Nátrán Roland: A magyar pingpongnak még mindig óriási presztízse van

Az Eximbank korábbi elnöke, Nátrán Roland 2013-ban vette át a Magyar Asztalitenisz Szövetség irányítását. Mint mondja, őt magát is meglepték a forráshiánnyal küzdő szövetségben uralkodó állapotok és a sportágat jellemző széthúzás. Mára sok minden változott, és nem csak pénzből van több, de lelkesedésből és tenniakarásból is. A szövetség elnökével beszélgettünk iskolai programokról, élsportról, hazai rendezésű világversenyekről, és arról, hogy mit is akarunk mi elhozni a kínaiaktól. 

Nátrán Rolandot a 2013 április 4-én tartott közgyűlésen választották meg a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnökévé. Az akkor még a Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) vezérigazgatójaként pályázó új elnököt nem várt nehézségek fogadták új munkhalyén. A forráshiánnyal küzdő, szétzilált szervezetben komoly belső harcok dúltak a kevés szétosztható pénzért, és a sportágon kívülről érkező – az elnökválasztáson ráadásul egy korábbi asztaliteniszezőt, Pósfai Gábort legyőző – új főnökkel szemben is érezhető volt az ellenállás.

Nátrán Roland egyenesbe hozta a szövetséget Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A sportági szövetségek túlnyomó többségéhez hasonlóan a 2014-es állami szerepvállalással megvalósult konszolidációig az asztalitenisz-szövetség is meglehetősen rossz állapotban volt. A pingpongosoknál pedig még az „előző évtizedekből megmaradt érdekkülönségek, konfliktusok garmádájval" is találkozott az új belépő. A konfliktusok többsége az állandósuló forráshiányból fakadt.

Klubok egymás ellen, egyesületek a szövetség az erőforrásokkal gazdálkodó szövetség ellen, és természetesen személyi konfliktusok is voltak bőséggel.

Én, mint kívülről jövő, döbbenten szemléltem a helyzetet" – mondta az Origóval folytatott beszélgetés során Nátrán Roland, hozzátéve, hogy a megválasztásáig ezekről a mélyen gyökerező ellentétekről szinte egyáltalán nem volt tudomása. „Az állapotok, és ez teljesen érthető, egyérelműen reflektáltak az áldatlan anyagi helyzetre."

Nátránnak, mint a szövetség élére kívülről érkező elnöknek, először is el kellett magát fogadtatnia, ami nem volt mindig egyszerű.

Néhányan azt hitték, hogy a színre lépő elnök majd szétosztja a pénzügyi támogatást, miközben a valós irányítás valaki másnak – egy szakosztálynak, egy klubvezetőnek vagy egy szűkebb érdekcsoportnak – a kezében van.

Én ebben nyilvánvalóan nem voltam partner. Kezdettől fogva úgy láttam és úgy gondoltam, hogy sokkal aktívabb szerepet kell vállalnom – ebből persze születtek konfliktusok, amelyek aztán a szövetségben folyó munkával párhuzamosan egyre inkább háttérbe szorultak."

Több pénz, kevesebb gond

Az új vezetés első dolga így az volt, hogy konszolidálja a szövetség működését, elsősorban a pénzügyi helyzetre való tekintettel, részben állami segítséggel, részben saját erőforrásokból.

Elmaradt edzői és szövetségkapitányi, munkavállalói béreket kellett utólag rendeznünk

– mutat rá alapvető hiányosságokra. 2014-ig a MOATSZ megközelítőleg évi 100-120 millió forintból működött, ami mellett az évek során megközelítőleg 70 millió forint tartozást halmozott föl. „Ma a szövetség költségvetése 400 és 600 millió forint között mozog és nincs tartozásállománya."

A szövetség szervezeti működését is rendbe kellett hozni.

Három évvel ezelőtt a szövetségnek mindössze két alkalmazottja volt, egyikük a megbízott főtitkár, a másikuk pedig egy amolyan mindenes.

