Szokott még álmodni a múltról, a világbajnoki versenyeiről?
Hú, nem.
Nem is emlékszem arra, mikor álmodtam legutóbb úszóversenyről.
Ritkán előfordul, hogy az álmaiban megjelenik egy uszoda, de versenyről szinte soha nem álmodom.
Ha felidézi a négy világbajnoki győzelmét, melyik volt az, amelyik a legnehezebben született meg?
Az 1986-os madridi világbajnokságon a 200 méteres vegyes döntője.
Azt hiszem, akkor nagyon szoros volt a verseny – de azt fejből nem tudnám megmondani, ki lett a második. (A kanadai Alex Baumann – a szerk.) A másik három vb aranyat viszonylag egyszerűbb volt megnyerni.
Melyik volt a kedvenc világbajnoki győzelme?
1991-ben Perthben a 400 vegyes.
Akkor úsztam egy olyan időt (4.12.36 – ez akkor világcsúcs volt), amely még a mai napig is megállja a helyét.
Akkor voltam a legjobb formámban, ott ment a legjobban az úszás. A fő számom a 400 vegyes volt, szerettem ezt a versenyszámot. Igen, mindenképpen Perth volt a csúcs.
Kicsit beszéljünk a négy olimpiai bajnokságáról. Ezek közül melyik volt a legkedvesebb?
A 400 vegyes 1988-ban Szöulban. Hogy miért? Talán azért, mert az volt az első olimpiai aranyérmem. Az olimpián mindig a helyezés számít. Szöulban világcsúccsal tudtam nyerni, míg négy évvel később, Barcelonában már nem tudtam megúszni a legjobb időmet, ott „csak" nyertem.
Ha sorrendet kellene felállítania, akkor az olimpiai bajnoki címek, vagy a világbajnoki aranyak, esetleg az Európa-bajnoki elsőségek közül melyik hozta a legnagyobb dicsőséget?
Természetesen az olimpiai aranyak. Amikor 1986-ban és 1991-ben világbajnok lettem, még négyévente rendezték meg az úszó vb-ket.
Az 1991-es Perthben rendezett vb-t eredetileg 1990 nyarán kellett volna lebonyolítani, de az ausztrálok az ottani nyárban, 1991 januárjában rendezték meg ezt a világbajnokságot.
Akkor a vb-nek sokkal nagyobb volt a presztízse, ma már kétévente rendezik meg a világbajnokságot.
Szakmailag akkor egy vb sokkal közelebb volt egy olimpiához, mint manapság.
Hogyan lett önből vegyesúszó?
Annyira megutáltatták velem a hátúszást, hogy olyan számot kerestem, amelynek az edzésein kevesebbet kellett ugyanabból a számból úsznom – így kötöttem ki a vegyesnél. Tizenéves koromban még hátúszó voltam, e mellett azért vegyesben is nyertem versenyeket.
Aztán amikor az Öreghez, vagyis Széchy Tamás edzőhöz kerültem, először ott is a hátúszást nyomatták nekem.
Tizenöt éves koromig ez nem változott, akkor fordult át a dolog.
A versenyeken nagy fölénnyel nyertem a vegyes számokat, Széchy Tamás pedig látta mindezt, ekkor engedte meg, hogy ússzak vegyesen.
Sok fényképet láttam önről és Széchy Tamásról, valahogy az jött le ezekről, hogy mindig mosolyognak. Tényleg ennyire harmonikus volt a viszonyuk?
Mutassa meg ezeket a képeket, mert én nem ilyenre emlékszem (nevet). Azt hiszem,
ezekből volt a legkevesebb.
A mosolyból és az egyetértésből.
Széchy Tamás kemény edző volt. Azt kellett tenni, amit ő mondott, neki egészen más módszerei voltak, mint a többi edzőnek.
Ez a mosolygós kép legfeljebb valamelyik verseny utáni pillanatfelvétel lehetett. Bár úgy emlékszem, hogy az Öreg a versenyek után azonnal elmondta a kritikáit. Főleg akkor volt ebben erős, ha nyertem, olyankor kíméletlenül szembesített a hibáimmal.
Egy korabeli újságcikkben olvashattuk, hogy versenyzőként naponta hét és fél órát edzett, este kilenckor pedig már ágyban volt.
Nagyjából így volt. Ha összeadom a reggeli, a délelőtti és a délutáni vizes és tornatermi edzések óráit, kijön ez a szám.
Az úszás mélyen befolyásolja az életét. Mást ne mondjunk, a mostani életében is központi helyen van a gyerekek úszásoktatása.
Az uszodától soha nem szakadtam el. Ahogy befejeztem a versenyzést, már másnap elkezdtem annak az úszóiskolának a szervezését, amelyet a mai napig csinálok. A szakosztályunk kint lesz az ifjúsági Európa-bajnokságon, ott leszünk az EYOF-on.
Gyakorlatilag minden nap a Komjádi uszodában és a Szigeten vagyok – már amikor nyitva vannak ezek a létesítmények, mert jelenleg az átépítések zajlanak.
Szinte soha nem beszélt a családjáról. Lehet róluk tudni valamit?
Két lányom van, a nagyobbik 15, a kisebbik 13 éves lesz idén nyáron.
Nem úszóversenyzők, mert nem szeretnek úszni.
Másban találtak örömet, balettoznak, zongoráznak.
A budapesti világbajnokságon hogy látja a 200 és a 400 m vegyes magyar esélyeit?
A lányoknál "ez nem kérdés." (Darnyi ezzel arra utalhatott, hogy a női 400 és 200 méteres vegyesúszásban Hosszú Katinka abszolút favoritnak számít. - a szerk.) A fiúknál nagyon drukkolok Verrasztó Dávidnak, hogy az eddigiekhez képest még feljebb tudjon lépni. Ahogy néztem, ezekben a számokban a japánok nagyon erősek, jó időket úsztak.
Verrasztó Dávid szinte a Komjádi uszodában nőtt fel, jóban is vagyunk, neki különösen is szorítok. Ha minden jól megy, az éremszerzés sem kizárt a számára.
Ha az ember önre néz, azt látja, hogy gyakorlatilag semmit nem változott versenyző kora óta. Ugyanolyan sportos, slank, mint akkor. Naponta mozog, sportol?
Nem, inkább előnyös ruhákat veszek fel (nevet). Valamennyit sportolok, de idén erre kevesebb időt szánhattam az uszodák átépítése miatt. Maradjunk abban, hogy elúszkálok, de háton most sem vagyok hajlandó úszni.
Egykori versenyzőtársaimmal, Szabó Józseffel, vagy Deutsch Tamással lemegyünk és úszunk.
Futok, kerékpározok, ahogy az időm engedi. Sajnos, erre egyre kevesebb időm jut.
A teljes interjút itt meghallgathatja: