Szepesi György: Én csak a rádiózáshoz értettem

Vágólapra másolva!

„Mi valamennyien Szepesi György köpönyegéből bújtunk elő" – sokszor mondta ezt a magyar sportrádiózás másik legendája, Novotny Zoltán. „Gyerekként apámmal sétáltam az utcán, az egyik földszinti lakás ablakába ki volt téve a rádió, abban beszélt egy ember. Amikor meghallottam őt, eldöntöttem, én is olyan akarok lenni, mint Szepesi György" – mesélte a fiatal riportereknek Török László. A magyar sportújságírás és rádiózás doyenje, Szepesi György ma 95 éves. Szinte mindent megírtak már róla. De azt a hat történetet, amelyet most felidézünk, talán még sehol sem.

2011 nyarán jutott eszünkbe a gondolat, hogy Szepesi Györgynek ott kellene lennie a londoni olimpián. Egy 89 éves ember esetében persze óvatosan kellett terveznünk, egy ideig magunkban dédelgettük, nem is mondtuk el neki. Azonban az olimpia közeledtével nem nagyon lehetett titokban tartani mindezt.

Búcsú az olimpiától – 90 évesen

2012 júniusában egy hónapot töltöttem Ukrajnában a labdarúgó-Európa-bajnokságon. Kollégáim pedig minden egyes telefonbeszélgetésünk alkalmával döbbenten mesélték, hogy a 90 éves Szepesi György „beköltözött" a rádióba. Régi felvételeket kért ki, azokat hallgatta.

2012. február 5. Szepesi György mutatja születésnapi ajándékát, a Jónás Istvántól, a Magyar Rádió vezérigazgatójától kapott mezt, a Magyar Rádió épületében Forrás: MTI/Kollányi Péter

Sokszor ült behunyt szemmel az általa csak magnónak nevezett számítógép mellett, olykor felírt valamit.

2012. július 27-én, pénteken este 21 órakor pedig a Magyar Rádió kihelyezett londoni stúdiójában helyet foglalva kezdődött el a Szepesi-varázslat.

Másképpen nem tudom jellemezni azt a három órát, amikor az idős riporter mondhatni átvéve a műsorvezetést, olyan rádiós sporttörténelem-órát tartott, amelyet mindenki lélegzet-visszafojtva figyelt és hallgatott. Számára ez az este foglalta keretbe pályafutását, hiszen 26 évesen az 1948-as londoni olimpiáról közvetített először. 2012-ben pedig itt búcsúzott el az ötkarikás játékoktól. Másnap még elment az uszodába és a cselgáncsversenyekre, majd hazautazott. Az olimpia végén a közvetítő stáb kapott tőle egy levelet. Abban az állt, hogy a 2012-es londoni közvetítéssorozat volt minden idők legmagasabb színvonalú rádiós olimpiai műsora. Ezt olvasva nem tudtunk megszólalni.

Búcsú a mikrofontól – 86 évesen

Igazán nem szeretném Szepesit kibeszélni, de négy évvel korábban, a 2008-as pekingi olimpia végén egyszer már úgy döntött, hogy elbúcsúzik a mikrofontól. Amikor mindezt bejelentette, a rádió akkori PR-osztálya – ráérezve a történelmi pillanatra – értesített pár médiumot, hogy az olimpia utolsó napján Szepesi nagy bejelentést tesz.

Bukovi Márton (balra) és Szepesi György egy 1986-os rádiófelvételen Forrás: Fortepan

A tévéstábok, az újságíró kollégák meg is jelentek a Bródy Sándor utcában. (Szepesi 86 évesen nem vállalta a hosszú utazást, így szakadt meg az 1948 óta tartó nagy sorozat, hiszen a riporter egymást követő 15 nyári olimpián részt vett.) Kamerák készenlétben, mikrofonok csőre töltve, jegyzetfüzetek nyitva, amikor a Bródy Sándor utcában vasárnap délután megjelent Szepesi György. Meglátta a médiahadat, csodálkozva kérdezte meg, mi ez a felhajtás. „Miattad jöttek Gyurikám, hiszen búcsúzol" – mondta ekkor elbizonytalanodva a kiváló rádiós, az olimpiai adások budapesti műsorvezetője, Rékai Gábor.

Búcsúzom? Dehogy búcsúzom. Jól vagyok, idefelé jövet úgy döntöttem, hogy még négy évig szeretném csinálni"

– replikázott Szepesi. És ez így is történt. 2008 és 2012 között minden szerdán este jelentkezett jegyzetével a Sportvilág című műsorban.

