Vinokurov botránya megölte a Tourt

A francia sajtó egybehangzóan úgy véli, nagy csapás a Tour de France kerékpáros körversenyre, hogy kiderült, a kazah Alekszandr Vinokurov doppingolt. A versenyző cáfol, s azt állítja, apja vérét nem kaphatta meg, mert "abban legfeljebb csak vodkát lehetett volna kimutatni."

A világ leghíresebb kerékpáros viadala (amelyet először 1903-ban rendeztek meg) egy marketingfogás részeként vált évtizedek során jövedelmező vállalkozássá: szegény alapítóatya, Henri Desgrange bizonyára hüledezne, ha megtudná, a győztes 400 ezer euróval (mintegy 100 millió forinttal) lesz gazdagabb, s diadalát közel 160 millióan követik nyomon a televízió jóvoltából.

A 19-20. század fordulóján először az automobilok mutathatták meg teljesítményüket, az 1899-es verseny alaposan megragadhatott Desgrange fejében, aki az olvasótoborzás jegyében 1902-ben döntött úgy, szervez egy többnapos kerékpárversenyt, így népszerűsítve lapját, a L'Auto címűt - s így próbálja meg lenyomni a piacról a Le Vélo c. újságot.

Desgrange (aki nagy kerékpárrajongó, sőt, aktív sportoló is volt: 1893-ban ő állította fel például a világ első egyórás pályarekordját 35,325 km-es teljesítményével) a siker érdekében 20 ezer frankot ajánlott fel a győztesnek (a nevezési díj 10 frankot tett ki). Összesen 75 versenyző nevezett, a szervezők azonban csak 60 kerékpáros indulását engedélyezték.

Desgrange a 2428 km-es távon postaállomásokat hozott létre, s folyamatosan tudósította olvasóit a verseny állásáról. Lehetett is miről: négy szakaszt követően ugyanis az addig élen álló, de erejével már-már elkészülő nagy esélyest, Hippolyte Aucouturier-t kizárták, kiderült ugyanis, hogy az út nagy részét kocsin tette meg. A viadalt Maurice Garin nyerte meg végül, annak ellenére, hogy a hírek szerint még merényletet is terveztek ellene az Aucouturier-fanatikusok. A L'Auto példányszáma a viadal végére már elérte a 130 ezret, míg a konkurens lap 1904-re teljesen csődbe ment, és bezárta a boltot.

Így kezdődött, s évekig a világ egyik legnagyobb eseménye volt a Tour, amelyet se az első, se a második világháború nem tudott eltörölni, újra és újra szerveződött, s egészen 1961-ig amatőrviadalként funkcionált. Akkor azonban már profi csapatok is rajthoz állhattak, a hazai sztár, Jacques Anquetil 1957-es diadalát követően ekkor állt ismét a világ élére, s zsinórban négy elsőségével a Tour történetének első ötszörös bajnoka lett.

Ám érdekes, amit éppen a francia klasszis nyilatkozott korábban: "Hülyének vagy képmutatónak kell lenni annak, aki azt képzeli, hogy egy professzionális kerékpáros, aki 235 napot versenyez egy évben, egyben tud maradni serkentőszerek nélkül."

Olyan sztárok tekertek, mint a szintén ötszörös belga Eddy Merckx (1969, 1970, 1971, 1972, 1974), a francia Bernard Hinault (1978, 1979, 1981, 1982, 1985) vagy a spanyol Miguel Indurain (1991-95), illetve a háromszoros bajnok Greg LeMond (1986, 1989, 1990).

Azt nem tudhatjuk, hogy ki élt tiltott szerekkel, s ki nem, de talán nem véletlen, hogy az amerikai Lance Armstrongot évről évre érték különböző vádak - felkészülését például sokáig olyan olasz orvos segítette, aki többször is lebukott már ajzószer-ügyekben.

A Mont-Ventoux-n manapság is sokan látogatják Simpson emlékkövét

Amíg a hőskorban szinte kötelező volt az alkoholfogyasztás a nagy igénybevétel és a fájdalom elfojtása miatt, addig az 50-es, 60-as évekre ezek a szerek átcsaptak a teljesítményfokozás elősegítésébe.

A Tour de France története során eddig egy olyan halálesetről van tudomás, amelyben a dopping játszhatta a főszerepet. 1967. július 13-án a Tour 13. szakaszán Tom Simpson a Mont Ventoux emelkedőjén kapott szívinfarktust. Halála után szervezetében alkoholt és amfetamin-származékokat mutattak ki az orvosok. Simpson halála után kezdődött meg a doppingellenőrzések módjának kidolgozása a viadalon...

Simpson tragédiáját követően felerősödött a szigorúbb ellenőrzést hangoztatók tábora, mégis az első komoly skandalumra 1998-ban kerül sor, amikor a Festina csapat (soraiban Richard Virenque-kel) doppinggyanúba keveredett. Virenque beismerte bűnösségét, s ezzel lavinát indított el. 1998 júliusában a Festina csapat gyúrója, a belga Willy Voet autójában nagy mennyiségű eritropoetint és más ajzószereket találtak. A csapat vezetőjét és orvosát őrizetbe vették, majdnem félbeszakadt az egész Tour. A doppingolást tiltó 1989-es francia törvény azonban nem bünteti a teljesítményüket meg nem engedett szerekkel fokozó sportolókat, így Virenque nem bűnhődött oly mértékben, mint ahogy a közvélemény várta

Kevéssel a 2003-as viadal előtt Jesus Manzano spanyol kerekes tálalt ki az AS című madridi magazinnak, bizonygatva, hogy korábbi csapatánál, a Kelménél évekig szisztematikus doppingolás folyt. Manzano azt állította, a 2002-es Tour de France előtt a csapat tagjai fejenként 3000 euróval járultak hozzá az "orvosi kezelésekhez". Ugyanebben az évben eltiltották a világbajnok David Millart is, miután a brit kerekes bevallotta, EPO-t használt. A Cofidis sztárja így már nem is indulhatott 2004-ben.

Tavaly a már a verseny előtt kitört a balhé, hiszen a rajt előtti este tizenhét versenyzőt - köztük Jan Ulrichot és Ivan Bassót - is eltiltottak, ám a távollétükben győztes Floyd Landisről is kiderült, doppingolt. Káosz...