Mit csinált 2015. április 22-én, amikor a Magyar Ökölvívó Szakszövetség közgyűlésén Csötönyi Sándort újabb öt évre megválasztották elnöknek?
Pontosan nem emlékszem, hol voltam akkor, nagy valószínűséggel az irodámban. De az biztos, hogy a közgyűlésen nem vettem részt.
Miért nem? Hiszen ez a fórum lett volna az a hely, ahol kezdeményezhette volna az elnök leváltását, vagy Csötönyi újabb megválasztásának megakadályozását.
A válasz egyszerű: nem hívtak meg. Jó, hogy beszélünk erről. Vannak olyanok, akik a sportágon belül megpróbálják egymás ellen uszítani az amatőröket és a profikat. Nincs olyan, hogy Magyar Amatőr Ökölvívók Szövetsége, és olyan testület sincs, amely a Magyar Profi Ökölvívók Szövetsége nevet viseli. Olyan viszont van, hogy Magyar Ökölvívók Szakszövetsége.
Ebben minden benne van – vagy kellene, hogy legyen.
Ha a profi tagozat tarthat közgyűlést, akkor elvileg a szövetség részeként nekünk is ott lett volna a helyünk a választáson.
Az az érzésem, hogy amolyan kötelező elemként tekint ránk az elnök úr, ahelyett, hogy okosan profitálna a profik aktivitásából és eredményeiből.
Azért feszegetem mindezt, mert a 2020-ig megválasztott Csötönyi Sándort csak a közgyűlés válthatja le. Az alulról jövő kezdeményezésüknek legalább annyira erős lábakon kellene állnia, mint Hosszú Katinka esetében történt a Magyar Úszószövetségben. Csakhogy amíg az úszásban van egy aktívan sportoló háromszoros olimpiai bajnoka a sportágak, addig az ökölvívásban nyoma sincs ilyen versenyzőnek. 1996 óta egyetlen bokszoló sem nyert olimpiát. Kivel akarja ezt a harcot végigcsinálni?
Meglepődne, ha tudná, hogy mennyien szeretnének változást a sportágon belül. Még olyanok is, akik a szövetségben dolgoznak. Ők egy időben puccsban gondolkodtak. Azok, akik a testületben úgy üldögélnek, hogy a legmagasabb iskolai végzettségük a nyolc általános, nem akarnak semmit.
Nekik megfelel a jelenlegi állapot, hiszen sehol máshol nem kapnának havi fizetést a semmiért.
Éppen ezért álltam az élére Kovács Istvánnal ennek a kezdeményezésnek, amelynek a vége – reményeim szerint – a változás lesz.
Engem az sem érdekelne, ha a jelenlegi elnök a hivatalában maradna, csak legyenek meg azok a változások, amelyek elodázhatatlanok.
Ez azt jelenti, hogy ön nem akar elnök lenni?
Többen, több helyen kérdezték már ezt, és a válaszom most is az, hogy nem.
Ha ennyire sokan óhajtják a változást, akkor a 2015-ös közgyűlésen miért szavaztak újabb öt évre bizalmat Csötönyi Sándornak?
A közgyűlésen a klubok vezetői döntenek. A küldöttek jó részét az elnök úr sakkban tartja, hiszen a támogatást a szövetség osztja szét.
Aki nem áll be a sorba, az nem kap.
Így aztán nem lehetett kérdéses, hogy az elnök urat újra megválasztják.
Tudnék a világból pár „demokratikusan" megválasztott elnököt mondani.
Elsőként a fehérorosz köztársasági elnök, Alekszandr Lukasenko, másodikként a volt líbiai elnök, Moammer Kadhafi ezredes jutott az eszembe.
Őket általában úgy választották meg, ahogyan most Csötönyit emelte pajzsra a közgyűlés.
Van olyan ember, akiről kijelenthető, hogy akár holnap át tudná venni Csötönyi Sándor helyét?
Két jelöltünk is van.
Kik ők?
Nincs rá felhatalmazásom, hogy eláruljam a nevüket. De az biztos, hogy a jelenlegi állapotot nem lenne nehéz felülmúlni.
