A Kopaszi gáton emelt ideiglenes - mintegy négyezer férőhelyes - stadionban a folyamatos eső miatt bő kétórás késéssel kezdődött el a program, a kinti parkolót részben víz borította, így a Művészetek Palotájánál parkoló szurkolókat különbuszok szállították a helyszínre.
A mostoha körülmények ellenére mintegy 1500 néző előtt rajtolt el a csata negyedik meccse a két éljátékos, a világranglistán 113. Fucsovics és a 32. Hacsanov között. A szervezők a borult égboltra való tekintettel felkapcsolták a reflektorokat,
Hacsanov pedig a szokásos erőteniszével kezdett: 200 kilométer/óra feletti szervákat ütött, és bivalyerejű tenyeresekkel irányított, de ellenfele állta a rohamokat.
Nyolc gém után a 25 éves Fucsovics egy fantasztikus fogadással brékelőnybe került, de ezután megremegett a keze, és a moszkvai játékos egyenlített (5:5). A nyíregyházi teniszező 6:5-nél ismét a szettért adogathatott, s ezúttal már nem hibázott, így 58 perc elteltével megszerezte a vezetést.
A második felvonásban a 198 centis orosz 2:2-ig bírta idegekkel, a minden labdát befutó magyar 5:2-re elhúzott, és az egyre idegesebb Hacsanov ezután már csak egy gémet tudott hozni. Másfél óra elteltével már két szett volt az előny, ami meglátszott az orosz teljesítményén: jöttek a pontatlan ütések, kihagyott ziccerek, miközben a túloldalon a közönségkedvenc szinte extázisban játszott, és rögtön elvette riválisa szerváját.
A publikum 4:2-nél már minden nyert pontot felállva ünnepelt, majd 5:4-nél a magyar játékos már a meccsért adogatott. Hacsanov két bréklabdához jutott, de Fucsovicsnak helyén volt a szíve, megfordította a játékot, és 2 óra 15 perc elteltével már a pályán fogadhatta a csapattársak gratulációit.
A folytatásban az eredeti kiírás szerint Balázs Attila (164.) következne Andrej Rubljov (37.) ellen, ezt a meccset azonban már nem játsszák le.
A magyarok így jövőre a 16 csapatos nemzetközi elitet felvonultató világcsoportban játszhatnak, ahol legutóbb 1996-ban szerepeltek. A világcsoport 2018-as párosításait szerdán sorsolják, az első fordulóra februárban kerül sor. A lehetséges ellenfelek: Kazahsztán, Horvátország, Svájc, Hollandia, Németország, Franciaország, Szerbia, Belgium, Ausztrália, Olaszország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Spanyolország, illetve várhatóan Japán és Kanada.
Fucsovics mindhárom meccsét megnyerte, amiben érdekelt volt (két egyéni és egy páros), így nyilatkozott az M4 Sportnak:
„Keresem a szavakat. Ez egy óriási siker a magyar csapatnak és a magyar tenisznek, nagyon boldog vagyok. Mindent beleadtam, és csak a győzelemre fókuszáltam, minden egyes labdára, nagyon meg akartam nyerni ezt a mérkőzést.
Mindig is szerettem a Davis Kupában teniszezni, imádok a hazámért játszani.
Egész évben egyéniben versenyzek, és csak két hétben van Davis Kupa. Imádok csapatban teniszezni, a csapattársakkal lenni, nagyon jól éreztük magunkat egész héten, és ilyenkor tényleg jól játszom. Ráadásul jobb játékosok ellen, nagyon motiváltan. Fantasztikus volt a szurkolás, nagyon jól esett, hogy a közönség folyamatosan buzdított. Ez volt a harmadik játéknapom, nagyon fáradt voltam, és ezért sokat számított, hogy ennyien mellém álltak. 22 év után feljutni óriási eredmény, felfelé ível a csapat karrierje, és ez életem eddigi egyik legnagyobb sikere.”
Köves Gábor szövetségi kapitány is értékelte a fantasztikus sikert:
Nagyon kemény meccs volt egy fantasztikus és nehéz ellenfél ellen. Marci kihozta magából, ami benne van, talán még többet is a második szettben, ahol volt négy olyan játék, amikor világszínvonalon teniszezett. Nagyon örülök, hogy meg tudta mutatni, hogy képes erre és meg tudja csinálni.
Az utolsó játék nagyon nehéz volt, nem is 60-as volt a pulzusom, már számoltam vissza a pontokat. Óriási sportemberi teljesítmény volt ez a játék, még akkor is, ha hazai pályán játszik az ember. Kellett persze az ellenféltől két hiba, és az utolsó labda is maximum fél centivel esett ki, de a lényeg, hogy megvan a meccs. Azok után, hogy játékosként is átélhettem ezt, elképesztő, hogy 22 év elteltével ismét. Meg fogom könnyezni ezt a sikert, nagyon sokat dolgoztak a fiúk.
Az hogy kétszer egymás után megcsinálták ezt, olyan játékosok, akik a világranglistán 100-on kívül vannak, az egy olyan teljesítmény, amire az ember a halála napjáig emlékezni fog.”