Búcsú a mikrofontól – 73 évesen

Szinte közismert, hogy Szepesi György 1945. augusztus 20-án közvetített először válogatott focimeccset. Akkor Ausztria ellen játszottunk. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ennek az ötvenedik évfordulóján Szepesi újra a mikrofon mögé álljon. Nagy álma az volt, hogy az osztrákokat fogadjuk, de ezt az MLSZ nem tudta megszervezni. Ausztria helyett Izrael érkezett, a meccset 1995. augusztus 16-án, Siófokon rendezték. A rádió sportosztálya hetekig erre a mérkőzésre készült. Az összes belsős munkatárs Siófokra ment, László György szerkesztésében pedig egy többórás élő sportműsort készítettek. Novotny Zoltán, Vass István Zoltán, Török László, Radnóti László, Deák Horváth Péter, Molnár Dániel mind-mind részese lehetett a jutalomjátéknak induló szomorújátéknak.

Hiába volt ugyanis a fél évszázados jubileum, hiába tett meg mindent az MLSZ és a Magyar Rádió, az izraeli csapatnak „elfelejtettek" szólni erről.

A Mészöly Kálmán vezette magyar válogatott 2-0-ra kikapott. A meccset a pálya széléről közvetítő Szepesi a végén mentegetőzve búcsúzott. „Kedves hallgatóink, azt gondolom, én mindent megtettem. Gólt azonban én sem tudok rúgni. A viszonthallásra."

Búcsú a mikrofontól. Szepesi György az 1995-ös Magyarország-Izrael válogatott labdarúgó-mérkőzésen Siófokon Forrás: Lantos Gábor

Csupán a történeti hűség kedvéért idézzük fel most az 1945-ös és az 1995-ös magyar válogatott kezdő tizenegyét. A második világháború utáni első válogatott mérkőzésen Csikós Gyula, Balogh Sándor, Szűcs Sándor, Bíró Sándor, Kirádi Ervin, Lakat Károly, Szabó Imre, Szusza Ferenc, Zsengellér Gyula, Puskás Ferenc és Vincze Gyula játszott.

Mészöly Kálmán 1995-ben nem tudta győzelemre vezetni a magyar válogatottat Izrael ellen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Az 1995-ös összeállítás pedig: Petry Zsolt, Márton Gábor, Lipcsei Péter, Mónos Tamás, Kozma István, Halmai Gábor, Illés Béla, Keresztúri András, Sallói István, Kiprich József és Kovács Kálmán volt.

Slusszpoén: 1997-ben Szepesi György megjelentetett egy könyvet. Búcsú a mikrofontól – ez volt a címe.

Szepesi és 1956

1956. október 23-án Szepesi György csak rendkívüli nehézségek árán tudott bejutni a Magyar Rádió épületébe. Amikor végre beért, az akkori elnök, Benke Valéria magához kérette. Benke azt találta ki, hogy szereljenek fel mikrofont a Bródy Sándor utcai főbejárat fölötti erkélyre. Az elnöknő arra gondolt, hogy az egész országban népszerű sportriporter le tudja csillapítani a forrongó tömeget. A rádió akkori technikusa, Hübel Mátyás kivitte a kábeleket, majd megjelent az erkélyen Szepesi. Az első szava az elvtársak volt. Mindez előbb hangrobbanást idézett elő, majd egy kődarab repült a riporter felé. A kétségbeesett Szepesi megpróbálta hazaküldeni az embereket, de ez a kísérlete nem járt sikerrel. Szerepét az október 23-i eseményekben a rendszerváltás után gyakran vágták a fejéhez. A riporter cselekedete az 1956-os melbourne-i olimpiára készülő magyar sportolók körében is megütközést váltott ki. Olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy ne utazzon ki Melbourne-be. Amikor 1956. október 30-án Benke Valériát eltávolították a Magyar Rádió éléről, Szepesi már Melbourne felé tartott. Mire az olimpia november 22-én megkezdődött, Magyarországon vérbe fojtották a forradalmat.

Csokiért és virágért utazás

Már a célegyenesébe fordult a 2002-es, Japánban és Dél-Koreában zajló labdarúgó-világbajnokság, amikor az egyik reggel megcsörrent a Japánban használt mobiltelefonom. A jellegzetesen elnyújtott „Itt Szepesiiii" beköszönés után a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség végrehajtó bizottságának örökös tiszteletbeli tagja azt kérdezte, hogyan tudna eljutni Sizuokába, az Anglia-Brazília negyeddöntő színhelyére.

