Miért lett a térd a sportolók Achilles-sarka?

A felgyorsult sportágak, a túlterheltség és a műfüves pályák elterjedése együttesen eredményezte, hogy a keresztszalag-szakadás soha nem látott mértékben sújtja a sportolókat. A minimum hat hónapos kihagyással járó sérülés azért is alattomos fajta, mert a gyógyulási időszakban könnyen becsaphatja magát az ember, amikor már azt hiszi, elég jó a lába. Megelőzési módszer már létezik, de csak ott hatásos, ahol nem bizonytalanok a talajviszonyok.

Ahogyan a labdarúgás fejlődött és gyorsult, úgy jelentek meg régen ismeretlen sérülések, amelyek most már ugyanúgy hozzátartoznak a játékhoz, mint a les, a gól vagy a szurkolói kritika egy-egy bírói döntés után. A keresztszalag-szakadás mára a sportolók egyik legnagyobb ellensége lett, amely nemcsak a fájdalom és a műtét, hanem a legalább féléves rehabilitáció miatt is komoly lelkierőt igényel a sérülttől.

Az egyetlen magyar aranylabdásnak, Albert Flóriánnak egy térdsérülés törte ketté a pályafutását, de a közelmúltból emlékezhetünk a brazil Ronaldo kálváriájára is, akinek 1999 novemberében, majd a visszatérése utáni első meccsén is elszakadt a térdszalagja, és európai karrierje akkor ért véget, amikor 2008 februárjában a Milan-Livorno bajnokin ismét szétment a térde. A szakadással járó ijesztő, pattanó hangot még az ellenfél kapusa, Marco Amelia is hallotta.

Ronaldót a harmadik térdsérülés végképp padlóra küldte Forrás: AFP/Giuseppe Cacace

Volt olyan, akinek a keresztszalag-szakadásból is sikerült eredményesen visszatérni, gondoljunk csak Szalai Ádámra, akinek 2011 januárjában az elülső és az oldalsó szalag is elszakadt a térdében, amikor ütközött a Kaiserslautern kapusával, egy év kihagyás után azonban újra pályán volt, manapság pedig kettesével lövi a gólokat a Schalkéban. De Lipcsei Péter is tudna mesélni arról, milyen az újrakezdés, 1995-ben élete formájában játszott a Portóban, amikor elszakadt a keresztszalagja, tizenhárom évvel később pedig a másik térdét kellett rendbe rakni, de innen is fel tudott állni, és végül a Fradi legtöbb meccset játszó játékosaként vonult vissza.

Elsőre nehéz megállapítani

A keresztszalag-szakadás a térd leggyakoribb súlyos sérülése, amely miatt megbomlik a térd biomechanikája, instabillá válik, bármikor kiugorhat. Dr. Tállay András, a Sportkórház sebészorvosa azt mondja, régen is sok keresztszalag-szakadás volt a sportolóknál - sokaknak be is kellett fejezniük emiatt -, csak kevésbé ismerték fel ezeket.

Sokszor porcleválásnak gondolták, ezt orvosolva kivették a belső porcot, a szalag azonban nem került látótérbe, így fordulhat elő, hogy az ötven-hatvan éves korábbi élsportolók közül sokan térdprotézisműtétre kényszerülnek, mivel nem lett pótolva az elszakadt keresztszalag, és ez porckopáshoz vezetett.

Az orvostudomány fejlődése a diagnosztikára is hatással volt, megjelent az MR-vizsgálat, amivel nagyobb biztonsággal meg lehet állapítani egy-egy sérülés pontos milyenségét, így már a keresztszalag-szakadásokat is sokkal könnyebb azonosítani. Tállay ugyanakkor azt tapasztalta, az első ellátóhelyen sokszor nem sikerül felfedezni a keresztszalag-szakadást, mert a röntgen nem mutat csontsérülést, a beteg védekezése miatt pedig nehéz pontosan megvizsgálni a lábat.

Fontos ugyanis, hogy a beteg fektében teljesen ellazítsa a combját, mert az orvos csak akkor tudja megállapítani, mennyire stabil a térd, vagy sem. Egy kutatás szerint a keresztszalag elszakadásához 1800 newton erő szükséges.

Ördögi körbe kerülhetnek az amatőrök

Annak, hogy manapság rengeteg a keresztszalag-szakadás, Tállay szerint több oka van: szerepet játszik benne a sportolók hatalmas terhelése, a sportágak felgyorsulása, illetve az is, hogy sok új, extrém sport alakult ki, ezeknél pedig a technikai háttér csak fokozatosan formálódik. Utóbbira jó példa a snowboard vagy a wakeboard, ahol komoly sérülésveszélyt jelent, ha egy esésnél a deszka kötése nem old ki időben. Az okok között található a műfüves pályák térhódítása is, amelyen a hirtelen irányváltásoknál könnyebben letapadhat a láb, akkor is, ha valaki a direkt ilyen borításra szánt cipőben játszik.