Szinte bárkit jelölhetnénk most a MÖSZ élére, mert a jelenlegi feladatok elvégzése kevés ember számára jelentene kihívást.
Az elnök azt nyilatkozta, hogy nekik nem feladatuk bajnokokat nevelni, csak a megfelelő anyagi hátteret kell biztosítaniuk. Ezzel azt mondta, hogy az ő dolguk kiváltható akár egy tőkeerős támogatóval is. A két jelölt teljesen más felfogást képvisel, mint a jelenlegi elnök. Frissek, kreatívak, ambiciózusak. Egy ilyen eredménytelen időszak után szinte bármelyik, Nyugaton ténykedő szervezet vezetője távozna, miközben vinné magával a telefaxát.
Miért, mi a baj a telefaxszal?
Ezt ugye nem kérdezi komolyan. 2017 és a telefax? Ön szerint hány háztartásban van ma ilyen készülék?
Meglepődne, ha tudná, hány olyan magyar hivatal van, amely még mindig telefaxon vár bizonyos iratokat. Ugyanis a hiteles aláírással rendelkező dokumentumokat csak az ezen a készüléken érkezve fogadják el.
Az lehet, hogy egy hivatal elfogadja, de az, hogy az ökölvívó szövetség elnöke még mindig ott tart, hogy mással íratja meg az SMS-eit, az e-mailjeit, miközben faxon kommunikál, elképesztő.
Ha már a kommunikációról esett szó, a legnagyobb közösségi oldalon naponta feszülnek egymásnak az emberek, ha az ökölvívás kerül szóba. Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb fórum a problémák megoldására?
Biztos, hogy nem. A szövetségnek kellene megfelelő fórumot biztosítani nekik erre.
Amíg ez nem történik meg, addig – jobb híján – marad a Facebook.
Egy civilizált, kulturált szövetségben a fejlődést tartják szem előtt. Ennek érdekében már régen meghívták volna az érintetteket egy kerekasztal-beszélgetésre.
Ehhez képest az ott dolgozó „egoharcosok" a nekem küldött válaszok megírására fecsérlik az idejüket, nem pedig a konstruktív együttműködésekre. Jogos a kérdés, hogy miért nem kerül sor ilyen disputákra. Ha létrejönne, jogosan számon kérhetnénk mindazt, amit javasoltunk, és amiben ott megállapodtunk.
Mi az akadálya annak, hogy leüljön Csötönyivel megbeszélni a problémákat?
Részemről semmi. Tavaly december 15-én együtt voltunk a köztévé sportcsatornájának reggeli műsorában. Az előtérben, mert a stúdióba - a műsorszerkesztő kérése ellenére - nem akart velem leülni. Így külön szerepeltünk. Az élő műsorban azt mondta, hogy angolna vagyok, mert mindig kicsúszok a kezei közül. Ezt a kijelentését azóta sem értem.
Az adás végén a stúdió előtt azt fejtegette, hogy patkány vagyok, amiért szembe mertem vele szállni. Ezzel a stílussal nem tudok mit kezdeni. Ha a szövetségben a szabad véleményalkotás ilyen megnyilvánulásokkal jár, akkor érthető, hogyan lehetett Csötönyi úr demokratikusan megválasztott elnök.
Elegáns azt a testületet támadni, ahonnan korábban anyagi támogatást kapott?
Egy szervezet 15 millió forintos támogatást nyújtott Erdei Zsolt búcsúmeccsére. Mivel ők gazdasági társaságot közvetlenül nem támogathattak, ezt az összeget a Magyar Ökölvívó Szakszövetségnek utalták, majd a MÖSZ továbbutalta azt nekünk.
Ez a történet Csötönyi úr által eltitkolt része.
Az elnök úr több fórumon is arról beszélt, hogy 21 millió forinttal támogatott bennünket. E kijelentése miatt pert indítunk, ugyanis a valós összeg 4.467.000 forint.
Nagyon nem mindegy, hogy 21 millióról vagy 4 és fél millióról beszélünk. Ezért a pénzért mi több mint egy évig dolgoztunk a MÖSZ-nek.
