Rutinból nyúlunk a só után, ha jön a hó

Mivel nincs síkosság-mentesítésre vonatkozó egységes EU-szabályozás, minden ország úgy olvasztja az utakat télen belepő havat, amivel akarja. Magyarországon mindenki sóz, ami a közterület-fenntartók szerint korszerű, a környezetvédők szerint többmilliós károkat okoz. A só kimarja a kutyák lábát, tönkreteszi a hidak vasszerkezetét, vezetékeket repeszt szét. Akadnak alternatív kezdeményezések, de a só egyeduralma megdönthetetlennek tűnik.

Évente átlagosan ötven olyan nap van, amikor a magyar utakon síkosság-mentesítésre van szükség. A közutak jégmentesítésének megoldása az önkormányzatok, Budapesten a Fővárosi közterület-fenntartó Rt. (FKF) feladata, a házak előtti járdaszakasz rendben tartása a tulajdonosokra hárul. Az FKF egy átlagos télen mintegy 30 ezer köbméter nátrium-kloridot használ fel erre a célra, de az önkormányzatok és az ingatlantulajdonosok is reflexszerűen sóznak.

A Magyarország útjait telente beborító só nemcsak a járművekre és az úttartozékokra ártalmas, hanem az élővizeket, az út menti növényzetet és a talajt is mérgezi, mondta az [origo]-nak Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője. A só többek között korrodálja az utak, hidak, felüljárók vasszerkezetét, és kárt okoz a járművekben, szobrokban, épületekben. A repedéseken a talajba szivárogva kátyúkat okoz és ha eléri a föld alatt húzódó közműveket, a vezetékek megrepedezéséért, így hosszú távon az útépítésekért is felelős. Nem mellékesen kicsípi a kutyák lábát és roncsolja a cipőket. A só további hátránya, hogy mínusz 7-8 foknál hidegebb időben hatástalan. Lenkei szerint Budapesten van olyan talajrész, amelyben annyi a só, hogy egy tengerparti növény is kitűnően érezné magát benne.

A sózás megkerülhetetlen

Magyarország mindenki azzal olvasztja a jegét, amivel akarja, nincs ugyanis síkosság-mentesítésre vonatkozó egységes EU-szabályozás és nem is terveznek ilyet. Ennek fő oka, hogy a tagállamok eltérő éghajlati és úthálózati adottságokkal rendelkeznek, ezért értelmetlen lenne az egységes szabályozás. Noha léteznek alternatív megoldások, az ország legtöbb konyhasóját kiszóró Fővárosi közterület-fenntartó Rt. ragaszkodik a nátrium-kloridhoz.

Pfeifer Zsuzsa, az FKF környezetvédelmi osztályának vezetője az [origo]-nak azt mondta, a sózás megkerülhetetlen, és nemcsak nálunk, hanem valamennyi hasonló éghajlatú országban ez a legjellemzőbb síkosság-mentesítési mód. "Sok fagyáspontcsökkentő anyag létezik, de mindegyik sokkal drágább, mint a nátrium-klorid, és a környezetre gyakorolt kedvezőbb hatásuk sem számottevő" - mondta hozzátéve, hogy a FKF a legkorszerűbb módon végzi munkáját.

A nátrium-kloridon, illetve a homokkal kevert són kívül egyéb vegyszereket is használ a vállalat, például kalcium-kloridot, zeolitot, kálium-kloridot. Ezek a szerek bizonyos környezeti elemekre kedvezőbben hatnak: kalcium-kloridot szórnak például az Üllői úton, a Kálvin téren, a Könyves Kálmán körúton és védett fasorok közelében.

A só riválisai: útkáli, vinasz, Tranhsheat

Ugyanakkor más anyaggal is hatékonyan lehet jeget olvasztani. Újbuda önkormányzata idén télen másodszor kínál lakóinak nem tisztán sóból álló síkosság-mentesítő szert. Az útkáli nevű elegy erénye, hogy összetételének köszönhetően kevésbé károsítja az élővilágot, mint a tiszta nátrium-klorid. Pethő Zoltán, az önkormányzati tulajdonú Újbuda Prizma Kht. ügyvezetője az [origo]-nak azt mondta, hogy a zömében kloridokat tartalmazó elegy környezetkímélőbb, ráadásul zenolit granulátumot is tartalmaz, amiből fokozatosan oldódnak ki a benne elnyelt anyagok.