A szervezet izmosítása elengedhetetlen volt, különösen azt követően, hogy az állami szerepvállalással jelentősen megnőttek a sportszervezetkre háruló adminisztrációs terhek. De a szövetség által a kibővülő forrásokra támaszkodva elindított szakmai programok – utánptólás programok, akadémiai program, edzőképzés, műhelytámogatások – menedzseléséhez, utókövetéséhez, elemzéséhez és az ezekkel járó elszámolásokhoz is erőforrásra volt szükség.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A MOATSZ-ban folyó munkának az elismerését jelzi, hogy a magyar szövetség amellett, hogy évről évre egyra rangosabb World Tour versenyeket rendezhet, 2016-ban Európa-bajnokságnak volt, 2019-ben pedig világbajnokságnak lesz a házigazdája.

„Amikor átvettem a szövetség vezetését, meglehetősen megtépázott volt a szervezet hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere, illetve megbecsültsége. Az európai és a nemzetközi szövetséggel is esetleges volt a kapcsolattartás,

miközben a magyar pingpongnak, amelyik Kína mögött még mindig a második legeredményesebb nemzete a sportágnak, továbbra is rendkívül magas a presztízse.

Ahol most tartunk, azt az állapotot viszont gyakorlatilag a nulláról kellett felépítenünk."

Egyik egyik módja, hogy nemzetközi versenyeket rendezzünk. A World Tour sorozatban most már évek óta hagyományosan ott szerepel Budapest neve a naptárban, és míg kezdetben harmadik kategóriás versenyeket kaptunk – ahogy a teniszben megkülönböztetnek ATP 250, 500 és 1000-es versenyt, úgy a pingpong World Tour sorozat is különböző rangú viadalokból áll – addig

idén már a tizenkét kiemelt verseny egyike volt a Tüskecsaronkban rendezett torna,

ahová az esemény rangjának megfelelő létszámú, 13 fős kínai csapat érkezett – akik nem pénzdíjért, mint azt sok esetben teszik, hanem a verseny rangja és a rendezés színvonala miatt választották Budapestet.

Benne lenni a tévében

A World Tour versenyek jelentőségét mutatja, hogy a tavalyi évben a sorozat 12 kiemelt versenye világszerte várhatóan 120 millió tévénézőt ültetett a képernyők elé. Ezek nagy része természetesen a távol-keleti országokból kerül ki, de Európában is 15-17 milliós nézettséget mértek, de már észak-amerikai és afrikai országok is megvásárolták a közvetítési jogokat. Egy-egy budapesti World Tour verseny alkalmával tehát Magyarország és a magyar asztalitenisz óriási médiafelületen jelenhet meg.

A World Tour versenyek sikerén felbuzdulva Magyarország 2016-ban 34 év elteltével rendezhetett újra Európa-bajnokságot, ami jelentős sportdiplomáciai siker volt. A rendezvényt a nemzetközi szövetség, az ITTF is rendkívül sikeresnek ítélte, miután a hatból négy napon telt ház előtt rendezték a versenyeket. A siker pedig újabb lehetőséget hozott.

„A munkánkra a koronát 2019-ben tehetjük föl, amikor Magyarország a modern asztalitenisz történetében először rendezhet világbajnokságot

(1950-ben már voltunk házigazdái egy vb-nek – a szerk.). Miután az ITTF a maga 222 tagországával a világ legnépesebb sportági szövetsége, az asztalitenisz világbajnokság is a világ egyik legnagyobb sportrendezvénye. A rendezés elnyerése óriási felelősséggel jár, egyben óriási bizalmat jelez az ITTF részéről az irányunkba."

Egy hely van csak a vidéken

Miután az asztalitenisz világbajnokság egy nyílt verseny, a részt vevők száma nincs limitálva, ezért meglehetősen helyigényes a rendezvény. Magyarországon egyetlen olyan létesítmény van, ami képes befogadni egy ekkora versenyt, mégpedig a BOK (volt SYMA) Csaronok. A hatalmas rendezvénycsaronok mindhárom termére szükség lesz, sőt, a selejtezők idejére még egy ugyancsak hatalmas mobil sátrat is fel kell majd állítani. A rendezési jogot Magyarország közfelkiáltással nyerte el, miután valamennyi riválisunk vagy visszalépett, vagy másik világversenyt választott magának.

