Brazília

 

Cafú

Marcos Evangalista de Morais, művésznevén Cafú Sao Paulóban született 1970. június 16-án, és első egyesülete a helyi Sao Paulo FC volt. Már 18 esztendősen bemutatkozhatott a klub első csapatában, és a következő esztendőtől kezdve kiszoríthatatlan volt a kezdő tizenegyből. Eleinte még védekező középpályásként szerepelt, de hamarosan a védelem jobb oldalán találta magát. Az SPFC akkoriban nem csak Brazília, hanem Dél-Amerika egyik legjobbjának számított, Cafú a négy paulista bajnoki cím és a brazil pontvadászatban elért aranyérem mellett két Libertadores-kupát is nyert a gárdával. Természetesen hamarosan a válogatottban is bemutatkozhatott, ott volt az 1994-es világbajnokságon, ahol a selecao aranyérmet szerzett. Európába először 1995 elején szerződött, mégpedig a spanyol Real Zaragozába, de ez a klubcsere nem jött be neki, hiszen fél év elteltével már megint Brazíliában futballozott, a Palmeiras játékosaként. 1997 nyarán aztán megint az öreg kontinens felé vette az irányt, elfogadta az AS Roma ajánlatát. Mind a rómaiaknál, mind a válogatottban alapembernek számított, a Farkasoknál az utolsó években inkább amolyan jobb oldali középpályást játszott. Szerződése lejártával úgy tűnt, hogy Japánba, a Jokohama F. Marinosba szerződik, de végül az AC Milan ajánlatát fogadta el. Két éven keresztül a piros-feketéknél is kihagyhatatlan volt, azonban a mostani pontvadászatban csak keveset játszott, részben sérülés miatt. Olaszországban Pendolino a beceneve, ami az egyik talján expresszvonatra utal, a drukkerek szerint ugyanis Cafú is legalább olyan gyors és pontos.

Adriano

Adriano Leite Ribeiro 1982. február 17-én született Rio de Janeiróban, és az egyik legnépszerűbb riói klubban, a Flamengóban kezdte pályafutását. Tehetségére igen hamar felfigyeltek, és így nem sokkal tizennyolcadik születésnapja után már felkerült a gárda első keretéhez. A 2000-es Joao Havelange-kupában (amely tulajdonképpen az országos bajnokságnak felelt meg) rögtön letette névjegyét, hiszen hét alkalommal volt eredményes, és egyszer a Mercosur-kupában is beköszönt. Nem csoda, hogy beválogatták a korosztályos válogatottba, amelynek színeiben januárban megnyerte az U20-as kontinensbajnokságot. Adriano a tornán hat gólt szerzett, amivel elhódította a gólkirályi címet. Az év elején a Rio de Janeiró-i állami bajnokságban is jól szerepelt, hiszen aranyérmet szerzett a Flamengóval, majd a Kolumbia elleni világbajnoki selejtezőn a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Már akkor több európai sztárcsapat bejelentkezett érte, de az érdeklődök száma megduplázódott a nyári junior-világbajnokság után, ahol Adriano négy alkalommal volt eredményes. Végül az FC Internazionale nyerte a versenyfutást, a milánóiak Vampetát plusz tízmillió dollárt adtak Adrianóért. A brazil csatárt fél év után azonban kölcsönadták a Fiorentinának, amelynek színeiben megvillantotta tudását a Serie A-ban is, hat találatot szerzett. Ennek ellenére megint megváltak tőle, a következő idényt a AC Parmánál töltötte, ahol 16 gólt ért el, sőt, az ezt követő pontvadászatot is ott kezdte. Fél szezon alatt nyolc találatig jutott, pedig sérülés miatt csak kilenc mérkőzésen játszott, majd 2004 januárjában az Inter visszavásárolta, és azóta Milánóban futballozik. Az előző idényben 16 gólig jutott a Serie A-ban, a 2004-es Copa Américán és a tavalyi Konföderációs-kupán is gólkirályi címet szerzett az aranyérem mellé.

Júlio César

Júlio César Soares de Espindola 1979. szeptember 3-án született a Rio állambeli Duque de Caixasban. Karrierjét különböző kispályás csapatokban kezdte - csatárként. 12 évesen állították be először a kapuba, és a kis Júlio ott is ragadt - a jelek szerint egy életre. Nem sokkal később leigazolta őt az ország egyik leghíresebb klubja, a Flamengo, és a rendkívüli tehetséggel megáldott tinédzser már 17 esztendős korában a piros-feketék felnőttkeretének tagja volt, sőt ő védett a csapat valamennyi országos kupamérkőzésén. 2001-ben pedig már a bajnokságban is rendre Júlio César kapott lehetőséget a Flamengo kapujában, amit remek teljesítménnyel hálált meg, állami bajnoki címhez segítette klubját. Tehetségére a válogatottnál is felfigyeltek, Carlos Alberto Parreira beválogatta a 2003-as Konföderációs-kupán szerepelt keretbe. Az egy évvel később megrendezett Copa Américán is ott volt hősünk a brazil keretben, ráadásul az első perctől az utolsóig ő védett. Természetesen Európában is több klub érdeklődött a portás iránt, de a Flamengo sokáig nem engedte el a klub történetének legjobb kapusát (az egyesület honlapján szerepel ez a kitétel), de az FC Internazionale tavaly nyári ajánlatára már nem lehetett nemet mondani, így Júlio César végre a Serie A-ban is bizonyíthatott. Nagy meglepetésre ugyanis a bajnokság első felében kiszorította a kapuból Francesco Toldót, és egészen a közelmúltig ő számított az első számú hálóőrnek az Interben, megnövelve ezzel esélyét a vébén való szereplésre - ám mostanában megint csak kispados klubjában.