Egy moszkvai autósiskolában

Fotó: Autó-Motor Archív
Vágólapra másolva!
A szovjet gépjárművezető-képzésről szóló írás először az Autó-Motor 1971/20-as számában jelent meg.
Vágólapra másolva!

Egy iskolaigazgatót Moszkvában nem könnyű elérni, és főleg nem egyszerű dolog néhány órás beszélgetésre felkérni. A szovjet APN hírügynökség kedves munkatársa, Geraszimova Gálja azonban sok más riportom mellett ezt is ügyesen megszervezte. Így neki és Gyanoiv Mihailnak, az iskola igazgatójának köszönhetem, hogy személyes élményeim alapján számolhatok be a moszkvai gépkocsivezető-jelöltek oktatásáról.

Az iskola, pontosabb nevén a Gépkocsivezető Kombinát igazgatója reggel 9 órakor fogadott irodájában. Már beszélgetésünk első perceiben meg kellett barátkozni a nagy számokkal, mert itt is, mint Moszkvában mindenütt, a méretek, a nagyság, a hatalmas mennyiségek szinte elképzelhetetlennek tűntek számunkra. Évenként közel 10 000 gépkocsivezetőt képeznek ki, ebben a központi iskolában és egy másik kombinátban. A gépkocsivezetői tanfolyamra jelentkezők zöme már az autós szakmában dolgozik, kisebb-nagyobb kapcsolata van már az autókkal. Akiket a gyárak, üzemek, garázsok küldenek a jogosítvány megszerzésére, anyagi segítséget is kapnak munkahelyüktől.

Mennyezetig érő beépített szekrénynek is lehetne nevezni a szerkezettani előadóterem berendezését. Egy ajtónyitás – és máris az előadásnak megfelelő „illusztráció” kerül a hallgatók elé
Fotó: Autó-Motor Archív

Az oktatás tematikája és ideje, úgy, mint nálunk, itt is attól függ, hogy valaki hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt kíván-e szerezni, vagy csak amatőrvezetőit (milyen jó kifejezés ez az „űrvezető” helyett!). Az eltérés nagyon nagy. A hivatásos jogosítvány megszerzéséhez 5 hónapos, reggeltől délutánig tartó rendszeres elméleti és gyakorlati foglalkozásokon kell részt venni a hallgatóknak. Annak ellenére, hogy az oktatást hihetetlen módon szervezetté tették és elősegítették a modern technika teljes alkalmazásával, mégis 860 órán keresztül ismerkednek a jelöltek a gépkocsi szerkezetével, szerelésével, javításával, szervizelésével és a közlekedés rendjével. Mindezt 70 óra gyakorlati vezetés követi, mire a vizsgabizottság elé állhatnak. Fantasztikus mennyiségű és mélységű ismeretanyagot kell és lehet ez idő alatt elsajátítani. Az egésznapos elfoglaltságot jelentő iskola tanulmányi idejére a munkahelyről küldött dolgozók fizetésük 50%-át kapják meg.
Akiknek nincs lehetősége a nappali tagozaton tanulni, 8 hónap alatt az esti tagozaton is megszerezheti a hivatásos jogosítványt. Nem tudom, jó kifejezés- a jogosítvány szó, hiszen az itt végzett hallgatók majdnem szerelői szinten ismerik meg az autót. Az esti tagozat hallgatói a tanfolyam költségeit maguk fedezik. Mihail igazgató részletesen ismertette az amatőrvezetők oktatási formáit is. Így tudtuk meg, hogy a nem hivatásos vezetők 100 óra elméleti és 30 óra gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. Ez a képzési forma már jóval közelebb van a mienkhez.

Az iskolára való felvételt egyéb adminisztratív feltételeken kívül természetesen a fiziológiai alkalmasság is befolyásolja. A látás, hallás, szemadaptáció-képesség, szív, vérnyomás és egyéb nálunk is ismert orvosi vizsgálat mellett itt a forgószékkel végzett vizsgálat is szerepel. A színtévesztést nem veszik túl szigorúan. Mint érdekességet említjük meg, hogy süketnémák részére viszont még nem tették lehetővé a jogosítvány megszerzését.