A kht-tól megvásárolható szerhez jelenleg a sóval közel megegyező áron (400-450 forintért) juthatnak hozzá az újbudaiak, a különbözetet ugyanis a kerület önkormányzata átvállalta.

Győrben a szeszgyár melléktermékét, a vinaszt használják, amihez kedvezményes áron jut hozzá a Kommunális Szolgáltató Kft. A vinasz a szeszgyártás során keletkező sűrítmény, ami állati takarmányozásra is alkalmas. Előnye, hogy akár mínusz 10-12 fokig képes felolvasztani a jeget és az olvadás után műtrágyaként viselkedik, így serkenti az út menti növényzet növekedését. Hátránya, hogy sűrű barnás színe a világos cipőt megfogja, és karamellre emlékeztető kellemetlen szagot áraszt. Kellemetlen tulajdonságai miatt a külső városrészekbe száműzték, ahol termálvízzel melegítve, folyadékszórókkal juttatják az utakra. Krakovszki József, a Kommunális Szolgáltató Kft. divízióvezetője az [origo] -nak azt mondta, onnan tudják, hogy jó élettani hatással van a növényzetre, hogy a külsőségi szakaszokon tavasszal sokkal sűrűbben nő a fű.

Bevethető a Transheat nevű magyar találmány is. A tömény állapotban kipermetezett folyadék hóval érintkezve felhígul és az elegy közös fagyáspontja akár a mínusz 28 fokot is elérheti, így nagy hidegben is bevethető. A forgalmazó cég ügyvezetője, Kálmán András szerint nem roncsolja az aszfaltot és a betont, és a só valamennyi korábban felsorolt rossz tulajdonságától mentes. Tömény állapotban enyhén csípős szagot áraszt, ami kiszórva nem érezhető. Ha az útpályáról az útmenti talajba kerül, gyenge műtrágyaként viselkedve táplálja a növényzetet. Számos jó tulajdonsága ellenére - bár sok országban használják - itthon nincs rá nagy kereslet. Bár a Transheat drágább, mint a só, hasonló hatásfok eléréséhez fajlagosan jóval kevesebbet kell belőle használni.

Kálmán András szerint "abban a pillanatban, ha az utakat-közműveket magánkézbe adnák, eltűnne a sózás, hiszen egy felelős vállalkozónak egyáltalán nem lenne mindegy, hány évente kellene egy útpályát, hidszerkezetet, vízvezetéket cserélnie".

A fűrészpor és a lapát mint jégmentesítő

Könnyen beszerezhető alternatívaként a környezetvédők homokot, homokkal kevert fűrészport, faforgácsot, apró kavicsot, fahamut, kőzúzalékot, apró szemcséjű murvát ajánlanak. Megoldás lehetne az utcák termálvizes fűtése is, amire például Izlandon, Belgiumban, az Egyesült Államokban van példa.

Az FKF és a környezetvédők egyetértenek abban, hogy jelenleg a legreálisabb megoldás az lenne, ha az utakon közlekedők alkalmazkodnának a téli útviszonyokhoz és hazatérve mindenki kézbe venne egy-egy hólapátot. Pfeifer szerint a legnagyobb sókoncentráció a járdák közelében található, tehát a lakosság is szorgalmasan használja a nátrium-kloridot.

Lenkei, a Levegő munkacsoport munkatársa szerint kemény lobbi áll annak hátterében, hogy bár minden környezetvédelmi és hosszútávú gazdasági megfontolás a sózás ellen szól, mégis ez a legtöbbet alkalmazott síkosság-mentesítő szer. Szerinte a környezetkímélő anyagok elterjedését csak az befolyásolja, mennyire erős a sót importáló lobbi, mivel ha az általa okozott károkat forintosítjuk, végeredményben drágább a só, mint az akár többszörösébe kerülő alternatív megoldások. Pfeifer erre annyit felelt, az utakon szétszórt só közbeszerzési eljárás keretében kerül a vállalathoz, sólobbi létezéséről nem tud.