A magyar úszóválogatott úgy érkezett meg az indianapolisi ifjúsági világbajnokságra, hogy ezt megelőzősen soha nem nyertünk aranyérmet ezen a versenyen. Most úgy utazunk haza, hogy öt aranyérem kerül a zsákba. Ez a szereplés a realitás, azt messze felülmúlja, vagy esetleg elmarad a várakozástól?
Ez az eredmény – az öt arany-, nyolc ezüst-, három bronzérem – a reális, vagy azt némileg meghaladó eredmény. Ennek a magyar ifjúsági csapatnak három olyan klasszisa volt, aki a budapesti felnőtt vébén is megmutatta magát. Késely Ajna, Milák Kristóf és Németh Nándor. Ők két hónap alatt három világversenyen vettek részt, le a kalappal előttük és az edzőik előtt is.
Ráadásul Milák és Németh a felnőtt világbajnokságon is érmet szerzett. Előbbi a 100 méteres pillangóúszásban, utóbbi a 4x100-as csodaváltóban.
Milák és Késely Ajna ezen az ifi vb-n is nyert egyéni számot – csak felsőfokon lehet beszélni az ő teljesítményükről.
Németh Nándor külön kategória, mert amit a váltóban művelt az tényleg elképesztő.
Ezen a világbajnokságon Magyarország lett a legeredményesebb európai nemzet, mert csak az amerikaiak, a japánok és Kanada előzött meg bennünket. Erre lehetett számítani?
Igen, mert az edzők 10-15 éve kimagaslóan dolgoznak. Ezeket a mestereket nagy részben mi képeztük a TF-en. A mi szerepünk persze közvetett, a közvetlen szerepet ők töltik be. A netanyai ifi Európa-bajnokságon való kimagasló szereplés már előrevetítette mindennek a lehetőségét.
De ez, amit itt mi csináltunk, az öt aranyat, nyolc ezüstöt és három bronzot a következő húsz évre el lehet felejteni. Ez most egy igazi kegyelmi állapot.
Lehetnek ehhez hasonló sikerek, de nehezen tudom elképzelni, hogy ezt a produkciót megismételjük.
Az utánpótlás nagyon erős – erősebb, mint az utóbbi időszakban bármikor.
A magyar úszósport legújabb csillaga Milák Kristóf. Az ő nevét idén tavasszal még csak a bennfentesek ismerték. Indianapolisból úgy megy haza, hogy négyszeres ifi világbajnok, plusz ott van neki a felnőtt vb-n elért ezüstérme. Hogy tudja mindezt a versenyző és az edzője kezelni?
Nem aggódom emiatt. A nehéz feladat az volt, hogy Milákot három világversenyre kellett felkészíteni. Megcsinálták ezt is, ráadásul úgy, hogy a srác itt négy aranyérmet nyert. Kettőt egyéniben, kettőt a váltóban – valamennyit olimpiai versenyszámban.
Jut eszembe, ha csak az olimpiai számokat vesszük alapul, akkor az éremtáblázaton Magyarország a második.
Milák Kristóf még nem érte el a legnagyobb magaslatokat, oda tart, de még úton van. Ez a srác éhes a sikerre, alázatos, nem tartok attól, hogy bármikor is elszállna magától.
Az itteni világbajnokoknak egyenes és kikövezett útja lesz a felnőttek mezőnyébe?
Remélem, de ez nem automatikus. Rengetegen voltak olyanok, akik ifiben világklasszis erényeket csillogtattak, de a felnőttek között nem értek oda. Senki ne feledje el, hogy ott nem kétszer, hanem 36 órán belül háromszor kell ugyanazt a számot leúszni, a hosszabb távokon csak kétszer, de azt meg egy nap alatt. Vannak tehát kérdőjelek, de
Késely, Németh és Milák már a jövő évi Európa-bajnokságon főszereplő lehet.
Azt mondta, hogy nehéz az összehasonlítás. Ezek szerint nincs értelme annak, hogy Milák Kristóf 200 pillangón elért idejét összevessük a budapesti felnőtt vb 200-as idejével? Csak azért kérdem ezt, mert az itteni idővel Milák ott is harmadik lett volna.
Nem érdemes, mert Budapesten ezen a távon Kristóf nem úszott. Ott Cseh Laci volt a címvédő, Kenderesi Tamást pedig mindenki éremesélyesnek tartotta –
nem voltam abban a helyzetben, hogy bárkit kivegyek, és oda betegyem Milákot.
