Baji Balázs karrierje Békéscsabáról indult. Bár néhány éve Budapesten él, mindig is hű maradt viharsarki klubjához. Első komolyabb sikerei elég korán jöttek, hiszen alig töltötte be a 18. életévét, amikor már felnőtt magyar bajnok volt.
Akkoriban még Kiss Dániel uralta a hazai 110 méteres gátfutást,
de a tíz évvel ezelőtti székesfehérvári országos bajnokságon Baji élete akkori legjobbját futva nagy meglepetésre győzött. A következő évben a nemzetközi sikerek is elérkeztek: a bydgoszczi junior vb-n döntőt futhatott. A fiatal gátasok első komoly lélektani határát, a 14 másodperces eredményt 20 évesen áttörte, és fejlődése később is töretlen volt.
Még akkor is, amikor az Állatorvostudományi Egyetemen folytatott tanulmányai miatt Budapestre költözött.
"Nehéz időszak volt. Nem nagyon találtam a helyem. De nagyon nagy szerencsém volt. Ifjú Tomhauser István vette át az edzéseim irányítását,
Kiss Dániel pedig rengeteget segített a beilleszkedésben. Azt sajnálom, hogy Danival nem egyszerre voltunk csúcsformában.
Ő hat évvel idősebb nálam, így amikor én még csak egy fejlődésben lévő tehetséges fiatal voltam, ő már kifutotta magából, ami benne volt. Kettejük - Kiss és Tomhauser - kísérletező kedve komoly eredményeket hozott, az ezekből kialakult módszeren már csak keveset kellett finomítani. Én ennek előnyeit élvezem." - emlékszik vissza Baji Balázs a pesti kezdetekre.
A szinte mindig jókedvű, mókamesternek számító Baji Balázs, bár tehetsége révén rengeteg versenylehetőséget kapott a nemzetközi mezőnyben, korosztályos, később felnőtt világversenyeken is, nem tette rá teljes mértékben az életét az atlétikára, a gátfutásra.
Az Állatorvostudományi Egyetem mindig is fontos szerepet játszott az életében.
Megélhetnék az atlétikából. Nyilván nem olyan szinten, mint egy futballista. De sokkal jobban szeretem, ha mindig van mit csinálnom."
- mondta a diplomája megszerzése óta az egyetem klinikáján dolgozó állatorvos.
Az edzések, edzőtáborok és versenyek összehangolása a munkájával időnként komoly erőfeszítést igényel, de úgy tartja, ez hosszútávon sokkal kifzetődöbb a számára.
Ha véletlenül nem jönne össze, amit az atlétikában eltervezett, a szakmája, hivatása révén még mindig biztos az egzisztenciája.
Az utóbbi években a Gyémánt Liga állandó résztvevőjének számít, a legkomolyabb riválisokkal mérheti össze erejét, gyorsaságát, technikáját a szezonban szinte hétről-hétre. A legrangosabb atlétikai sorozatban való részvétel ezáltal olyan rutinnal vértezi fel, amit sehol máshol nem tudna megszerezni.
Főként ennek köszönhető, hogy az idén át tudott lépni egy olyan küszöbön, amely az elmúlt évek világbajnokságain és a tavalyi olimpián a végállomást jelentette a számára.
Hiszen Moszkvában, Pekingben és Rióban is az elődöntő volt az utolsó futása.
Az idén viszont háromszor javított egyéni legjobbján, amely természetesen országos csúcs is egyben. A július 4-én, a fehérvári Gyulai-emlékversenyen elért 13.15 másodperce igazi klasszis eredmény.
A londoni elődöntőben talán ennek is köszönhetően olyan laza, vagány, ugyanakkor precíz, pontos futással rukkolt ki, hogy még a 2012-es londoni olimpiai bajnoka, Aries Merritt is csak a hátát nézhette.
Az elődöntőbeli futása után azt említette, hogy annak örül a legjobban, hogy a hirtelen jött vezetéstől nem ijedt meg, hanem ezt a számára szokatlan helyzetet is tudta kezelni, és a sebességhez képest lazán, könnyedén vette a gátakat.
