FRANCE, Paris : photo datée des années 60 de l'ancien champion du monde de boxe dans la catégorie des poids lourds, Mohamed Ali (Cassius Clay). Mohamed Ali devint champion olympique des poids mi-lourds en 1960 puis champion du monde poids lourds pour la premiere fois en février 1964 contre Sonny Liston.
(Files) A picture dated from the 60's of the U.S. boxing champion Cassius Clay alia Muhammad Ali. He won the Olympic middle heavyweight gold medal in 1960 in Rome, aged 18, and the professional world heavyweight title for the first time in February 1964 against Sonny Liston. AFP PHOTO
Vágólapra másolva!
Hetvennégy éves korában meghalt Muhammad Ali ökölvívó. Az olimpiai bajnok, profi nehézsúlyú világbajnok – aki több mint harminc éve Parkinson-kórban szenvedett – csütörtökön légzőszervi problémákkal került kórházba az arizonai Phoenix városában.
Cassius Marcellus Clay Jr. 1942. január 17-én született a Kentucky állambeli Louisville-ben, sok bokszolóval ellentétben középosztálybeli családban nőtt fel. Nevét édesapja után kapta, aki egy 19. században élt híres amerikai politikus tiszteletére vette fel (az 1912-ben született Cassius Marcellus Clay annak idején a rabszolgaság eltörléséért küzdött), négy fiú- és egy lánytestvére volt.
Pályafutása különösen kezdődött: 12 éves korában ellopták a kerékpárját, és amikor a louisville-i rendőrnek és egyben bokszedzőnek, Joe E. Martinnak azt mondta, a legszívesebben agyonütné a tolvajt,
azt a tanácsot kapta, hogy előbb tanuljon meg verekedni.
Forrás: AFP
Amatőr korszakában Chuck Bodak lett az edzője (aki Rocky Marciano, Tommy Hearns, Julio Cesar Chavez, Evander Holyfield és Oscar De La Hoya útját is egyengette), Clay pedig sikert sikerre halmozott. Hatszor lett Kentucky bajnoka, kétszer megnyerte az országos Golden Gloves-bajnokságot, és az 1960-as olimpián, 18 évesen olimpiai bajnok lett félnehézsúlyban.
A döntőben a lengyel Zbigniew Pietrzykowskit győzte le pontozással. Ez volt az utolsó mérkőzése az amatőrök között, ahol
összesen 105 meccset vívott, és százat megnyert.
Áttért az iszlám vallásra
Ugyan 1975-ben megjelent önéletrajzi könyvében (The Greatest: My Own Story) azt állította, hogy miután barátjával nem szolgálták ki egy étteremben, az aranyérmét az Ohio folyóba dobta, ezt közeli barátai cáfolták. Thomas Hauser tíz éve írt könyvében (Muhammad Ali: His Life and Times) azt állította, hogy való igaz, hogy Alit nem szolgálták ki az étteremben, de az érme akkor már régen nem volt meg, ugyanis 1961-ben elveszítette.
A profik között 1960. október 29-én debütált, hat menetben, pontozással verte honfitársát, a nyugat-virginiai rendőrfőnököt, Tunney Hunsakert. Elképesztő sorozatának köszönhetően huszadik meccsén már a világbajnoki címért küzdhetett: 1964. február 25-én a 6. menetben kiütötte Sonny Listont, és 15 hónappal később még könnyebben, már az első menetben a földbe döngölte.
A Liston elleni első sikert követően megdöbbenést keltett, amikor bejelentette, hogy áttér az iszlám vallásra, és belép Malcolm X Nation of Islam nevű polgárjogi csoportjába, és felveszi a Muhammad Ali nevet.
A visszavágón már Aliként szerepelt, az első menetben aratott győzelméről később az a hír járta, hogy Liston nem is kapott akkora ütést, hogy feladja a küzdelmet. De a pletykák szerint a Nation of Islam is megfenyegette, és állítólag maga ellen fogadott azért, hogy a nyereményét adósságai kifizetésére fordíthassa.
Nemet mondott Vietnamra
29 győztes mérkőzés után 1967-ben a politika kereszttüzébe került, mert megtagadta a katonai szolgálatot, és nem volt hajlandó elmenni a vietnami háborúba. Ötéves börtön- és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték, előbbit megúszta, de útlevelétől és bokszlicencétől megfosztották. Három év után a legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte az eltiltását, így visszatérhetett a szorítóba.