Itt állunk a FIFA szállodájában, erre azt mondták, menjünk vonattal, mert az a leggyorsabb. Gabikám, merre van a pályaudvar, hol vegyünk jegyet? Van itt egy tucat öregember, mint én, mind erre a meccsre mennénk. A belépőnk megvan, de az odautazás..."

Próbáltam segíteni, elmagyarázni, hogy merre menjen, de éreztem, hogy ez reménytelen lesz. „Akkor Gabi, marad a televízió" – mondta letörten a riporter. Így búcsúztunk el egymástól.

David Seaman hiába vetődik. A brazil Ronaldinho csodagólja a 2002-es labdarúgó-vb angol-brazil negyeddöntőjében, Sizuokában Forrás: AFP/William West

Pár órával később a sizuokai stadion előtt a vidáman integető Szepesi Györgybe botlottam. Csodálkozásomat látva boldogan mesélte, hogy mégis sikerült eljönniük erre a meccsre. „A hotel halljában a világbajnokság utazásával foglalkozó cég pultja mögött egy morcos japán hölgy ült. Először azt mondta, nem tud segíteni.

Ekkor kimentem a szállóból, és egy doboz csokoládéval, valamint egy csokor virággal tértem vissza. Kezet csókoltam neki, majd negyedóra múlva szerzett egy mikrobuszt, így jöhettünk el ide. Képzeld, még vissza is visznek!"

– csippentett a szemével Szepesi, majd elment meccset nézni. Így láthatta a brazil Ronaldinho zseniális gólját, a brazilok továbbjutását, Anglia kiesését.

Egy olimpiai bronzérem, és küzdelem a karszalagossal

Az édesapa, Németh Imre és fia, Németh Miklós szintén sajátos keretbe foglalta Szepesi György pályafutását.

Az 1948-as londoni olimpián a kalapácsvető Németh Imre lett olimpiai bajnok, 28 évvel később a kanadai Montréalban Németh Imre fia, Németh Miklós világcsúccsal nyert aranyérmet gerelyhajításban.

Azt azonban kevesebben tudják, hogy a 2000-ben, Sydney-ben rendezett olimpián az akkor 78 éves Szepesi György közvetítette a skeetlövésben induló Igaly Diana bronzérmét. Méghozzá mobiltelefonon.

A Sydney-ben rendezett olimpián Igaly Diana bronzérmét Szepesi György közvetítette Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Peter Kneffel

Azon az eszközön, amellyel Szepesi sosem tudott megbarátkozni. Ő ahhoz szokott hozzá, hogy mikrofonba beszéljen, az ausztrál szervezőktől kapott pici mobilkészülék teljesen idegen volt neki. Igaly számára hallatlanul izgalmasan alakult a verseny, hiszen a bronzérem sorsáról szétlövés döntött. A lövészet csendes sportág, Szepesi viszont képtelen volt visszafogni magát – elég hangosan közvetített. Az élő adás közben többször odamentek hozzá, hogy ha nem fogja halkabbra, kivezetik.

A 78 éves riporterlegenda ekkor az élő adásban türelmet kért a hallgatóktól, majd némi szócsatát vívott a karszalagos rendezővel.

Utána, mintha mi sem történt volna, folytatta a közvetítést, nem sokkal később pedig boldogan tudatta az országgal, hogy megvan a bronzérem. Amikor aznap este bejött a rádió Sydney-ben kiépített stúdiójába, csak annyit mondott: „Rengeteg aranyérmet közvetíthettem, de ez a bronz volt számomra a legaranyosabb."

A büszke mikrofonállvány

„Szervusz, kisfiam, ráérsz egy kicsit?" – szegezte nekem a kérdést Szepesi György valamikor 1991 kora őszén a Magyar Rádió Pollack Mihály téri épületében. Addigra már megtanultam, hogy ha a riporterlegenda szeretne valamit, akkor is teljesíteni kell a kérését, ha életem legfontosabbnak tartott randevúja kerül veszélybe. Mivel erről nem volt szó, igent mondtam Szepesinek.

Akkor gyere velem Óbudára, az Új Sípos vendéglőbe, ott van Puskás Öcsi, csinálunk vele egy riportot."

Egy óra múlva kiderült, hogy a „csinálunk" az természetesen nem azt jelenti, hogy 19 évesen bármiféle komolyabb közöm lenne Szepesi munkájához. Ugyanakkor nagyon fontos műveletet végeztem: én voltam a mikrofontartó, akarom mondani, a mikrofonállvány.