Nem ajándékba kaptam.
Nem mellesleg éves szinten a Felix Promotion komoly összeggel járul hozzá a MÖSZ profi tagozatának működéséhez azzal, hogy a rendezvényeinken a bírói díjait, a jogdíjakat, a licenceket kifizetjük.
A pénznél maradva; egyre többször hallom azt a véleményt, hogy a magyar sport jelenlegi egyik nagy problémája, hogy túl sok pénz áramlott bele. Régebben meg az volt a baj, hogy túl kevés. Akkor mi az igazság?
Nem azzal van a baj, hogy sok a pénz, hanem azzal, hogy rosszul gazdálkodnak vele.
7-800 millió forintból a magyar ökölvívóknak és edzőiknek például sokkal több külföldi edzőtáborban kellene részt venniük.
Ott mindannyian tanulhatnának, tapasztalatokat gyűjthetnének, ennek köszönhetően sokkal eredményesebbek lehetnének. Ennek semmi nyoma. Az is egy téves szakmai elképzelés, hogy a válogatott eseményekre mindig teljes csapattal megyünk.
Minek utazik ki kilenc ember, ha abból hat eleve esélytelen? Minek herdálnak feleslegesen milliókat éves szinten utazásra, szállásra, étkezésre, ahelyett, hogy például műhelyeket támogatnának? Nem a jelenlegi 20-30 ezer forinttal, ennél valamivel többel. A szentpétervári junior világbajnokságra kilenc versenyző utazott ki, majd a legjobb eredményünk egy ötödik helyezés lett. Ha a válogatott edzője, vagy az a szakember, aki a teljes csapat utaztatását támogatta, úgy gondolja, hogy mindenki éremesélyes, akkor el kellene gondolkodnia azon, hogy a magyar ökölvívókat értékelik-e túl, vagy csak nem ismerik a külföldi mezőnyt.
Ön is tudja, hogy azért mennek teljes csapattal, mert az eredménykényszer hajtja őket.
Értem és tudom, de ettől még nem leszünk eredményesebbek. Ha tisztában vagyok azzal, hogy a kilenc sportolóból csak háromnak lehet reális esélye a nyolcba kerülésre, akkor a válogatott többi tagját miért demoralizáljuk azzal, hogy a vágóhídra küldjük őket, miközben tudjuk, hogy semmi esélyük nincs a jó helyezésre. Ha viszont ismét a pénznél tartunk, akkor szeretnék a MÖSZ vezetőjének, a személyemmel kapcsolatos egyik vádjára is válaszolni.
Gyakran kapom meg, hogy miért támadom a szövetséget, amikor a négy profi világszervezet egyikénél sincs magyar világbajnok.
Felelősségem teljes tudatában adok garanciát arra, hogy ha a szövetséghez befolyó állami támogatások egyharmadát megkapjuk, akkor 12-18 hónapon belül a négy nagy világszervezet egyikénél magyar világbajnokot ünnepelhetünk.
Ha kell, mindezt írásba is adom. Ez ugyanis pontosan beleillik abba a sportágfejlesztésbe, amelyre az állam a pénzt adja.
Csötönyi Sándor több nyilatkozatában is megemlítette, hogy profi menedzserként önnek semmi köze nincsen a magyar amatőr ökölvívás ügyeihez.
Jelen pillanatban a magyar profi ökölvívás a hátán viszi az amatőrt. Amikor Kovács István, Erdei Zsolt, vagy Balzsay Károly profi világbajnok volt, az amatőr bokszban nem nyertünk érmet az olimpián. Egy időben azzal volt tele a sajtó, hogy Csötönyi Sándor milyen bátran ütötte a mindenkori sportminiszter, döntéshozó asztalát, hogy adjanak több pénzt a sportágnak.
Manapság, amikor a szövetségbe dől az állami támogatás, melyik asztalt veri? Egyiket sem.
Baj akkor lesz, ha az állami sportvezetés rájön arra, hogy az ökölvívásba jelenleg befektetett hatalmas mennyiségű állami dotáció ellenére sincs eredmény, elégedetlenség viszont annál inkább.
