A dózis teszi a mérget - legális drogok

A büntető törvénykönyv szerint igen, a toxikológus szerint nem létezik a legális és illegális drogok között különbség. A TASZ feloldaná a tiltást, mondván, hiába futnak a szakértők az újabb és újabb szerek után, a feltalálók mindig gyorsabbak lesznek. Összeállításunkból kiderül, melyek azok a legismertebb tudatmódosító anyagok és növények, amelyeket legálisan fogyaszthatunk.

"A méreg és a drog között semmi különbség nincsen, mindkettő csak egy elnevezés, és mindkettő hamis" - halljuk dr. Zacher Gábor toxikológustól, a Péterfy Sándor kórház toxikológiai osztályának főorvosától. Ahogy azt Paracelsus természettudós-okkultista mondta az 1500-as években: nem maga a hatóanyag, hanem "a dózis teszi a mérget."

Akkor mi a különbség?

A TASZ drogpolitikai programvezetője, Sárosi Péter történész szerint, ha látni akarjuk, mi a különbség legális és illegális drogok között, inkább a politika és a történelem, és nem a tudomány területén kell az okokat keresnünk. "Sok kutatóval beszéltem, akik úgy vélik, a jelenlegi drogtörvények az európai kultúra hegemóniáját tükrözik - mondja Sárosi".

Vajon miért és hogyan kerültek az egyes szerek tiltólistára? "Mindehhez ismerni kell az egész mostani kábítószer-ellenőrzési rendszernek a történelmét, amely nem több, mint száz éves" - így a történész. Sok, ma illegális drog nem is oly rég legális volt, az európai hatalmak ugyanis jó bizniszt csináltak velük. A britek nagyot kaszáltak az olcsó ópiummal, Hollandia és Németország pedig kokaingyártó nagyhatalom volt valaha.

Nem a káros hatások, hanem a tradíciók döntenek engedélyezés és tiltás dolgában: Bolíviában, Peruban az indiánoknak ma is szabad szent növényük, a koka használata, és ugyanígy legálisak a mifelénk mindennapos "drogok", így a kávé, az alkohol és a cigaretta.

A dohány fogyasztását egyébként a 16-17. században egész Európában büntették, mert azt hitték, hogy az ördög megnyilvánulása, a pápa még bullát is kiadott ellene. "Ha megnézzük, milyen indokokkal tiltották be a fenti szereket - világít rá a lényegre Sárosi -, akkor olyan orvosi szakvéleményekhez jutunk, amelyek állították, hogy a kávétól elmebeteg leszel (ugyanezt most a kannabiszról állítják), míg a dohányzás következménye a teljes erkölcsi leromlás."

A nemzetközi tiltáshadjárat aztán az 1900-as években indult el, az Egyesült Államokból. Az amerikaiaknak ugyanis vajmi kevés hasznuk volt a kereskedelemből - nem beszélve arról, hogy bevándorlók kifúrása ellen sem jött rosszul adott nép szereinek "bűnős szerként" aposztrofálása.

Így terjedtek el a legendák, miszerint a kínai vendégmunkások ópiumbarlangjaikban nőket kényszerítenek szexuális szolgáltatásokra, a feketék meg szupererősek lesznek a kokaintól - csak azért vezettek be egy nagyobb kaliberű pisztolygolyót, mert a kisebb "nem öli meg a szuperhősöket".

1909-ben Sanghajban megszervezték az első nemzetközi ópiumellenes konferenciát, majd két évvel később Hágában aláírták a Nemzetközi Ópiumegyezményt, mígnem az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezmény szentesítette a globális drogtilalmat - természetesen csak bizonyos anyagokra.

Zacher Gábor mindezt tömören így foglalja össze: "A kábítószer a hatvanas évek óta közellenség, előtte nyolcezer évig nem volt ellensége az embernek, és csak ötven éve férhet hozzá a nép egyszerű gyermeke is." Zacher nem élt soha, semmilyen szerrel, és meggyőződése, hogy az ősi kultúrák sámánjai manipulációra használták ezeket a növényeket, mivel a "varázsnövények" nemcsak tudást, hanem hatalmat is adtak a kezükbe.

Törvényesen, de csak futnak utánuk

Hazánk drogügyi törvénykezését az ENSZ három nemzetközi egyezménye befolyásolja. A tiltólista bővítésének joga az Európai Drogmonitorozási Központ kezében van, mely az új anyagokat riadóláncán küldi szét, ám egészen addig, míg ezt adott ország parlamentje el nem fogadja, a szer legálisan forgalmazható.

A hazai pszichotróp lista nagyjából harminc oldalnyi - halljuk Zacher Gábortól -, ám van egy érdekes buktató, a lista bővítéséről ugyanis az Országgyűlés dönt. "Mármost, ha egy ismert kábítószerről lehasítok egy oldalláncot, és hozzáteszek egy újat, új vegyületet alkotok, amely bár kísértetisesen hasonlít az alapvegyülethez, nyugodt szívvel forgalmazhatom, hiszen nem szerepel a listán."

Az előállítható vegyületek száma tehát valószínűleg végtelen, azaz bármennyire futnak is a honatyák és drogszakértők a veszélyes cuccok után, mindig lesz egy agyafúrt kémikus ("designer"), aki egyetlen molekula megváltoztatásával addig nem tiltott vegyülettel áll elő.