Soha többé nem megyek ki az óceánra - interjú Fa Nándorral

„Amit az elmúlt hónapokban csináltam, az nem normális” – mondta az Origónak Fa Nándor, aki 93 nap alatt megkerülte a földet, így a legidősebb hajós lett, aki teljesítette a világ legnehezebb vitorlázóversenyét, a Vendée Globe-ot. Volt, hogy a 63 éves magyar vitorlázó két napig csak másodperceket aludt, azt is állva. De milyen zenét hallgatott, mi lesz a saját építésű hajójával, és mi a terve a jövőben? Interjú.

Nem könnyű önt elérni, a felesége mondta, hogy gyakorlatilag egy perc szabadideje nincs, mióta kikötött. Van még energiája a 93 napos verseny után?
Ez csupa örömteli feladat, még akkor is, ha egy nagy kupac hivatalos rész is van benne. Most például a hajóban kell rendet tennem. Itt állok előtte, és gyönyörködöm benne, ez ad erőt. Kőkemény volt ez a több mint 90 nap, de tudjuk, hogy oda kimegyünk, teljesítünk és visszajövünk.

Aki pedig azt mondja, hogy ilyenkor a hajóján otthon van, és jól érzi magát, az hazudik.

Büszke a hajójára - a képre kattintva galéria nyílik Forrás: AFP/Loic Venance

A legbüszkébb arra, hogy nem kellett a saját készítésű árbócra felmásznia – ezt mondta a célba érkezés után. Az azóta kapott gratulációk közül melyikre a legbüszkébb?
Nekem ugyanolyan fontos az, hogy a családom, a barátaim és a szakma elismerését is besöpörtem. Most is épp gratulálnak nekem a francia járókelők, elképesztő ez a szeretet, amit kapok. Nagyon boldog vagyok, és megnyugvást érzek, tartoztam magamnak ezzel. Az 1996-os Vendée Globe-on ez bennem ragadt, most pedig minden összejött.

1993-ban első nem francia hajósként végigment a Vendée Globe-on. Az volt a nagyobb eredmény, vagy most, 63 évesen célba érni?
A maga nemében számomra mind a kettő óriási teljesítmény volt. Az első azért, mert nagy hajós nemzetek, spanyolok, amerikaiak, új-zélandiak, angolok is próbálkoztak, de mindegyik hajót sikerült megelőznöm.

Jött egy magyar, Fa Nándi, és megcsinálta.

Az akkori győztes Alain Gautier is odajött most hozzám, és gratulált, ő már a szervezőbizottságban dolgozik.

Összefoglaló a célba érésről és az ünneplésről:

Az utolsó éjszaka érte el a csúcssebességét, azt nyilatkozta, annyira erős volt a szél, hogy imádkozott, hogy kibírja az árbóc és a hajó. Milyen hasonló rázós helyzete volt még?
Nagyon nehéz rangsorolni, hogy melyik volt a legrázósabb, mert rengeteg kritikus pillanat volt, de azokat sikerült energiával, erővel, tudással, Isten segítségével és jókora szerencsével átvészelni.

Könnyű pillanat nincs kint az óceánon, ha valakinek könnyű a hajózás, akkor ő nem versenyez.

A kint töltött idő 90 százaléka a komfortzónán kívül zajlik, ennek pedig minden momentuma fáj. Sok fiatal versenyző még csak most ér be a célba, nagyon büszke vagyok, hogy ennyi idősen sikerült ilyen idővel teljesítenem a versenyt.

Ő a legidősebb, aki teljesítette a világ legnehezebb vitorlásversenyét – a képre kattintva galéria nyílik Forrás: AFP/Loic Venance

Mennyit aludt egy nap?
Menet közben perceket aludtam, de ágyban soha. Csak rádőltem a babzsákra, ruhában, teljes páncélzatban,

a legtöbb, amit aludhattam egy nap, az három óra lehetett, de az is percekből tevődött össze. De volt olyan is, hogy két napig nem aludtam,

mert nem tették lehetővé a körülmények. Na jó, másodpercekre elbóbiskoltam állva a kormányon. (nevet) A háborúban ismerték a katonák ezt az érzést, hogy menetelés közben aludtak másodperceket. Van az óceánon egy olyan állapot, amikor az ember nem tudja kontrollálni azt, hogy mit csinál, egyszerűen nem különül el az ébrenlét és az alvás.

