Maldini klubvilágbajnoki címmel koronázná meg pályafutását

Az AC Milan veterán védője, Paolo Maldini a májusi BL-döntőn csapatkapitányként emelhette magasba a trófeát, de ezt követően hosszú időt ki kellett hagynia sérülés miatt, és csak az elmúlt hetekben tért vissza a pályára. Decemberben máris újabb feladat vár a milánói együttesre, és a klub élő legendája a klubvilágbajnokságért járó kupát is szeretné a levegőbe lendíteni.

- Korábban kijelentette, hogy ez lesz az utolsó szezonja a futballpályán. Egész karrierje során csak egyetlen klub mezét viselte. Mint jelent az ön számára az AC Milan?
- Az AC Milan számomra a második családot jelenti. Az édesapán is itt focizott, csapatkapitány is volt, nekem pedig sikerült a nyomába lépnem. A fiam az egyik korosztályos csapata tagja, ami persze nem jelenti azt, hogy belőle is futballista lesz. A Maldini család számára a Milan nagyon fontos, a labdarúgás szempontjából pedig mindent jelent.

- Mit a titka, hogy ilyen sokáig a csúcson tudott maradni? Változott a játéka az évek során?
- A legfontosabb tényező az, hogy mindig is kiváló csapatban játszhattam, ami folytatásra késztetett. Idővel az ember rengeteg tapasztalatot gyűjt, és bár fizikálisan talán már nem vagyok olyan jó állapotban, de taktikailag és mentálisan rengeteget fejlődtem.

- Milyen fontos ön és csapata számára a klubvilágbajnokság?
- Már maga a világbajnokság kifejezés is mutatja a jelentőségét, ez a klubfutball csúcsa. A torna előzményén, a Világkupa-döntőn többször is játszottam, és bár az első két alkalommal sikerült is elhódítanunk, 1993-ban, 1994-ben és 2003-ban is vereséget szenvedtünk.

- Az újfajta, hétcsapatos kiírásban most először játszhat. Ez milyen változtatásokat jelent a felkészülés szempontjából?
- Mindenképpen másként kell tréningeznünk, hiszen hosszabb ideig kell Japánban maradnunk. Az ellenfél kiléte ugyan csak később dől el, ám több időt lehet a felkészüléssel tölteni.

- A lehetséges ellenfelek közül a Boca Juniors tűnik a legerősebbnek. Mi a véleménye az argentin gárdáról?
- Először is, ahhoz, hogy a Boca ellen játszhassunk, előbb meg kell nyernünk az elődöntőt, és az utóbbi évek azt mutatják, hogy ez sem lesz egyszerű. A többi kontinensen is villámléptekkel fejlődik a labdarúgás, így oda kell figyelnünk, ha nem akarunk kellemetlen meglepetést okozni. Amennyiben valóban találkozunk az argentinokkal, akkor egy olyan csapat lesz az ellenfelünk, amely mindig nagy játékerőt képvisel. A keretük ugyan gyorsan változik, mert a legjobb focistáikat rendre eladják, de ennek ellenére a gárda erős marad. A legnagyobb erősségük szerintem a csapategység és a nyerő mentalitás.

- Ön milyen fizikai állapotban van?
- Nem a legjobban, mert még mindig érzem a hosszabb kihagyás hatását. Remélem, hogy mire Japánba érkezünk, már lesz egy-két mérkőzés a hátam mögött. Hasonló a helyzet Ronaldóval is. A csapat javuló formát mutat, bár a Serie A-ban még nem sikerült igazán elkapnunk a fonalat - remélhetőleg ez már csak idő kérdése.

- A szakmai stáb a hírek szerint aggódik az akklimatizáció miatt. Ön szerint ez valóban nagy problémát jelent?
- Úgy vélem, hogy a legutóbbi három Világkupa-döntőn elszenvedett vereséget csak részben lehet ennek a számlájára írni. 1993-ban a Sao Paulo képében egy rendkívül erős ellenfelünk akadt, és egy izgalmas meccsen kaptunk ki, később pedig a Vélez Sarsfield és a Boca Juniors ellen mellettünk szólt a papírforma, de ezt a pályán nem tudtuk érvényesíteni. Az akklimatizáció persze nem egyszerű, de a dél-amerikaiaknak még nálunk is többet kell utazniuk.

- Pályafutása során a világ legjobbjaival futballozhatott együtt. Kaká vagy Ronaldo is beleillik ebbe a sorba?
- Kaká egy nagyon rendes srác, aki keményen dolgozik, és a fantasztikus technikai tudását, gólképességét nagy sebesség mellett is tudja kamatoztatni, ami a modern labdarúgásban létfontosságú. Ronaldo is világklasszis futballista, ha egészséges, akkor hozzá tud adni valami pluszt a csapatjátékhoz. Bízzunk benne, hogy hamarosan teljesen felépül.

- Visszatérve önre, csalódott volt, hogy tavaly nyáron az olasz válogatott ön nélkül lett világbajnok? Elvégre korábban négy vébén is szerepelt, és 126-szor húzhatta fel a címeres mezt...
- Nagyon csalódott voltam 1990-ben, amikor hazai pályán kikaptunk az elődöntőben az argentinoktól, és négy évvel később is, amikor a fináléban Brazília bizonyult jobbnak tizenegyesekkel. A csalódottságom így nem annyira a 2006-os tornára vonatkozik, hiszen már négy évvel korábban visszavonultam a válogatottságtól, hanem az egész karrieremre a squadra azzurrában.

Forrás: www.fifa.com

www.infosport-focivilag.hu