Hollandia

 

Edwin van der Sar

1970. október 19-én látta meg a napvilágot az Amszterdamhoz közeli Voorhoutban, és a helyi amatőrcsapatban, a Foreholtéban kezdte pályafutását. Nem sokkal később már egy másik amatőrcsapatban, a Noorwijkben igyekezett hárítani a csatárok lövéseit. A klub edzője közeli jó barátja volt az Ajax Amsterdam utánpótlásánál dolgozó szakembernek, Louis van Gaalnak, és figyelmébe ajánlotta a jó képességekkel megáldott portást. Edwin 20 esztendősen, 1990-ben profi szerződést írt alá az amszterdami gárdához. Első idényében a kispadról követhette végig a mérkőzéseket, ám kilenc fordulóval a zárás előtt Stanley Menzo megsérült, és így április 23-án, a Sparta Rotterdam ellen a fiatal hálóőr bemutatkozhatott a holland élvonalban. Az 1993-94-es bajnokságban pedig az aranyérem megszerzése is sikerült, nem kis részben Van der Sarnak is köszönhetően, aki remek formában védte végig a szezont, nem véletlenül választották a bajnokság legjobb kapusának. Az Ajax portása 1995 júniusában, Fehéroroszország ellen debütálhatott a nemzeti tizenegyben, és innentől kezdve kihagyhatatlan volt mind klubcsapatából, mind pedig az Oranjéből. Az 1998-as világbajnokság után némi meglepetésre maradt az Ajaxban, de csak idő kérdése volt, hogy mikor igazol ő is külföldre. Érdeklődőben nem is volt hiány, a Manchester United Peter Schmeichel utódját látta benne, és bejelentkezett érte az olasz Lazio is, Van der Sar azonban egy olyan csapatot választott, amely ellen játszva korábban kétszer is a vesztes oldalon állt. A Juventus FC közel tízmillió dollárt ajánlott érte az Ajaxnak, amelyet az amszterdamiak el is fogadtak. Torinóban első szezonjában remekül védett, ám a következő bajnokságban kétségtelenül voltak nagy potyagóljai, és 2002 nyarán tovább is adták az angol Fulham FC-nek, ahol ismét magára talált. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően tavaly nyáron végül a Manchester Unitedben kötött ki, és továbbra is a holland válogatott első számú portása.

Ruud van Nisletrooy

1976. július elsején született, ugyanazon a napon, mint Patrick Kluviert, de csak sokkal később lett ismert játékos. Az FC Den Bosch volt az első klubja, pályafutása első négy szezonját a másodosztályban töltötte. A legjobbak között az SC Heerenveennel mutatkozott be, de egy év elteltével már a PSV-ben focizott. Itt futószalagon ontotta a gólokat, az 1999-2000-es idényben például úgy lett gólkirály, hogy 23 meccsen 29 gólt ért el. Azért játszott ilyen keveset, mert térdszalag-szakadást szenvedett, ami miatt a manchesteri szerződése is elcsúszott egy évvel. Sir Alex Ferguson azonban tudta, hogy Ruudra érdemes várni, és a holland nem is okozott csalódást: rögtön első idényében a csapat egyik legjobbja volt. Nagyüzemi tempóban szállította a gólokat, első idényében 23 találatot ért el, a következőben pedig 25-tel gólkirályi címet szerzett Angliában. De nem csak ott, hiszen a Bajnokok Ligájában sem akadt nála eredményesebb futballista a 2002-2003-as kiírásban. A következő idényben 20 gólig jutott, az FA-kupában a Fulham FC elleni negyeddöntőt az ő két góljával nyerték meg a Vörös Ördögök, majd a fináléban is kétszer volt eredményes. A 2004-es Eb után a már a válogatottban is ő volt az első számú középcsatár, a világbajnoki selejtezők során hétszer volt eredményes. Sérüléséből felépülve ebben a szezonban is ontja a gólokat, a bajnokságban 25 forduló után 19 találatnál tartott.

Robin van Persie

1983. augusztus 6-án született Rotterdamban. Eleinte az Excelsiorban futballozott, de alig múlt tízéves, amikor a Feyenoordba igazolt. A nagy múltú klubban végigjárta a szamárlétrát, és az ificsapatban olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy 2002 elején felkerült a felnőttek közé. Januárban három és fél éves kontraktust írt alá a rotterdamiaknál, és a holland élvonalban 2002 februárjában mutatkozott be a Roda JC ellen, a szezon hátralévő részében tíz találkozón szerepelt. Az UEFA-kupában a Rangers FC elleni negyeddöntőtől kezdve minden mérkőzésen kezdő volt, és szerepelt a Borussia Dortmund elleni, hazai fináléban is, és ezzel minden idők egyik legfiatalabb játékosa lett, aki győztesként lépett pályára európai kupadöntőn. A siker egy kicsit a fejébe is szállt, és azt hitte, hogy innentől kezdve bérelt helye lesz a csapatban, arrogánsan kezdett el viselkedni, mire Bert van Marwijk mester a Real Madrid elleni Szuperkupa-döntő előtt a tartalékok közé száműzte. Van Persie szerencséjére észhez tért, és így hamarosan visszakerült a keretbe, de csak a tavaszi szezonban lendült igazán játékba. A fordulópontot az AGOVV elleni kupameccs jelentette februárban, ahol húsz perc alatt öt gólt szerzett. Innentől kezdve elkapta a fonalat a bajnokságban három egymást követő mérkőzésen is betalált (ebből egyet az Ajax elleni rangadón, ahol a meccs legjobbja volt), a szezont végül nyolc találattal zárta. A következő idényben hat gólig jutott, majd 2004 nyarán megvette őt az Arsenal FC, ahol első szezonjában többnyire még csak csere volt, de így is öt találatot ért el. A válogatottban 2005 márciusától kapott rendszeresen játéklehetőséget, mégpedig a csatársor bal oldalán, míg klubjában a középpályán és a támadó alakzatban is bevetették már.