Egy hegycsúcsról induló snowboardos váratlan érkezésével indult el a megnyitóünnepség, aki az olimpia öt karikán át beugorva a vancouveri BC Place-stadionba üdvözölte a nézőket. A kanadai zászlót felvonták, a rendező ország himnuszát a mindössze 16 esztendős Nikki Yanofsky énekelte el. A ceremóniát a terület négy őslakos indián törzsének képviselői folytatták, akik anyanyelvükön, illetve angolul és franciául köszöntöttek mindenkit.
A megnyitó rendhagyó módon folytatódott, hiszen az eddig mindig záróakkordnak meghagyott bevonulást előrehozták a szervezők, hogy így a sportolók is élvezhessék az előzetesen lélegzetelállítónak beharangozott műsort.
A sportolók bevonulását megkezdő Görögország után 22 percet kellett várni, hogy a zászlóvivő Sebestyén Júlia vezetésével felbukkanjon a 16 fős magyar küldöttség. (Rajta kívül még a román delegáció vonult fel magyar származású zászlóvivővel, ott a csíkszeredai
Sportlövő, Tófalvi Éva érkezett elsőként a stadionba). A boldogan integető és ugráló sportolók mellett azonban akadt megható és olimpiatörténeti szempontból is érdekes pillanat.
A grúzok a tragikusan elhunyt szánkózó, Kumaritasvili emlékére gyászszalaggal érkeztek, elmaradt a megszokott integetés, viszont a csarnok 55 ezer főnyi közönsége felállva tapsolt a hétfős delegációnak. "A grúz küldöttség a tragikus pénteki szánkóbaleset ellenére részt vesz a vancouveri téli olimpián. A nemzeti csapat úgy döntött, hogy hű marad a játékok szellemiségéhez. Minden sportolónk az elhunyt versenyzőtársnak ajánlja szereplését" - jelentette be korábban Nikoloz Rurua, Grúzia sportminisztere.
A zászlókat olyan nagyságok vitték, mint a jégkorongsport klasszisának számító Zigmund Palffy (Szlovákia), Jaromir Jagr (Csehország), Peter Forsberg (Svédország), de ugyancsak hokis vezette a fehérorosz (Oleg Antonyenko), a finn (Ville Peltonen), a norvég (Tommy Jakobsen) és az orosz küldöttséget (Alekszej Morozov) is.
Olimpiai bajnokat vonultatott fel több nemzet is, így a németeknél a háromszoros bobbajnok, Andre Lange, az osztrákoknál a torinói szánkóbajnok, Andreas Linger, míg a franciáknál a biatlonista Vincent Defrasne vitt a zászlót, de a feladatra aranyérmes sportolót választott Kanada és Olaszország is a gyorskorcsolyázó Clara Hughes, valamint a sífutó Giorgio di Centa személyében.
Nagy-Britanniát az olimpiai ezüstérmes szkeletonos, Shelley Rudman, az Egyesült Államokat az ötszörös olimpikon szánkózó, Mark Grimmette képviselte.
Utóbbi mellett akadt még két legenda, egyikük a japán gyorskorcsolyázó, Okazaki Tomomi 1998-ban, 500 méteren nyert bronzérmet, ezúttal már a hatodik olimpiájára készül.
Csakúgy, mint Hubertus von Hohenlohe herceg, aki Mexikó egyszemélyes csapataként vonult fel a megnyitón, s aki csak azért nem a hetedik olimpiáját élvezheti, mert négy éve nem kapott pénzt arra, hogy képviselhesse országát Torinóban. A síelő már 1984-ben, Szarajevóban is versenyzett úgy, hogy a mexikói szövetséget három évvel korábban ő maga alapította. Az 51 éves sportember műlesiklásban és óriásműlesiklásban indul.
Összesen 15 ország képviseltette magát mindössze egy sportolóval, emellett öt nemzet, Kolumbia, a Kajmán-szigetek, Ghána (az általunk is bemutatott ghánai Kwame Nkrumah-Acheamponggal), Pakisztán és Peru először vett részt téli játékokon, de önálló államként Szerbia is most debütált.
A bevonulást követően Nelly Furtado és Bryan Adams közös duettet adtak elő, ezt követte a háromszoros Grammy-díjas Sarah McLachlan "Ordinary Miracle" című száma.
A közel félórás zenés-táncos műsorban Kanada tradicionális zenei és történelmi világa elevenedett meg, majd Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket, s fejezte ki részvétét Kumaritasvili halála miatt.
John Furlong, a szervezőbizottság (VANOC) vezetője a játékok szellemére hívta fel a figyelmet, s azt tanácsolta mindenkinek, amikor versenyzenek, gondoljanak Kumaritasvilire. "Vegyétek vállatokra az ő olimpiai álmát, s versenyezzetek az ő szellemével a szívetekben!"
Magyar idő szerint 5.31-kor Kanada főkormányzója, Michaelle Jean bejelentette: "A játékokat megnyitom." Ezt követően KD Lang adta elő Leonard Cohen világslágerét, a Halleluját.
Az olimpiai zászlót Kanada nyolc híressége hozta be a csarnokba, köztük a legendás jégkorongozó, Bobby Orr, a Forma-1-es világbajnok autóversenyző, Jacques Villeneuve, illetve a színész Donald Sutherland. Az olimpiai himnusz hangjai után egyperces gyászszünettel adóztak Nodar Kumaritasvili emlékének.
A sportolók nevében a kanadai nőijégkorong-válogatott csapatkapitánya, Hayley Wickenheiser mondta el az olimpiai esküt.
5.54-kor megérkezett a láng a csarnokba, egy kerekes székes sportoló, Rick Hansen gurult be vele, s adta át a gyorskorcsolyázó olimpiai bajnoknak, Catriona LeMay Doannek, akitől Steve Nash kosárlabdázó, majd Nancy Green alpesi síző olimpiai bajnok vette át, végül minden idők egyik legjobb jégkorongozója, Wayne Gretzky kapta meg.
A lángot végül azonban csak hárman gyújtották meg egy technikai malőr miatt, az egyik, Gretzkynek szánt jégoszlop ugyanis nem emelkedett ki a talajból. Gretzky pár perc múlva kifutott a lánggal a csarnok elé, ahol az őrjöngő tömeg előtt szabadtéren is meggyújtotta az olimpiai fáklyát.
"Ez egy roppant bonyolult darabja a teljes elemegyüttesnek, és amint látták, ennek az oszlopnak is szó szerint oda kellett volna táncolnia a helyére, a végső pozíciójába" - magyarázta a hiba okát David Atkins művészeti igazgató. "De közbeszólt a technika ördöge, műszaki hiba következett be, s ami tökéletesen működött a ceremónia kezdetén, akkor átmenetileg felmondta a szolgálatot. Szerencsére a csapatunk gyorsan rálelt a megoldásra."