A paviai kutatók egy korábbi munkájukban már megállapították, hogy a gyorsabb tempójú zene növeli a légzés és a szívritmus szaporaságát és emeli a vérnyomást. Amikor viszont a zene szünetel, lassul a légzés és a szívritmus, csökken a vérnyomás, néha a kiindulási szint alá is esik. A lassú tempójú zene hatására csökken a szívverés szaporasága. A kutatók nemrég azt is észrevették, hogy a zenei hangerő fokozásai (crescendo) mérsékelt izgatottságot, fokozatos halkulásai (decrescendo) pedig ellazulást váltanak ki.
A zene tehát folyamatos, dinamikus - és bizonyos mértékben előre jelezhető - változást vált ki a szív- és érrendszerben, foglalja össze megfigyeléseit Luciano Bernardi, a kutatások vezetője, a Paviai Egyetem belgyógyászati tanszékének professzora.
A kutatók a vizsgálatokba 24 fiatal (24-26 éves), egészséges embert vontak be, akiknek fele gyakorlott énekes, másik fele pedig zeneileg képzetlen volt. A tanulmány résztvevőire fejhallgatót adtak, és EKG-készülékkel követték a szívműködésüket, valamint ellenőrizték a vérnyomást, az agyi véráramlást, a légzést és a bőrerek összeszűkülését. A vizsgált alanyoknak öt véletlenszerűen kiválasztott klasszikus zenei részletet játszottak le két perces szünetekkel. A kutatók a következőket tapasztalták.
A résztvevőkben minden crescendo hatására összeszűkültek a bőr alatti erek, megnövekedett a vérnyomás és gyorsult a szívritmus, valamint a légzés. A csendes megszakításokban minden mért folyamatban lassulás, illetve csökkenés következett be, a bőrerek pedig kitágultak. A nagyjából 10 másodperc hosszú zenei frázisok (amilyenek például a kísérletben használt, Verdi Nabuccójából származó "Va Pensiero" áriában vannak) szinkronizálták az alap szívritmust, s így modulálták a szív-érrendszeri szabályozást. A reakciók nemtől és zenei képzettségtől függetlenek voltak.
Szívritmus-szabályozó: a Va Pensiero a New York-i Metropolitan Opera 2001-es előadásában
Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a zene csökkenti a stresszt, fokozza az atlétikai teljesítményt és javítja az idegrendszeri megbetegedésekben szenvedők mozgáskoordinációját. Bernardi szerint most az is kiderült, hogy a gyors és a lassú zene (illetve a hangerő fokozása vagy csökkentése) potenciálisan még hatékonyabb. A zene orvosi felhasználásával kapcsolatos eddigi kísérletek tehát ígéreteseknek tűnnek, ahhoz azonban, hogy a zeneterápia bevonulhasson az orvosi eszköztárba további, szélesebb körű vizsgálatokra van szükség.
Forrás: Circulation: Journal of the American Heart Association