A sikeres nemzetközi versenyek rendezésének nem csak az a célja, hogy megőrizze a sportág presztízsét, hanem az is, hogy idehaza kedvet csináljon hozzá, szélesítve a sportág ismertségét, illetve a bázisát. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy legyenek olyan magyar játékosok, akik folyamatosan ott vannak a legjobbak között, akik miatt megveszik a jegyet a magyar szurkolók. Nátrán Roland szerint ezzel sincs probléma, még akkor sem, ha azzal azért egyetért, hogy a férfi mezőnyben háttérbe szorultunk, ugyanakkor a női mezőnyben folyamatosan jelen vagyunk, és nem csak az utóbbi évek legeredményesebb versenyzője, Póta Georgina révén.

Póta Georgina a hongkongi Tu Hoj-kem elleni mérkőzésen a 2016-os riói nyári olimpia egyéni asztalitenisz-tornájának harmadik fordulójában (MTI/EPA/Erik S. Lesser) Forrás: MTI/EPA/Erik S. Lesser

„A női szakág valóban erősebb, és Gina eredményei mellett én okvetlen kiemelném a tavalyi Európa-bajnokságon bronzérmes a Madarász Dóra, Pergel Szandra párost is. De legalább ilyen fontos volt, hogy a tavalyi riói olimpiára három egyéni kvótát tudtunk szerezni, így Póta Gina mellett Lovas Petra és Pattantyús Ádám is asztalhoz állhatott."

Nincsenek könnyű helyzetben a magyar pingpongosok, az ázsiai hegemónia ugyanis elképesztően nagy, a női mezőnyben talán még egy fokkal erősebb is, mint a férfiaknál, ahol viszont más nehézséggel kell szembenézni. „Fel kell hozni a fiúk mentségére – bár igazából nem szorulnak rá –, hogy ma már hihetetlenül sűrű és kiegyensúlyozott a mezőny. A ranglista első 30 országából bárki bárkit megverhet, és egyéniben szinte bármelyik ország képes kinevelni egy-egy nagyon jó versenyzőt – így pedig elképesztően nehéz odaérni a legjobbak közé."

De hiba lenne, ha csak az eredmények hajszolására tennénk föl mindent. „Ha választani kellene egy-egy kifutott bravúreredmény, vagy a több éves kitartó munkával elért kiegyensúlyozott eredmények között, hezitálás nélkül az utóbbi választanám" – mondja az elnök.

Élet a sikeredző után

Mint minden sportágban, az asztaliteniszben is a válogatott van a kiraktban, így megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi lesz a női válogatott éléről közel 12 év után távozó, és pályafutását Luxemburgban folytató, a csapattal megannyi kiváló eredményt elérő Téglás Péter örökségével.

Téglás Péter eredményeit nem lesz könnyű felülmúlni Forrás: moatsz.hu/

„Péternek nem lehetünk elég hálásak azért a nagyszerű munkáért, amit a női válogatott élén végzett. Sajnos, vagy szerencsére, de a magyar szakemberek igen kelendőek külföldön. Amellett, hogy bármikor visszavárjuk, ha unatkozna Luxemburgban,

nagyon örülünk, hogy Bátorfi Zoltán lett az utóda. Zoli remek versenyző volt, tíz évet dolgozott külföldön, Spanyolországban, már komoly edzői múlt áll mögötte, és olyan programot mutatott be, amiben lehet hinni.

Ahogy az sem mellékes – és hangsúlyozom, Bátorfi Zoltán a saját jogán nyerte el a kapitányi megbízást –, hogy van egy nővére, Csilla, aki a valaha volt egyik legjobb magyar női asztaliteniszező. Ha csak egy-egy edzésbe is bekapcsolódik, már óriási nyereség a sportág számára."

A szövetség legfontosabb célkitűzése a hazai bázis szélesítése és az utánpótlás nevelés biztosítása. Ezt a célt szolgálja a pingpongot az általános iskolákba eljuttató A sport legyen a tied! program, melynek keretében a szövetség eszközökkel támogatja, hogy az intézményekben minél többen barátkozznak meg a sportággal. Ma már országszerte mintegy 250 iskola kapott öt asztalból és a hozzájuk tartozó hálóból, ütőkből, labdákból és adogatógépből álló „kezdő csomagot".

„Cserébe az iskoláknak csak azt kellett vállalniuk, hogy legalább egy osztály legalább heti két alkalommal pingpong foglalkozáson vesz részt. Reméljük, sőt tudjuk, hogy ezeket az eszközöket nem csak egy osztály használja, hanem tömegsportszerűen veszi igénybe az egész iskola. A pingponggal itt megbarátkozó gyerekek lesznek aztán azok, akik majd lemennek a klubokba és versenyszerűen elkezdnek foglalkozni a sportággal."

