számlapját megkocogtatva próbáltam megértetni vele, hogy mindjárt itt lesz az orosz barátom. Ismerősöm azonban késett, a kövér agresszív pedig egyre türelmetlenebb lett. "Nyugi-nyugi" - mondtam neki, de tekintete alapján nem biztos, hogy megértette. Ez nagyjából tíz percig tartott, majd megérkezett ismerősöm, aki megkérdezte tőlük, mi a gond. Mint kiderült, azt a regisztrációs papírt kérték rajtam számon, aminek beszerzésére még le sem járt a határidő. Ez a tény nem zavarta őket, a kövér agresszív elindult, és nekem is mondogatta, hogy "go, go".

A forgalmas út szélére mentünk, ahol már várt egy rendőrségi furgon. A kövér agresszív közölte, hogy be fognak vinni, ismerősöm szerint azonban csak ijesztgetni próbált, hogy pénzt csikarjon ki belőlem. Idáig végül nem fajultak el a dolgok, mert barátom felvetette nekik, nem venné ki magát jól, hogy ha egy külföldi újságírót állítanának elő pár nappal az elnökválasztás előtt. A kövér agresszív ekkor épp valamit intézkedett az autó körül, átlagos termetű társánál pedig hatott ez az érvelés. Bólintott, hogy mehetünk, és még kezet is nyújtotta búcsúzáskor. "Rendben van Moszkva, csak a rendőrökkel kell vigyázni" - jegyezte meg ismerősöm, miközben sétáltunk el a furgontól.

Litvinyenko halálával kezdődött

Az affér miatt elkéstem a találkozóról a brit tisztviselővel, de ő megértően bólintott, amikor szabadkoztam, hogy a rendőrök tartottak fel. Épp azért kértem, hogy beszélhessünk, mert az utóbbi pár hónapban különösen elmérgesedett a viszony a két ország között, és ebben szerepet játszottak az orosz rendvédelmi szervek is. Bár korábban is érezhető volt már némi feszültség a brit-orosz viszonyban, a fordulópontot Alexander Litvinyenko halála jelentette. A brit állampolgárként Londonban élő egykori KGB-ügynök 2006 novemberében halt meg, miután sugárzó anyag juttattak a szervezetébe. A brit nyomozók egy Oroszországban élő, korábban szintén a KGB-nek dolgozó férfit vádoltak meg a bűncselekmény elkövetésével, és kérték a kiadatását. Moszkva ehhez nem járult hozzá, részben talán azért is, mert London sem adta ki neki korábban Borosz Berezovszkij oligarchát és Ahmed Zakajev csecsen szeparatistát.

Tavaly nyáron aztán előbb a britek utasítottak ki négy orosz diplomatát az Egyesült Királyságból, mire az oroszok válasza sem késett, ők szintén hazaküldtek négy követségi alkalmazottat Moszkvából. 2007 végén az orosz hatóságok felszólították a briteket, hogy zárják be a kulturális programokat szervező British Council szentpétervári és jekatyerinburgi irodáit. Moszkva azt állította, hogy jogszabálysértő módon működnek ezek az irodák, de a névtelenséget kérő brit tisztviselő szerint azóta sem konkretizálták, miről van szó. Szergej Lavrov külügyminiszter pedig a BBC-nek adott interjújában lényegében elismerte, hogy a British Council elleni fellépés valójában a politikai keménykedés része volt.

Az egykori KGB-székház - Nem ment el mellettük a világ

A britek először nem is akartak engedelmeskedni az orosz felszólításnak, de aztán január közepén mégis bezárták a két irodát. Arra hivatkoztak, hogy az orosz titkosszolgálat emberei zaklatták munkatársaikat. Brit forrásom szerint ez konkrétan azt jelentette, figyelmeztették őket, hogy szabálytalanul működő szervezetnek dolgoznak, és tettek fel nekik baljóslatú kérdéseket is. "Megkérdezték például valakitől, hogy a kutyája jó egészségnek örvend-e, utalva arra, hogy esetleg baja eshet" - mondta a tisztviselő, aki szerint a zaklatás része volt, hogy a dolgozókat este tíz óra körül keresték fel az orosz adóhatóság munkatársai és tettek fel nekik kérdéseket. Végül a britek úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a két iroda működését, amit azzal indokoltak, hogy meg akarták védeni az egyébként orosz állampolgárságú munkatársakat a további zaklatástól.

Szeretet és kémháború

A brit hivatalnok ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy hiba ezeket a vitákat felnagyítani, mert egyébként ezektől eltekintve a két ország viszonya jónak mondható. A gazdasági kapcsolatok javulnak, a kereskedelem bővül, és ez nem kis részben a Putyin alatt történt változásoknak köszönhető - sorolta, hozzátéve, hogy ráadásul az is egyértelmű, az oroszok imádják Nagy-Britanniát. Ez jól látszik az odalátogató rengeteg turistából és abból is, hogy sok dúsgazdag orosz vállalkozó Londonba tette át székhelyét. A szeretet nyilvánvaló jelei ellenére azonban tavaly ősszel a brit titkosszolgálat, az MI5 főnöke, Jonathan Evans szokatlan módon a nyilvánosság előtt kezdte el bírálni az orosz hírszerzést. Szerinte ugyanis az orosz kémek most is ugyanolyan aktívak Nagy-Britanniában, mint a hidegháborúban voltak, pedig elvileg közösen kellene küzdeniük a nemzetközi terrorizmus ellen. A nyilatkozat kapcsán a BBC már durvuló orosz-brit kémháborút emlegetett.

Az általam megkérdezett brit tisztviselő óvatosan fogalmazott, amikor azt kérdeztem tőle, hogy az elnökválasztástól javulást vár-e a két ország kapcsolatában. "Vannak olyan vélemények, hogy Medvegyev (aki a távozó Putyin támogatottjaként minden bizonnyal megszerzi a posztot - P. A.) liberálisabb politikát képvisel, de hallani ennek az ellenkezőjét is" - mondta bizonytalanul. Szavaiból az derült ki, csak abban bízik, hogy az idő múlásával begyógyulnak az egymáson ejtett sebek, a felek lehiggadnak, és talán a két British Council iroda is újra megnyithat. Úgy tűnt, hogy ezt a diplomaták szokásos optimizmusa mondatja vele, bár kérdésemre megjegyezte azt is, neki soha nem volt gondja az orosz rendőrökkel. Ahogy mondta, "ők csak a munkájukat végzik".