Nézzük most meg a döntő videóját:
Ezt mondta a döntő után
"Egyszerűen nem akarom elhinni, ami velem történt, hihetetlenül boldog vagyok. Egy álmom vált valóra, arra persze nem mertem gondolni, hogy ez itt, Londonban bekövetkezhet. Nagyon kemény verseny volt. Szerintem az egész mezőnyön rajta volt az a teher, hogy ez egy világbajnoki döntő. A végén nem tudom, hogy mi történt velem, de az utolsó két gáton olyan energia szabadult fel bennem, amely hozzásegített a vb-bronzéremhez. Amikor beértem a célba és ránéztem a táblára, el sem hittem, hogy harmadik lettem. Már csak azért sem, mert a második gáton akadt egy kis hiba a versenyzésemben. Szerencsére azonban ez sem zökkentett ki. Ez volt a negyedik világbajnokságom, a tapasztalat tehát megvolt, úgy érzem a korábbi vb-ken történtek most álltak össze egy kerek egésszé. Nagyon mélyről jöttem fel. örülök, hogy a világ tetejére állhatok, mert számomra ez a bronzérem a világ teteje. Persze, a gondolatot még szoknom kell, hogy harmadik lettem. Talán, ha kezemben lesz az érem, bár lehet, hogy akkor sem fogom elhinni. Azt hiszem, a világ talán most már a nevemet is megtanulja, hogy nem Badzsi vagyok, hanem Baji."A londoni olimpia előfutamából Baji Balázs ugyan nem jutott tovább, első ötkarikás fellépése mégis örökre emlékezetes marad. A korábbi világcsúcstartó, a már a verseny előtt is sérüléssel bajlódó Liu Hsziang az első gátat felrúgva hatalmasat esett.
A kínai sportoló előbb hosszan ült a földön, majd - talán a közönség miatt - egy lábon ugrálva érkezett be a célba.
Baji Balázs ekkor, a célegyeneseben odament kínaihoz, és mintegy vigasztalásul magasba emelte ellenfele kezét.
A kínai újságírók és fotóriporterek azonnal megrohanták a magyar gátast. Vitathatatlanul a 2012-es olimpia egyik legsportszerűbb jelenete volt.
Hsziang nagy bajnok, világcsúcstartó volt, a tiszteletemet akartam kifejezni így. Ha nyer, nyilván más lett volna a helyzet, de megsérült, ezért tettem, amit tettem"
- mondta Baji.
Robbanékonyság, gyorsaság, hajlékonyság, mozgáskoordináció, ritmusérzék, koncentráció. Ezek mind-mind meghatározói ennek a rendkívül látványos, bonyolult és nyugodtan mondhatjuk, kockázatos versenyszámnak.
Amelyben nem elég csupán a gyorsaság, a technika is elengedhetetlen.
Nem véletlen, hogy a fehér bőrű atléták, akik 100-on és 200-on nem, vagy csak elvétve rúgnak labdába, itt komoly sikereket érhetnek el. Az orosz Szergej Subenkov két éve Pekingben hibátlan futással világbajnoki címet szerzett.
Ezt az esélyt igyekezett megragadni Baji Balázs is, aki úgy tartja, ha egy 10.3-10.4-es 100 méteres síkfutóforma tökéletes technikával és hibátlan futással párosul, abból bármi kijöhet egy adott versenyen. Nos, a londoni döntőben szinte végig a negyedik-ötödik helyen haladt, ám a legvégén, hatalmas szívvel, káprázatos finissel elérte a dobogót.
A magyar 110 méteres gátfutás országos csúcsának fejlődése 1984-től
(A rekorderek legjobb eredményeit tüntettük fel)
13.45 - Bakos György (Újpesti Dózsa), Tokió, 1984
13.44 - Csillag Levente (UTE), Leverkusen, 1997
13.30 - Kiss Dániel (Ikarus), Budapest, 2010
13.15 - Baji Balázs (Békéscsabai AC), Székesfehérvár, 2017
Csillag Levente, a 110 méteres gátfutás korábbi országos csúcstartója valóságos extázisban beszélt Baji Balázs eredményéről.
Bazsi a mi álmainkat váltotta valóra. Én a kilencvenes években azért dolgoztam kőkeményen, hogy megjavítsam Bakos György 13.45-ös országos csúcsát. Minden nap, a délután kettőkor kezdődő edzés előtt, 13.44-kor ott voltam az atlétikai versenypályán, ezzel is emlékeztetve magam arra, hogy mi a célom.
Vagyis az én eredményeim az elődöméből táplálkoztak. Aztán az én hátamon nőtt fel Kiss Dani, aki megjavította a csúcsomat, és Európa-bajnoki érmes is lett.
Dani és Balázs között még szorosabb a kapcsolat, hiszen amikor Balázs felkerült Pestre, évekig együtt edzettek, Dani segítette, mentorállta őt. Ha csak egy picit is, de így azt érezzük, hogy az ő eredményében mi is benne vagyunk, mi is hozzátettünk valamennyit. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom mindannyiuk, az elődök nevében, hogy hihetetlenül boldoggá tesz bennünket az ő eredménye, a vb-bronzérme."
Névjegy
Név: Dr. Baji BalázsEredményei
Szabadtéren (110 m-es gátfutás):Fejlődése
(Év Eredmény Szél Helyszín Dátum)