"Az ilyen pályán másképp kell játszani, az irányváltásoknál a test máshogy reagál, lehet, emiatt történtek kisebb sérülések. Mi már megszoktuk a pályát, igaz, amikor 2008-ban átadták, nálunk is akadt három-négy térdszalagszakadás. Teljesen más az ilyen felület, mint a megszokott füves" - nyilatkozta az Origónak Kovács Péter, a norvég Strömsgodset magyar csatára, amikor arról kérdeztük, mitől sérülhetett meg öt Debrecen-játékos is az Európa Liga-selejtező norvégiai felvonásán, amelyet szintén műfüvön játszottak.

Az Európai Labdarúgó-szövetség a 2005-2006-os idénytől engedélyezte, hogy a nemzetközi és válogatott meccseket műfüvön is le lehessen játszani. "Évtizedek óta nagy volt az igény arra, hogy műfüvön is lehessen hivatalos mérkőzéseket rendezni olyan országokban, ahol a tél nagyon kemény" - mondta akkor Lars-Christer Olsson, az UEFA ügyvezető igazgatója. Kelet-Európa egyik legmodernebb arénájában, a moszkvai Luzsnyiki-stadionban 2002 óta van műfű, de a 2008-as Manchester United-Chelsea BL-döntőre természetes gyepszőnyegre cserélték le a borítást.

Tállay évente 100-150 elülső keresztszalag-pótlást csinál, ezek többsége amatőr sportolókat érint, ami olyan szempontból nem meglepő, hogy arányaiban sokkal többen síelnek vagy fociznak hobbiból, szabadidős tevékenységként, mint profiként. Itt jön a képbe a műfű csapdája: bár ez a borítás kétségkívül előnyös, mivel télen is dagonyázás nélkül lehet rajta játszani, a keményebb, rugalmatlanabb talaj jobban gyilkolja az ízületeket.

Vegyünk egy amatőr nagypályás csapatot, amely a Budapest-bajnokságban szeretne elindulni, saját pályával azonban nem rendelkezik. Mi ilyenkor a megoldás? Megkeres más egyesületeket, amelyek rendelkeznek normális vagy műfüves pályával, és fizet a bérlésért jó esetben 20, rossz esetben 25-35 ezer forintot. Füves pályából - pláne jó minőségűből - egyre kevesebb van, és a klubok érthető módon ezeket is féltik, esős idő esetén nem is engedik rá a bérlőket, így az esetek nagy többségében marad a műfű, hiszen azon negyven fokban, zivatarban vagy hóban is lehet játszani. Így lesz ebből ördögi kör.

Lisztest pályája csúcsán érte a baj

Lisztes Krisztián szerint a nyugat-európai csapatoknál már kezelték a problémát, az edzőpályák is füvesek, télen pedig inkább kifizetnek egy-egy dubaji, törökországi, ciprusi edzőtábort, ahol szintén rendes pályán tudnak készülni. Ha valaki, akkor Lisztes igazán kompetens keresztszalagügyben, a 2003/2004-es Bundesliga-idényben a Werder Bremenben harmincból harmincszor kezdő volt, aztán a Bochum elleni meccsen jött a máig fájdalmas pillanat.

"Amikor hozzám került a labda, eldönthettem, hogy továbbpasszolom, vagy megtolom két ember között, és ez utóbbi történt. Az ellenfél játékosa a vállával meglökött, én pedig rosszul érkeztem a földre, és megtörtént a baj" - idézte fel sérülését a középpályás. Lisztesnek nemcsak a keresztszalagja ment szét, egy nagy porcdarab is kiszakadt, ez okozta a nagyobb bajt, mert a szalagot a műtéttel sikerült rendbe hozni.

"Olyan helyen sérült a porc, ahol a legnagyobb terhelés éri a lábat, emiatt állandóan begyulladt a térdem, ráadásul porckopás jött létre, és a kiszakadt darabot nem tudták rendesen pótolni. Utólag úgy látom, Brémában nem figyeltek rendesen oda a rehabilitációra, úgy kerültem vissza a Bundesliga körforgásába, hogy nem volt százszázalékosan megerősítve a lábam, nem volt felkészülve a terhelésre, hamarabb be is gyulladt, és újra problémák jelentkeztek. Utána már hiába szaladgáltam ide-oda, nem segített" - nyilatkozta Lisztes, aki karrierje csúcsán volt, amikor megsérült. 28 évesen stabil kezdő volt a később bajnoki címet szerző Werderben, és válaszút előtt állt, maradjon-e Brémában, vagy váltson. Spanyolországból is volt ajánlata, de az élet máshogy rendezte a dolgokat.