Néhány nappal a célba érés előtt:

Az út alatt többször leváltotta a bőrét a kezén, a tengervíztől begyulladt a körme alja. Fizikailag milyen állapotban van?
Nagyszerűen vagyok, köszönöm. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy a körmeim alatt begyullad minden, és forró, édesvizes áztatással kell kikúrálnom. Egy idő után akklimatizálódik az ember a környezetéhez, de

azért nem élvezet száz métereket húzgálni egy olyan kötelet, amibe beleszáradt a só, és olyan a felszíne, mint a smirgli.

Sok olyan helyzet van kint az óceánon, amivel a hétköznapi életben nem találkozik az ember, és még a rutinommal is többször kerülök olyan váratlan helyzetbe, amire nem lehet felkészülni. Például most begyulladt az egyik könyököm, és fogalmam sem volt, hogy mitől. Végül sikerült gyógyszer nélkül, tengervizes borogatással lehúzni róla a gyulladást. Odakint nincs kegyelem, nincs pihenő.

A rengeteg megpróbáltatás ellenére nyolcadikként ért célba – a képre kattintva galéria nyílik Forrás: Spirit of Hungary

A blogjában úgy fogalmazott, hogy minden barátságosabb, elviselhetőbb, ha látja a holdat, amely megnyugtatja. Mi segítette még át a nehéz pillanatokon?
A legtöbb erőt az egyszerű levelezéseim adták. Néha elég volt, ha csak egy mondatot kaptam valamelyik gyerekemtől, vagy ha bajom volt, akkor írtam nekik egy levelet, és válaszoltak rá. Versenytársaimmal is sokat leveleztem, a legtöbbet talán Rich Wilsonnal, aki nálam is idősebb, 66 éves. Sok erőt adott az, hogy valakivel beszélek.

Zenét hallgatott kint?
Napi három-négy órát. Irdatlan mennyiségű zene van a laptopomon, kezdve az olyan jazzelőadóktól, mint Miles Davis vagy Charlie Parker, a komolyzenén, például Bartókon vagy Yehudi Menuhin hegedűjátékán át egészen a mostani könnyű popzenéig, mint a Coldplay vagy Adele. Rengeteg zenét hallgattam, attól függően, hogy épp milyen hangulatom volt.

Menuhintól 10 órányi zenéje van:

Meddig bírná, ha úgy kellene élnie, mint egy hétköznapi embernek? Hétfőtől péntekig kilenctől délután ötig munka, hétvégén programok, majd hétfőn vissza a szürke hétköznapokba...

Maradjunk annyiban, hogy amit az elmúlt hónapokban csináltam, az nem normális.

Az a normális, ahogy mások élnek, a szárazföldi létre vagyunk kitalálva, az más kérdés, hogy a civilizáció, amit magunknak teremtettünk, mennyire jó. Egyébként én is imádom a családi életemet és a barátaimat, nem menekülök a tengerre.

Tervezi-e átadni másoknak azt a mérhetetlen tudást, amit 63 évesen a magáénak mondhat?
A Balatonon 15 éve rendezek versenyeket, a magyar vitorlázóknak próbálom úgy átadni a tudásomat, hogy nemzetközi porondra ki tudjanak menni. Vannak rá vevők, néhányan megértik, hogy miről szól ez az egész.

Az óceáni tudásomat nehezebb átadni.

Már jelezték itt fiatalabb francia versenyzők, hogy a következő versenyre szeretnék, ha segítenék nekik felkészülni. Ez hatalmas megtiszteltetés, nyitott is vagyok rá.

Mi lesz a hajóval?
Megtette a dolgát, erre épült. A cégnek, amelynek a tulajdona, az az érdeke, hogy értékesítsük, méghozzá akkor, amikor teljesített. Valószínűleg átkerül valakihez, aki akar versenyezni. Én már nem akarok.

Más versenyző kaphatja meg a hajót – a képre kattintva galéria nyílik Forrás: Spirit of Hungary

Teljesen felhagy a tengeri vitorlázással?
Azt hiszem, ennyi volt nekem, lezártam a pályámat, jöjjenek a fiatalok! Hobbiból nem megyek ki vitorlázni. Ha a családom megkér, akkor elviszem őket A-ból B-be, de

én szórakozásból nem vitorlázom.

Inkább hegyet mászom, biciklizem és kajakozom. Hogy még egyszer kimenjek az óceánra? Azt már nem!