Jó tanuló, jó pingpongos

Az iskolai pingpongfoglalkozásokhoz nem csak a gyerekeket könnyű megnyerni, hanem a tanárokat is, a pingpongozó gyerekekkel ugyanis ők is jól járnak. Külföldön már komoly szakirodalma van, hogy azok a gyerekek, akik az általános iskola első egy-két évében kezdenek el pingpongozni, a tanulásban is eredményesebbek. Szebb az írásképük, jobbak az olvasási eredményeik, jobban tűrik a monotóniát, jobban tudnak a tanórákon koncentrálni. Ezeket a megfigyeléseket a MOATSZ a Pécsi és a Debreceni Egyetemmel közösen végzett kutatásokkal igyekszik tudományosan is alátámasztani.

A versenysport utánptólásfejlesztő programjaiban a kiemelt területi központok létrehozás volt az egyik legfontosabb lépés. Ezekből most négy van – a Kecskemét-Szolnok-Cegléd központ, Szekszárd Tolnával közösen, valamint Eger és Nyírbátor önállóan. A szövetség terveiben tíz-tizenkét hasonló központ elindítása szerepel, amint meglesz a szükséges forrás, és jó hír, hogy nem kell lasszóval fogni a jelentkezőket.

„A négy már működő területi központot pályáztatás útján választottuk ki tizenhét jelentkező közül. Azokat a klubokat válaszottuk ki, ahol megfelelő infrastrukturális háttér és megfelelő szakembergárda áll rendelkezésre ahhoz, hogy a legjobb képzést kaphassák a fiatalok.

Ezeknek a központoknak nem csak az a szerepük, hogy bevonzzák az adott térség legtehetségesebb fiataljait, hanem az is, hogy kisugározzák a tudást, átadva azt a környező kluboknak."

A szövetség a leendő éljátékosok képzése mellett az edzők képzésére is hangsúlyt fordít, 2016-ban több szakmai utánképzést is tartottak, amibe az iskolai testnevőtanároktól kezdve az utánpótlás szövetségi kapitányokig bezárólag a lehető legtöbb trénert igyekeztek bevonni.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A második, harmadik, illetve negyedik vonalban dolgozó edzők középfokú képzésen vehettek részt, míg a legjobbakkal dolgozók az ITTF által szervezett nemzetközi fórumokon ismerkedhettek meg a legújabb módszerekkel.

Vissza a padba

„Szeretnénk, ha újra lenne felsőfokú asztalitenisz szakedzői képzés. Ehhez először a keresletet és a kínálatot kell összehangolni. Egyrészt össze kell gyűjtenünk azokat a tehetséges, fiatal edzőket, akik hajlandóak évekre beülni az iskolapadba, illetve már tárgyalunk a Testnevelési Egyetemmel, és vidéki egyetemekkel, hogy akkreditáljanak felsőfokú asztalitenisz képzést. Valamennyi képzés a szövetség nagy fokú, olykor teljes anyagi támogatása mellett valósul meg."

Nátrán Roland leszögezte, hogy továbbra sem merül fel az ázsiai, elsősorban a kínai, válogatottakból kiszoruló játékosok honosítása,

„ugyanakkor azt nagyon fontosnak tartom, hogy az ott felhalmozott know-how-t elhozzuk ide és beépítsük a képzéseinkbe."

A honosítás alól ugyanakkor kivételt jelenthetnek a környező országok magyar nemzetiségű pingpongosai.

Az első ember

A nemzetközi szövetség május 31-i tisztújító kongresszusán elnököt is választ. A három jelölt: az ITTF jelenlegi első embere, a német Thomas Wikert, valamint a belga legenda, Jean-Michel Saive és a katari Khalil al-Mohannadi. A magyar szövetségben még nem született döntés arról, hogy kit támogatnak, Nátrán Roland valamennyiüket remek jelöltnek tartja, de, mint utalt rá, a MOATSZ-nak rendkívül jó a kapcsolata a jelenlegi elnökkel, akinek nagyon sokat köszönhet a magyar asztalitenisz.