Lisztes lába érzésre már sosem volt jó a sérülés után Forrás: MTI/Beliczay László

"Nem volt olyan pillanat, hogy konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy már nem lesz tökéletes a lábam, mert folyamatosan hittem benne, hogy jobb lesz. Igaz, volt, hogy úgy éreztem, semmi értelme erőlködnöm, hogy feladom, de soha nem tettem pontot a végére, mindig hagytam egy kiskaput, abban bízva, hogy van mégis terápia, amely rendbe hoz. Közben viszont azzal szembesültem, hogy a sérülésem után érzésre sosem volt jó a lábam, és sokkal több volt a szenvedős időszak, mint a problémamentes" - vallotta be a negyvenkilencszeres válogatott, akiben néha még felmerül, hogy mi lett volna, ha nincs a sérülés, de aztán belátja, nem érdemes rágódni rajta.

Lisztes szerint a megnőtt terhelés lehet az egyik oka a keresztszalag-szakadások elszaporodásának, de említett egy olyan statisztikát is, amely azt mutatta ki, hogy a Premier League-ben a szezon végén szokott ugrásszerűen megnőni a térdsérülések száma, akkor érezteti a hatását, hogy Angliában nincs szünet, a decemberi ünnepek alatt is futballoznak, gyakran mély talajon.

18-19 éveseknek megy szét a térde

A műfű Lisztesnek sem barátja, a jelenleg az NB III.-as Soroksárban játszó középpályás lába sokkal jobban megérzi, ha ilyen talajon kell játszani, és azt tapasztalta, hogy míg ők fiatalként a salakon is gond nélkül mentek, a mostaniaknál már gondot okoz a sok műfüves mozgás.

"A mi időnkben nem volt jellemző, hogy 18-19 éves srácoknak megy szét a térdük, most meg volt egy 25 éves csapattársam, akinek az orvos azt mondta, abba kell hagynia, olyan állapotban van, és csak rosszabb lenne, ha tovább terhelné" - mesélte Lisztes, aki szerint a műfű télen egy-két hónap erejéig jó lehetőséget nyújt, de hosszú távon nagyon megviseli a lábat.

Tállay szerint felfedezhető egy olyan tendencia, hogy a fiataloknál egyre több a keresztszalag-sérülés, esetükben érdemes megoperálni a szalagot, hogy ne menjen tönkre az ízületi felszín 18-20 éves korukra. Keresztszalagműtét nélkül is lehet egyébként sportolni, amatőr szinten legalábbis, ehhez az kell, hogy az ember a sérülése után annyira megerősítse a combizmát, hogy az át tudja venni a keresztszalag szerepét, és stabilan tartsa a térdet.

Szalai Ádám (jobbra) nemcsak felépült a sérüléséből, de pályafutása legjobb idényét tudhatja maga mögött Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Tállay a műtétet technikailag nagyon igényes, nehéz beavatkozásként jellemezte, amely régen másfél-két órát is igénybe vett, manapság azonban jó esetben fél óra alatt túleshet rajta a páciens, a műtéti technika fejlődéseként pedig már nem kell cápaharapásra emlékeztető, 15-20 centis vágásokat ejteni.

Egy műtét után az egyik legfontosabb kérdés, hogy lehet-e újra százszázalékos a sérült láb. A Sportkórház sebésze azt mondta, a kopási folyamatok a műtött térdnél rosszabbak, mint az épnél. Éppen ezért fontos a fiatal sportolókban tudatosítani, hogy a tanulást nem érdemes teljesen a háttérbe szorítani, mert bár működhet újra jól a műtött szerv, de el kell tudni fogadni, hogy egy egyszer már összerakott térdnél tíz év élsport után lényegesen felgyorsulnak a kopási folyamatok.

A kéziseknél bevált a megelőzés

Tállay beszélt egy, Norvégiából átvett sérülésmegelőző edzésprogramról, amelynek lényege, hogy a sportolók edzésmunkájába azokat a gyakorlatokat építik be, amelyeket a keresztszalag-sérülést elszenvedők a rehabilitáció során a gyógytornán végeznek.

Amikor Norvégiában alkalmazták ezt a módszert az ottani élvonalbeli nőikézi-bajnokságban, az előtte regisztrált huszonegy keresztszalag-szakadás egy éven belül tizenötre, a második év végére hatra csökkent, majd amikor anyagi okok miatt véget ért a program támogatása, a sérülések száma visszaugrott húsz fölé. Tállay itthon az FTC nőikézi-csapatánál próbálkozott a módszerrel, méghozzá jó eredménnyel, később ezen felbuzdulva futballcsapatoknál is kipróbálta, de ott közel sem hozott olyan jó eredményt, elsősorban a bizonytalan talajviszonyok miatt.

A keresztszalag-szakadás egyik legnagyobb nehézsége, hogy végtelen türelmet igényel a sérülttől a rehabilitáció során, ami alsó hangon is fél év. Sokszor komoly veszélyt jelent, hogy a beteg úgy érzi, már jó a lába, pedig a szalagnak hat hónap kell, hogy elérje a megfelelő szakítási szilárdságot. Úgyhogy érdemes óvatosnak maradni, ami sokszor nem könnyű, nagy a kísértés, ha odapattan egy kósza labda, és a szülők, illetve a klub részéről is sokszor nagy a nyomás.