Az iskolába való felvétel a hivatásosok részére 10 évtől 40 éves korig terjed. Amatőröknél természetesen lehetőség van idősebb korban is jogosítványt szerezni, ezt azonban szigorított orvosi vizsgálat előzi meg. A megszerzett jogosítványt mindkét kategóriában – meglepetésünkre – 5 évenként kell orvosi vizsgálattal megújítani. Az újabb orvosi vizsga viszont alig különbözik az elsőtől. A mienkénél arányaiban is nagyobb számú nőjelölttel találkoztunk a hivatásos gépkocsivezetők között, sőt a forgalomban is.

A Kresz-előadóterem falán gombnyomásra átfordulnak az útkereszteződéseket bemutató, kivilágított táblák. A középső soron a lámpa- és rendőrjelzések, a felső kockákban pedig a különböző jelzőtáblák világítanak elő. Mindezek variációiból a tanács nemcsak bemutatni, hanem kérdezni is tud. A hallgatók pedig az előttük levő kapcsolók, gombok segítségével válaszolnak
Fotó: Autó-Motor Archív

Az iskola igazgatójával folytatott több órás beszélgetés (hiszen minden mondatot kétszer, oroszul és magyarul is el kellett mondani) érdekességeiben és atmoszférájában már eddig is felülmúlta legmerészebb várakozásaimat is. Érthető tehát, hogy örömöm csak fokozódott, amikor az igazgató bejelentette: részt vehetek bármelyik most folyó előadáson. Néhány tanár kolléga társaságában személyesen kalauzolt a tantermekbe. Elsőként egy üres, jelenleg éppen fejlesztés alatt álló terembe mentünk be. Belépéskor meglepődtem. Ők is észrevették. A moszkvai grandiózus méretekhez igazodva, valami sportcsarnok nagyságú termet vártam. És helyette egy egészen kis teremben találtam magam. Máris közlik ennek okát: a tanár és a hallgatók elmélyült, szoros együttműködése szab határt a létszámnövelésnek. Legfeljebb 25-30 hallgatóval lehet, még modern eszközök segítségével is olyan kontaktust fenntartani, ami biztosítja, hogy a hallgató tulajdonképpen ne csak h a l l g a t ó legyen, hanem az oktatás, a tanulás aktív részvevője is. Ezért lépcsőzetesen emeltek a padsorok egészen meredek szögben, ezért csak ketten ülnek egymás mellett, és ezért van a sok-sok demonstrációs tábla. A táblák átvilágítottak, legtöbbjükön mozgó, változtatható jelzésekkel, melyek az áram, a folyadék, a mozgás útját változásaiban tudják érzékeltetni.

Az első pillantásra észre sem lehet venni, mennyi mindent be tudnak mutatni egy teremben. Varázsdobozként nyílnak meg a fali szekrények, falburkolatnak tűnő ajtók, és mögöttük egy kapcsolásra működni kezdenek az ismeretlennek tűnő alkatrészek, hogy percek alatt érthetővé tegyék az érthetetlennek képzelt dolgokat.

Már nem merek körülnézni, mert minden más, mint aminek gondolni lehet. A tanári asztal sem a régi megszokott, öreg bútordarab. Az asztal lapja egy helyen kapcsolókat takar, amelyekkel a tanár ábrákat világít ki, nyilakat irányít egyik helyről a másikra, vagy éppen kérdéseket tehet fel egy beállított helyzetről. Az asztal divatosnak hitt első oldallapja táblává változtatható, hogy a tanár szinte a tanulók orra előtt is tudjon írni. Túl hosszú csodálkozásra azonban nincs idő, mert még sok terem van hátra.

Egy valamivel nagyobb terembe lépünk be. Folyik az előadás. A hallgatók körülbelül harmincöten-negyvenen lehetnek. Felállva köszöntenek bennünket. Bemutatkozunk, pár szót váltunk az előadás anyagáról, majd arra kérem az előadót, folytassák az előadást, mintha itt sem lennék. Néhány mondat magyarázat következik, majd a tanár kiszólítja a hallgatókat, és a tábla előtti ábrán kér választ. Jómagam felkészülök a fotózásra, és sűrű egymásutánban örökítem meg a látottakat.

