Németország

 

Németországnak rendező országként nem kellett részt vennie a selejtezőkön, Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány azonban számos barátságos mérkőzéssel igyekezett pótolni a komolyabb erőpróbákat. Egészen pontosan 20 ilyen találkozót játszott a Nationalelf a 2004-es Európa-bajnokság óta, de ne feledkezzünk meg a Konföderációs-kupáról sem, ahol a németek, szintén a házigazda szerepében, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára küzdötték fel magukat, nem mellesleg ez öt valódi tétmérkőzést jelentett a sok barátságos összecsapás közepette.

A világbajnokság főpróbájaként emlegetett viadal amúgy is vízválasztónak tekinthető a gárda összeállítását tekintve. Klinsmann összesen 37 labdarúgót próbált ki annak érdekében, hogy kialakítsa a szerinte ideális világbajnoki keretet, de köztük hét olyan játékos is akadt, akit a 2005 nyarán lezajlott tornára nem nevezett, és azóta sem hívott meg a válogatottba.

Az összesen 25 mérkőzésből a csapat 14-et nyert meg, miközben hét döntetlent játszott, illetve négy vereséget szenvedett, ami alapvetően nem lenne rossz mérleg, amennyiben nem az első négybe jutást, hanem csupán tisztes helytállást várnának Michael Ballackéktól a világbajnokságon. Azonban úgy tűnik, hogy a németek nagyobb reményekkel indulnak az eseménynek, mint amilyenekre teljesítményük és játékosállományuk feljogosítaná őket.

Elég, ha csak a negyedszáz mérkőzés összesített gólkülönbségét vesszük alapul, 61 rúgott gól mellett 35 beszedett találatot könyvelhettek el a Nationalelfnél a tárgyalt majd' két esztendő alatt. Ezekből az egyszerű adatokból a gárda erőssége és gyengesége is kiviláglik. Való igaz, hogy a németek támadójátéka meglehetősen hatékony, nem kevesebb, mint 14 játékos talált az ellenfelek hálójába, közülük négyen öt gól felett "termeltek", Lukas Podolski 12-szer, Ballack és Kevin Kuranyi kereken 10-szer, míg Miroslav Klose hétszer volt eredményes.

Azonban térjünk is át az árnyoldalra, a védekezésre. A "hacacáré" azzal kezdődött, hogy Klinsmann kapitány egészen pár héttel ezelőttig halogatta a kapuskérdés eldöntését (Oliver Kahn húzta a rövidebbet Jens Lehmannal szemben), a hátsó alakzatban pedig olyan drasztikus fiatalítást vitt végbe, amelyet más csapatrészekben nem alkalmazott - márpedig a legtöbbször pályára küldött Robert Huth - Per Mertesacker középső tengely nem tartozik a legacélosabbak közé a kategóriában, nemcsak világ-, de európai szinten sem.

Érdekes módon a középpályán és a csatársorban (hogy a kapusposztot ne is említsük) elmaradt a nagyobb fiatalítási hullám, a tornára nevezett játékosok névsorát böngészve pedig feltűnik, hogy Klinsmann akár egy 29 év átlagéletkorú együttest is pályára küldhetne, a 23 fős keretben pedig 10 olyan név szerepel, amely már a 2002-es világbajnokság előtt is benne volt a "pakliban".

A 23-as listán ennek ellenére több, ilyen-olyan okból meglepő név is helyet kapott. Arra, hogy sérülés miatt kimaradt a 16 mérkőzésen pályára küldött Sebastian Deisler illetve a szintén 16-szor bevetett Fabian Ernst, számítani lehetett, a 20 mérkőzésen 10-szer eredményes Kevin Kuranyi mellőzése azonban már kiváltott egy kisebb felhördülést a német szurkolókból, főleg, hogy Klinsmann azt a David Odonkort hívta be a helyére, aki korábban a felkészülés során még csak szóba sem került, a 2005-2006-os Bundesliga-idényben pedig egyetlen (!) találat áll a neve mellett (persze lehet, hogy a szövetségi kapitány a inkább a hátvédek gólerősségében bízik majd, Mertesacker például ötször volt eredményes az idei szezonban, de válogatott mezben is betalált már egyszer).

A védelemben Jens Nowotny a meglepetésember, aki Odonkorhoz hasonlóan egy percet sem játszott a válogatottban, amióta Klinsmann a szövetségi kapitány, de nem ez az egyetlen furcsaság a csapatrészben. Sokkal inkább az, hogy a listán sem Patrick Owomoyela, sem Andreas Hinkel nem kapott helyet, így összesen egy jobbhátvéddel, Arne Friedrichhel vág neki a Nationalelf a világbajnokságnak, aki ráadásul az utóbbi időben többször is középhátvédként szerepelt mind klubjában, mind a válogatottban - balhátvédből ellenben három is akad.