Végvári Tamás összesen 25 ezer kilométert szeretne megtenni a Dunán, a Fekete-tengeren, a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceán partvidékén és Norvégián át Európa legészakibb pontjáig, nyolcszáz kilométerrel a sarkkörön túl. A korábban a norvég fjordokban és Tűzföldön is kajakozó 45 éves sportember tavaly áprilisban indult el a túrára, tervei szerint több szakaszban teszi meg a távot, már öt etapon túl van, legutóbb a görögországi Thesszalonikiig jutott el. Ez volt az idén az utolsó szakasz, most hazajött, és legközelebb csak tavasszal, májusban folytatja a kalandot.
„Most 3700 kilométernél járok, legutóbb 600 kilométert tettem meg tíz nap alatt. Ez volt az eddigi legszebb szakasz az utam során, gyönyörű öblökben, kristálytiszta vízen eveztem. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek” – kezdte az Origónak a négygyermekes családapa. Elmondta, hogy ez alatt a bő egy hét alatt is történtek vele nem mindennapi dolgok, például a görög-török határon sem tudott egyből átjutni.
„A görög határőrök erősen őrzik az Európai Unió határát a közel-keletről érkező bevándorlók miatt. A törökök azt sem engedték, hogy a határfolyón leevezzek, ezért a szárazföldi határátkelőig kellett cipelnem a kajakot. Egyik nap a szántóföldön kellett sátrat vernem, a helyiek csodálkoztak is, hogy mit keres egy ember a szántóföldön egy kajakkal 50 kilométerre a tengertől” – mondta Végvári, akinek ezért két napot csúszott a tervezett időrendje.
„Szerencsére aztán a helyiek segítettek, és egy kocsival átvittek. Sok barátságos emberrel találkozom az út során, a nyáron például tíz perc ismeretség után hagytam egy férfinél a kajakomat, ő vigyázott rá, amíg itthon voltam, most pedig egy görög vitorlásiskolában pihen tavaszig.”
Végvári tíz napig ugyanazt ette: mustárt, hagymát, felvágottat és sajtot. „Ez egy olyan kombó, ami jól bevált, és amit mindenhol be tudok szerezni, ahol megállok. Nem tudom, mennyi kenyeret és hagymát ettem meg, de másfél kiló mustár lecsúszott, azt tudom.”
A kajakos minimálisra csökkentette felszerelését, hogy jobban tudjon haladni. „Például nem vittem már gázfőzőt sem, és Görögországba sok ruhát se kellett magammal cipelnem, mivel meleg volt, csupán egy hátizsákkal indultam el otthonról. Persze más lesz majd, amikor északabbra megyek vagy a nyílt óceánon kell majd eveznem. Valószínűleg akkor majd le kell cserélnem jól bevált hajómat is. Nem egy hosszabbra, hanem egy nagyobbra, hogy több legyen benne a levegő, és jobban bírja az óceáni hullámokat."
További képek és információk az expedíció honlapján.