A szakemberek úgy tartották, ennyi kihagyás után nem kerülhet vissza a csúcsra, és hiába verte meg Jerry Quarryt és Oscar Bonavenát, 31. profi mérkőzésén nem bírt Joe Frazierrel, aki 1971. március 8-án pontozásos győzelmet aratott ellene a Madison Square Gardenben.
Újabb tíz győzelem következett (többek között legyőzte Joe Bugnert, a magyar származású bokszolót, aki később több Bud Spencer-filmben is feltűnt), ám 1973. március 31-én váratlanul kikapott Ken Nortontól.
Kinshasai dübörgés és a manilai thriller
De innen is felállt, a visszavágón legyőzte Nortont, pontozással legyőzte Rudi Lubbert és Fraziert, és 1974. október 30-án, a legendás kinshasai összecsapáson a 8. menetben kiütötte George Foremant. A közönség a
Lebegj, mint a pillangó, és szúrj, mint a méh!”
után egy újabb szállóigével lett gazdagabb: „Ez minden, amit nyújtani tudsz?”
A visszavágót még megnyerte, de utolsó két mérkőzésén vereséget szenvedett: 1980 októberében Larry Holmestól, bő egy évvel később Trevor Berbicktől is kikapott, így 56-5-ös mérleggel (közte 37 KO-győzelemmel) vonult vissza. Összesen 25 világbajnoki címmeccset vívott, a mérlege: 23 siker (15 KO), 2 vereség.
Stílusát nehéz volt kiismerni, kiváló reflexszel rendelkező, állandóan mozgó, eltáncoló, gyors bokszoló volt, aki bármilyen kiszámíthatatlan szögből képes volt ütni. Ha kellett, akkor rengeteg apró ütéssel gyengítette az ellenfelet, erre mondta azt Floyd Patterson (akit kétszer is legyőzött), hogy akár 14 ezerszer is megüthette, de nem a KO-ra, csak a horzsolásra ment. De a Foreman elleni legendás győzelmét egy új módszernek köszönhette: a köteleknek dőlt, fedezékbe vonult, és hagyta, hadd üsse Foreman. Az ütések nem találták el Alit, vagy csak a karjait, a fejét viszont nem, ugyanakkor lassan kiszívták az erőt Foremanből.
A legendás bokszbíró, Arthur Mercante azt mondta Aliról, olyan bokszoló volt, aki az összes trükköt ismerte.
Ő volt a legjobb és a legokosabb, akit valaha láttam a ringben.”
1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. 1996-ban, az atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, 1999-ben pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójává választotta.
Még a 2012-es londoni játékokon is szerepet vállalt, nyolc társával együtt vitte be az olimpiai zászlót a megnyitóra.
2014 októberében fia, Ali Jr., illetve öccse, Rahman úgy nyilatkozott, Ali már a következő évet sem éri meg, a klasszis már az „I Am Ali” (Ali vagyok) című önéletrajzi dokumentumfilm bemutatóján sem jelent meg.
60. születésnapján még úgy nyilatkozott:
Régen én voltam a legnagyobb, a legerősebb, most beteg öregember vagyok.
Egyszer úgyis meg kell halni, elégedetten és boldogan távozom, hogy a mennyországban hasonlóan éljek tovább.”
Ali eltitkolt szégyenfoltja
Muhammad Ali eltitkolt szégyenfoltja, amely után soha többé nem volt a régi – van, ahol így tálalják Ali elfeledett, Antonio Inoki elleni meccsét. Más olvasat szerint viszont ez inkább egy kellemetlen epizód volt, amelyben a legenda ugyan súlyos sérülést szenvedett, de nem törte derékba a pályafutását. A furcsa párharcról itt olvashat bővebben.
2014 decemberében tüdőgyulladással és húgyúti fertőzéssel szállították kórházba, ahonnan január elején engedték ki. Másfél év után csütörtökön írt róla a sajtó ismét, akkor a család a szóvivőjén keresztül annyit közölt, hogy a 74 éves Alit légzőszervi problémákkal kórházban kezelik. Egy nappal később az arizonai Phoenix városában meghalt.
Legendás Ali-mondások
„Nem fogok csatázni a vietkongokkal. Hogyan ölhetnék meg valakit, ha naponta ötször a békéért imádkozom?!”
Olyan gyors voltam az elmúlt éjjel, hogy miután lekapcsoltam a villanyt a hotelszobámban, előbb beértem az ágyba, mint ahogy sötét lett a szobában.”
„Szellem leszek, amely kísért a bokszban. Az emberek azt fogják mondani: Ali az igazi bajnok, mindenki más hamisítvány.”