Ezen a képen láthatjuk, amint táltosként emelkedik a magasba a ZIL vezetőfülkéje, hogy láttassa a szerkezeti részeket
Fotó: Autó-Motor Archív

Benéztünk még néhány tanterembe, ahol műszaki előadások folytak, majd következett a nagy meglepetés: a Kresz-előadóterem. Itt ugyancsak kisebb csoport volt; erősen emelt, szinte a mennyezetig érő padokkal. Kedves üdvözlések, bemutatkozások, majd az előadó elmagyarázta a vezérlő pultnak látszó tanári asztal működését. A hallgatókkal szemben levő falat teljes magasságban és szélességében átvilágítható, színes ábrák, jelzések borítják. A kapcsolókkal a tanár vezéri átvilágításukat. Egy sorban közúti szituációkat bemutató képek vannak, melyekben a haladás irányát futó jelzések mutatják. Külön ábracsoport mutatja a közlekedési rendőr lehetséges jelzéseit. A járművek haladási irányát, sorrendjét feltüntető ábracsoport vezérlése azonban nemcsak a tanári asztalról végezhető el, hanem minden hallgató előtt a padban is vannak gombok, kapcsolók. Ezzel lehet és kell válaszolni a tanár képekben feltett kérdéseire.

Észrevettem, hogy a hallgatók között van egy-két üres hely, és engedélyt kértem az előadótól, hogy hallgatóként figyelhessem az órát. Próbaképpen egy kis kérdés-feleletet játszottunk a gombokkal, melyeket, ha nem is a legjobb sorrendben, de végigpróbálgattam. Majd itt is az elmaradhatatlan fotózás következett, a legalsó padból, majd a legfelsőből. Bizonyítva ezzel, hogy kitűnő rálátást, jó tájékoztatást alakítottak ki a remek akusztikájú teremben. Hátrapillantva, néhány nyílást vettem észre a falon, mire visszafordultam, már zümmögött is az elektromos motor és kifeszítette a filmezéshez, diavetítéshez szükséges gyöngyvásznat. A Kresz-táblák közül néhányat még csak itt láthatnak a hallgatók, de 1972. július 1-től a Szovjetunió közlekedési szabályzatának életbelépésével már a forgalomban is.

A bemutatóterem padsoraiból – akárcsak az egyetemeken – nagyszerűen lehet látni és hallani 
Fotó: Autó-Motor Archív

A viszonylag kis Kresz-terem után egy magas, nagy terembe léptünk be. Uralkodnom kellett magamon, hogy csodálkozásomat nehogy szakmai tájékozatlanságnak véljék, de amit itt láttam, minden képzeletet felülmúlt. Két ZIL teherautó volt az előadó rész két szélén elhelyezve. Szemléltető modellek. A differenciálmű, a váltómű, a motor és tartozékai mind felmetszve, de úgy, hogy azért forgásképes maradjon. A gyakorlatot vezető tanár egy kapcsolót fordított el és az egész motor-közlőmű-rendszer forogni kezdett. Halz zümmögést hallottam, majd megláttam, hogy a ZIL egész vezetőfülkéje elöl megemelkedik és hátrabillen. Nem volt olyan porcika ezen a modellen, mit látni, mozgatni, működtetni ne lehetett volna. Ugyanezt bemutatták a másik modellen is, de az elsőtől eltérő metszetekkel. Beültem a hallgatók közé. Csodálatos rálátás mindenre!

Fantasztikus apparátus a gépkocsi megismertetésére! Önmagát adja az autó! Itt nem lehet az autót nem megismerni!
Különálló modellek, elektromos meghajtású motor, metszetek, plexivel kombinált porlasztók áradata, mozgó ábrák, vetített képek, átvilágított rajzok, szétszedhető alkatrészek, filmen bemutatott műszerek – és mindezek mellett a rendszerező, a számonkérő tanár.

Csodálatos élmény volt végigjárni ezt az iskolát! Érezni azt a hallatlan erőfeszítést, amit a jó gépkocsivezető-képzés, a jó szakembernevelés érdekében kifejtettek. Mindezek mellett még a jövőre is gondolnak, mert ami most modern és fejlettnek tűnik, a jövőben megszokottá lesz és hétköznapivá válok. Képzeletük már a „Gépkocsivezető Kombinát” új épületében csapong, ahol 150 tanulógépkocsi fűtött garázsban várja majd a jövő jelöltjeit.

Juhász Andor autómérnök