Mi lesz akkor, ha az ökölvívás kiesik az állam által kiemelten támogatott sportágak közül? Akkor az elnök úr összecsapja a kezét, feláll, nyugdíjba megy. Na, ezt nem szeretnénk megvárni.
A magyar amatőr ökölvívás a pekingi olimpia óta nem ért el értékelhető eredményt az ötkarikás játékokon. A kínai fővárosban Szellő Imre ötödik lett, ennek viszont már lassan kilenc éve. Miért most kezdtek el kiabálni? Miért nem jöttek elő az elképzeléseikkel az elmúlt majdnem egy évtizedben?
2013 őszétől, egy éven át együtt dolgozhattam Csötönyi Sándorral.
Az asztalára tettem egy többoldalas programot, amely a sportág megújítását szolgálta volna.
Ennek az alapját az a rengeteg beszélgetés adta, amelyeket az edzőkkel, klubvezetőkkel és ökölvívókkal folytattam. Ennek a programnak a mai napig semmilyen hatását nem érzékelem. Valószínűleg bekerült az asztalfiókba, és azóta is ott maradt. 2014-ben jeleztem az elnöknek, hogy ebben a formában nem látom értelmét az együttműködésnek. Közös megegyezéssel el is váltak útjaink.
Semmilyen javaslatomat nem fogadták el. Két évvel a riói olimpia előtt azt mondtam, hogy hívjunk ide egy kazah, egy ír vagy egy kubai edzőt. Készítse fel ő a srácokat az olimpiára, mellette pedig Erdei Zsolt vagy Balzsay Károly megtanulhatja az edzői szakma fortélyait. Ebből sem lett semmi.
Illetve annyi igen, hogy azt a Kovács Lászlót, aki az elmúlt hét évben a válogatott edzőjeként semmilyen komoly eredményt nem ért el, megtették szakmai tanácsadónak.
Ha szövetségi kapitányként nem tudott eredményeket elérni, akkor most milyen hasznos tanácsokat fog tudni adni az utódjának?
Az MLSZ egyik volt elnökének, Laczkó Mihálynak volt egy legendás mondása, amely úgy szólt, hogy az elnök nem rúghat gólokat. Egészen biztos abban, hogy a magyar amatőr ökölvívás minden bajáért Csötönyi Sándor a felelős?
Ezt soha nem állítottam. Viszont nálunk az elnök úr öngólokat rúg. Neki kell kiválasztania azokat a munkatársait, akikkel győzelemre viheti a csapatot. Annak a 80-90 trénernek, akikre mostanság hivatkoznak, szervezhetnének olyan edzői szemináriumokat, amelyekre meghívnak sikeres külföldi edzőket, erőnléti, dietetikus szakembereket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy azok az edzők, akik most rám vagy Kovács Istvánra vannak megsértődve, mikor voltak legutóbb egy iskolában ökölvívókat toborozni?
Mikor hívták fel valamelyik helyi médium sportújságíróját, és kérték meg őt arra, hogy írjon egy rövid anyagot az aktivitásukról, amivel népszerűsíthetik az ökölvívókat, a szakosztályt, a sportágat?
Ne azzal védekezzenek, hogy ez nem az ő dolguk. Miért, kié lenne? Mindent meg kellene mozgatni a cél érdekében.
Meddig tervezi a nyomásgyakorlás fenntartását?
Van A, B és C tervünk is. Mint a jó ökölvívónak, aki bemegy a szorítóba. Addig fogunk hangot adni az elképzeléseinknek, amíg nem lesz változás.
Tételezzük fel, hogy célba érnek, és új elnöke lesz a szövetségnek. Egészen biztos abban, hogy mindez azonnal meghozza a régóta áhított eredményeket?
Azt, hogy azonnal dőlni fognak az érmek, felelőtlenség lenne megígérni, így én sem teszem.
Ha pedig továbbra sem dőlnek, akkor ugyanott tartanánk, ahol most.
Viszont egy szemléletváltásnak vagy egy új elnökség felállításának garantáltan kézzelfogható, pozitív eredményei lennének.