Ott Miláknak nem volt jobb ideje, mint Cseh Lászlónak és Kenderesi Tamásnak. Az benne volt a pakliban, hogy az ifi vb-n Milák csak 200 pillangón indul és akkor olyan időt úszik, amivel Pesten a felnőttek között is nyert volna. De nem ez történt, mert ez a srác mind a három pillangószámban elindult, plusz zseniálisat úszott a váltókkal. A 200 pillangó Amerikában az utolsó napon volt. Innentől kezdve felesleges minden okoskodás.
Hogy létezik az, hogy a két hónappal ezelőtti netanyai ifi Eb-n úszott világrekordok a mai napig nincsenek hitelesítve? Azért fontos kérdés ez, mert Milák 100 és 200 pillangón is világcsúcsot úszott, holott ezek az idők gyengébbek voltak, mint a Netanyában úszott, de nem hitelesített rekordok.
Egy ilyen folyamat általában három hónapig tart. Sokakat megzavart ez, amelyről most beszélt. De a három hónap nem telt el.
A zavart az okozta, hogy két hónap alatt három világverseny ment le, így a hitelesítési folyamatok nem értek véget.
De akkor Milák Kristóf kétszázas ideje nem világrekord?
Nem, mert Netanyában ennél öt századdal jobbat úszott. Ezzel együtt semmi baj nincs ezzel, ünnepeljük a srácot, megérdemli.
És ő az ifi világrekorder.
Miközben a szemünk láttára nőtt fel egy kiváló magyar gyorsváltó, a mellúszás felett elkezdték kongatni a vészharangot. Jogosan?
Kongathatják, de feleslegesen teszik. A szöuli olimpia mellúszó olimpiai bajnokának, Szabó Józsefnek a szakdolgozatában különféle trendeket vizsgáltunk. Hogy változnak az idők olimpiáról olimpiára. Azt látni, hogy egy-egy olyan versenyszámban, ahol akad egy szuperklasszis – ilyen volt az amerikai Janet Evans és Egerszegi Krisztina – húsz évre blokkolja a környezetét.
Normális edző az Egerszegi ellen nem készített fel úszót. Húsz év kell tehát ahhoz, hogy az eredeti trendhez visszatérjünk.
Ez történik most a magyar mellúszásban. Gyurta Dániel miatt nem tűnt értelmes dolognak olyan embert a mellúszásra felkészíteni, aki másban is tehetséges.
Az indianapolisi ifjúsági vb-vel lezárult ez a két hónapos őrület, amely alatt – az Universiadéval együtt – négy úszó világverseny zajlott le. 2018 ennél könnyebbnek ígérkezik?
Semmiképpen. Még idén decemberben, Koppenhágában rövid pályás Európa-bajnokság lesz. Jövőre a felnőtt Eb-t Glasgowban, az ifi Eb-t Helsinkiben, az ifjúsági olimpiát Buenos Airesben rendezik meg. A mostani ifik közül páran fellépnek a felnőttek közé, miközben a legjobbjaink hamarosan megkezdik a felkészülést a koppenhágai rövid pályás Eb-re. Ebben a sportágban egyetlen pillanatnyi megállás nincsen.
Van most olyan fiatal magyar úszó, akit még csak a legszűkebb szakma ismer, de aki olyan tehetséges, mint Milák Kristóf?
Van, kettő is. Neveket azonban ne várjon tőlem, mert nem akarok a hátukra túlságosan nagy hátizsákot pakolni.
Egy fiú vegyes úszó és egy fiú hátúszó –
ennél többet most nem mondhatok. De hamarosan hallani fogunk róluk.
Pénteken közgyűlést tart a sportág. Mi fog történni ezen a tanácskozáson, illetve mire számít a saját pályafutását illetően?
Nézze, én ötven éve az úszásban, az úszásért és az úszásból élek. Ez nem fog változni. Én nem számítok arra, hogy az én pozícióm változni fog. Az elképzelhető, hogy a mostani feladataim közül nem minden marad nálam.
Ami a közgyűlést illeti: most jött el az úszósportban az a pillanat, amikor külső szereplőnek nincs érdemi lehetősége segíteni.
Akkor, amikor a magyar sport és ezen belül az úszás is olyan támogatást kap, mint amilyet a magyar kormány ad, itt nincs jelentősége a szponzoroknak. Ha képesek vagyunk egy normális, hosszú távra kidolgozott sportági stratégiát létrehozni és ezt beküldjük a döntéshozó szerveknek, akkor a magyar úszósport meg fogja kapni azt, amit kér.
Egy biztos, az úszósikerek nem azon múlnak, és soha nem azon múltak, hogy mi történik a közgyűléseken.