"Ez bizony egy egész éjszakán át tartó kínzás lesz" - mondta viccelődve Aczél András, az Operaház játékmestere, a rendezvény egyik ötletgazdája, amikor köszöntötte a programra gyülekező csapatokat. Utalt ezzel arra, ami néhány órán belül ki is derült: azok a vállalkozó kedvű civilek, akik az Operában töltötték az éjszakát, nem egyszerűen a kulisszák mögé nézhettek be. Valóban a maguk bőrén tapasztalhatták az alkotó munka velejáróit: nemcsak az örömet vagy a sikert, hanem adott esetben az alkotói válságot, a rosszul sikerült főpróba miatti aggodalmat, vagy azt, hogy milyen nehéz, meleg és kényelmetlen tud lenni egy-egy jelmez még akkor is, ha egyetlen tiszta hangot sem kell benne kiénekelni.
Az éjszaka folyamán a résztvevők három csoportra osztva, különböző turnusokban próbálhattak ki olyan munkafolyamatokat, amelyek megelőznek egy bemutatót. Az Opera most záruló Shakespeare-évadára tekintettel a Szentivánéji álom, az Othello és a Rómeó és Júlia köré szerveződött az este. Minden csapat különböző jelmezek és kellékek közül választhatta ki, melyek illenének a nekik rendelt mű szereplőihez, aztán tetőtől talpig színpadi kosztümben festették meg az adott előadáshoz tartozó díszletet, válogatták össze a műhöz illő zenét.
De az éjszaka közepén és kora hajnalban, miközben a legtöbben otthon aludtak, az Operaházban balett- és énekórák is folytak:
Nádasdy András balettmester a balettrúd mellett tanított alapvető mozdulatokat, és bizonyította, hogy a táncosok legkönnyedebbnek tűnő mozdulatai mögött is mennyi gyakorlás van, Röser Orsolya Hajnalkának, az Operaház magánénekesének óráján pedig a skálázást gyakorolta az alkalmi kórus. A fizikai feladatok mellett Shakespeare-ről szóló kvíz tesztelte a résztvevők tudását, de az eseménydús éjszaka után a hajnal és a kora reggel hozta a legnagyobb kihívást.
Az átvirrasztott éjjel után ugyanis a csapatok azt a feladatot kapták, hogy állítsák is színpadra valamilyen formában a rájuk bízott műveket. Ha nem lenne elég nagy kihívás a civileknek a Magyar Állami Operaház színpadán szerepelni, miközben az előadásokat az Anger Ferenc művészeti igazgatóból, Solymosi Tamás balettigazgatóból, Várkonyi Judit sajtófőnökből, Nádasdy András balettmesterből, Rőser Orsolya Hajnalka magánénekesnőből és Lakatos Márk stylistból álló zsűri bírálja el, a szervezők még egy plusz csavarról gondoskodtak. Kiderült, hogy a csapatok segítői, vezetői - Karczag Márton, az Opera emléktárosa, Körtvély Gergő informatikus, volt statiszta és Nagy Krisztián, az Opera statisztavezetője -- nem véletlenül viselték addig éppen Jágó, Lőrinc barát vagy Puck jelmezét. A három csapatnak ugyanis úgy kellett újragondolnia a rájuk bízott Shakespeare-műveket, hogy a műfajuk is megváltozzon, és ezek a bizonyos szereplők is helyet cseréljenek bennük:
Jágó a Szentivánéji álmon belül ármánykodjon, Lőrinc barát Othello és Desdemona kapcsolatában hozzon komikus fordulatot, Puck pedig Rómeó és Júlia történetén belül bukkanjon fel, a legváratlanabb helyen.
Miután megszülettek a rendhagyó feldolgozások, a zsűri győztest hirdetett: Anger Ferenc és Solymosi Tamás adták át a díjakat.
Anger Ferenc művészeti igazgató azt mondta: minden alkalom, amikor emberek összegyűlnek megnézni egy előadást, valójában annak az ünneplése, hogy emberek vagyunk. Az emberekben rejlő tehetség kibontakozására kíváncsi a közönség - így a szervezők az éjszaka programjába folyamatosan iktattak olyan alkalmakat is, amikor az operarajongók szereplő helyett újra hallgatóként, nézőként lehettek jelen. Menyhárt Zsuzsanna és Szilvásy Júlia három Shakespeare-parafrázist adott elő, Balázsi Gergely és Tatiana Melnik balett-táncosok a Hattyúk tavából táncoltak részletet, a királylépcső tövében pedig egy opera öt részlete is elhangzott. Miután a Shakespeare-évad Donizetti: Bolondokháza című művével kezdődött, Köteles Géza karmester vezetésével ebből a műből énekelt Fülep Máté, Busa Tamás, Várhelyi Éva és Röser Orsolya Hajnalka.
Amit mi el szerettünk volna érni, és meg szerettünk volna mutatni az Operaházból, azt, úgy hiszem, sikerült
- összegezte az éjszakát az Origónak Aczél András, főszervező. "Egy civil társaságnak meg tudtuk mutatni egy kicsit azt, hogy hogyan zajlik az opera-gyártás, picit beengedtük az embereket a boszorkánykonyhába, ők pedig, azt gondolom, ezt meg is szerették. Több ember volt, aki tavaly már egyszer végigcsinált egy hasonló túrát, és mégis visszajött. Abban bízom, hogy a mostani társaságot sem riasztottuk el, főleg, hogy jövőre más terveink vannak". Aczél András ugyanis Bognár Dorina rendezvényszervező segítségével máris szervezi a következő hasonló, ezúttal a Magyar Évad tematikájához kapcsolódó eseményt.
Az idei csapatok a teljesítményükkel kellemesen meglepték a zsűrit: "Bármilyen fáradtak voltak, a végére megrázta magát mindenki, és működtek a színház törvényei" -magyarázza Aczél András. "Az előadások szinte mindig összeállnak a premierre. 6 órakor otthagytam a a társaságot a balett-teremben - akkor még nem nagyon látszott a kis produkciókon az, hogy ezekből valami lesz. Ehhez képest eltelt 1- 1,5 óra, idejön mindhárom csapat, és három nagyon jópofa, friss, érdekes, színes produkció születik, amelyekben nagyon jó a festett háttér, a tánc is a helyén van, ráadásul van, aki még dalolászni is merészel: színészi pillanatok és kifejezetten jó rendezői ötletek vannak bennük. Azt gondolom, megérte megrendezni a ma éjszakát".