Szepesi Györgynek Balogh II Sándor nyilatkozik, mellette Lakat Károly, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán Forrás: Fortepan

A hangmérnökök megmutatták, hogyan fogjam azt a hosszú nyeles mikrofont, amibe a két fantasztikus egyéniség beszélt. Úgy kellett tartanom, hogy a diskurzus közben a mikrofon zsinórja ne mozogjon, mert csak ebben az esetben lesz teljesen tiszta a felvétel, nem hallatszik benne zörgés. Egy széken ültem Szepesi és Puskás között, amikor Szepesi intett, számolt és elkezdődött a beszélgetés.

A két legenda elképesztő könnyedséggel beszélgetett egymással.

Sem előtte, sem utána nem hallottam Puskástól ilyen nyilatkozatot. Flott volt, fesztelen, mesélt, sztorizott, nevetett, énekelt.

Két legenda egy képen. Szepesi György (balra) és Puskás Ferenc Forrás: Szepesi György

Amikor 2006-ban Puskás Ferenc meghalt, minden követ megmozgattam, hogy a Magyar Rádió archívumában megtaláljam ezt a beszélgetést. Nem jártam sikerrel. Az archívum vezetője sajnálkozva tárta szét a kezét: nincs, elveszett, vagy valaki hazavitte. Kérdeztem Szepesit, hátha nála van, de ő sem találta. Tűvé tette érte az egész lakását.

A végén annyira kétségbeestem, hogy már ennek a történetnek a valóságát is megkérdőjeleztem. Lehet, hogy csak álmodtam mindezt?

Ekkor csengett a telefonom, az archívumból kerestek, és elmondták, hogy megtalálták ennek a műsornak a dobozát. De abban nem volt szalag, üresen került vissza a régi műsorokat tartalmazó polcokra. De legalább bizonyossá vált, hogy nem tévedtem, hogy egy szombat délutáni műsorban, a Petőfi Rádióban úgy hangzott ez el, ahogy anno, 1991-ben Óbudán „megcsináltuk". És ahol én voltam a büszke mikrofonállvány.

„Csak a rádiózáshoz értettem"

Büszke vagyok arra is, hogy én készíthettem el vele élete utolsó nagyinterjúját. Öt évvel ezelőtt háromszor ebédeltünk kedvenc budai éttermében, ahol közel nyolc órán keresztül mesélt az életéről. A FourFourTwo című újságban akkor megjelent beszélgetésből idézve kívánunk boldog születésnapot a ma 95 éves Szepesi Györgynek.

Helmut Schön, az NSZK labdarúgó-válogatottjának kapitánya (balra) és Szepesi György Forrás: Fortepan

„Én nem értek semmit a rádióhoz. A rádiózáshoz értek. Ahhoz, hogy miként kell szerényen és öntudatosan elkészíteni egy műsort. Hogy a hallgató mit szeretne hallani, miből lehet a siker.

Nem tudtam másképpen cselekedni, én csak ez vagyok, ez voltam. Nem király vagyok, hanem a rádiózás ősembere.

Én egyszer biztosan elmegyek. A rádió azonban örökké itt marad. Amikor kezdtem, húszezer készülék lehetett az országban. Én csak szerettem volna ebben a műfajban letenni valamit az asztalra. Remélem, sikerült."

Halálom után felbontandó

Az Élet és Irodalom 2006. január 13-i számában a Bécsben élő Lendvai Pál tollából jelent meg az a cikk, amely azt állította, hogy Szepesi György az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. Szepesit "Galambos Feri" fedőnéven tartották nyilván. Lendvai azt írta, hogy Szepesit 1950-ben szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának belső reakcióelhárítása, később kulturális területre helyezték át. A Lendvai rendelkezésére álló dokumentumok szerint Szepesi arról jelentett, hogy ő milyen, általa mindenképpen titkolni kívánt álneveken publikált, és milyen magyar kollégákkal találkozott Bécsben. 2012. januárjában a 90 éves Szepesi György így beszélt erről. „Most, hogy 90 éves lettem, sokan reménykednek abban, hogy politikai coming outtal állok elő. Annyit tudok mondani, hogy megírtam ennek az időszaknak a történetét, amelyet otthon őrzök. Amikor elmegyek, el fog jutni azokhoz, akiket ez még érdekel. Halálom után felbontandó."

(A cikk megírásához felhasználtuk a FourFourTwo című újság 2012 februárjában megjelent cikkét, amelyet ugyancsak Lantos Gábor írt.)