Üres stadionokkal és kasszákkal is remekel a portugál foci

Szinte biztos, hogy az Európa Ligában portugál házidöntőt rendeznek: az elődöntő első mérkőzésén a Porto 5-1-re verte a Villarrealt, a másik ágon pedig a Benfica meccsel a Sporting Bragával. A portugál labdarúgás válogatott- és klubszinten is remekel, pedig több nagy együttes százmilliós adóssággal küzd, míg a kicsik az üresen kongó Eb-stadionok építési költségeit törlesztgetik.

A portugál klubfutball olyan siker előtt áll, amire korábban csak az angol, az olasz és a spanyol volt képes. Az Európa Liga elődöntőjében három csapatuk érdekelt, az első mérkőzések alapján szinte biztos, hogy a dublini döntőbe kettő is bejut.

A Porto hazai pályán 5-1-re nyert a spanyol Villarreal ellen, azaz szinte biztos továbbjutó, ellenfele pedig vagy Sporting Braga vagy a Benfica lesz. (Az első meccset a Benfica nyerte 2-1-re.) Utoljára 2007-ben történt hasonló, mikor két spanyol csapat, az Espanyol és a Sevilla játszott a második számú európai kupa döntőjében, korábban pedig az olaszok és az angolok tudtak ilyen bravúrt végrehajtani. Portugál részről már az is példátlan esemény, hogy a legjobb négy közé három együttesük is eljutott. A remek szereplés egyik pozitív hatása hamarosan kézzelfogható lesz: a 2012-13-as idénytől kezdve már nem kettő, hanem három portugál csapat indulhat a Bajnokok Ligájában.

A Braga tartja a lépést a nagyokkal

A fentiek alapján úgy tűnhet, Portugáliában minden a lehető legjobban alakul a sportágban. A nemzetközi kupákban az ország képviselői rendre képesek bravúrra: az elmúlt évtizedben játszott nemzetközi kupadöntőt a Sporting és a Porto is, utóbbi UEFA-kupát és Bajnokok Ligáját is nyert. A Benfica sem panaszkodhat a földrészen aratott sikerekeire, bár döntőig utoljára 1990-ben jutott, az előző idényben EL-, 2006-ban BL-negyeddöntőt játszott.

A mostani remeklésben viszont új elem, hogy a tradicionális nagyok mellett a Sporting Braga is ilyen messzire jutott. A bragaiak nemcsak az Európa Ligában, hanem a hazai bajnokságban is jól teljesítenek: tavaly ezüstérmesek lettek, most pedig három fordulóval a zárás előtt a harmadik helyen állnak. Ezzel együtt nagyon sokan kétségbe vonják, hogy a bragaiak tartósan fel tudnak-e zárkózni a hagyományos sztárklubok mellé. Portugáliában mindig is a Benfica-Porto-Sporting hármas határozta meg a focit, elég csak annyit mondani, hogy mindössze két másik egyesület tudott aranyérmet nyerni: a Belenenses 1946-ban, illetve a Boavista 2001-ben. 1990 óta csak hét olyan szezon volt, amikor nem a nagy hármas végzett az első három helyen, négyszer a Boavista tudott befurakodni közéjük.

A Sárkányok aranyát nem vették el

A sakktábla-mintás mezéről híres csapatot most hiába keresnénk a tabellán, miután a harmadik vonalban sínylődik - de nem a pályán elért eredményei miatt. A klub 2008-ban kilencedik lett a bajnokságban, azonban száműzték a másodosztályba, ahonnan egy év elteltével kiesett, és azóta sem tudott visszajutni. A Boavista lett ugyanis a fő büntetettje a portugál bundabotránynak, amely az Apito dourado (Arany sípszó), illetve az Apito final (Utolsó sípszó) nevet kapta az újságíróktól.

A vizsgálat során kiderült, hogy néhány egyesület elnöke befolyásolta a bíróküldést a bajnokságban, és le is fizette a játékvezetőket. Utóbbi vád csak a Boavistával szemben állt fenn: az egyesület elnöke, Valentim Loureiro egyben a liga elnöke is volt, fiát, Joao Loureirót (aki korábban szintén betöltötte az elnöki posztot a Boavistánál) négy évre eltiltották a futballtól, de kétéves eltiltást kapott a Porto elnöke, Pinto da Costa is. A Sárkányokat azonban csak hat pont levonásával büntették, a csapat még csak az aranyérmét sem vesztette el.

A Porto bajnok maradt, hamarosan EL-döntős lehet

Üres Eb-stadionok

A pályán kívül tehát nincs rend a portugál futballban, ami az egyesületek gazdasági helyzetéről is elmondható. A klubok többsége jelentős adóssággal küzd, részben a 2004-es Európa-bajnokság, illetve a tornára épített stadionok miatt. Az állam az új arénák építési költségeinek csupán tíz százalékát biztosította, így az egyesületek kénytelenek voltak hitelt felvenni.

A legtöbb ultramodern stadion kihasználtsága az Eb óta szinte egyenlő a nullával: a Leiriában felhúzott harmincezres Dr. Magalhaes Pessoa stadionban az előző szezonban 3481-es átlagnézőszám volt. Hasonló a helyzet Aveiróban (a Beira Mar tavaly jutott fel az élvonalba) és Algarvében, ahol egy szintén harmincezres arénában a harmadosztályú Farense játssza a meccseit.

Százmilliós adóssággal küzdenek a nagyok

A Benfica, a Sporting és a Porto esetében a kihasználtsággal nincs probléma (a Benficánál az előző idényben az átlagnézőszám meghaladta az ötvenezret), de ezek a klubok is nyögik a stadionok felépítésének költségeit. A Portónak közel százmillió eurós adóssága van, a Benficáét kétszázmillióra becsülik. A három sztárklub anyagi lehetőségei a hazai mezőnyben ugyan kiemelkedőek, de nemzetközi összehasonlításban sehol sincsenek.

A Deloitte Money League legutóbbi, 2009-2010-es idényre vonatkozó kiadásában (amely a bevételek alapján rangsorolja az európai egyesületeket) az első húsz között egyetlen portugál sincs, de a harminc közé is csak a Benfica fért oda, többek között az Aston Villa, a Stuttgart, a Bordeaux vagy a Sevilla mögé, alig megelőzve az Evertont vagy a Werder Brement. Pedig a lisszaboniak a meccsnapi bevételt tekintve (ami alapvetően a jegyekből származó pénzt jelenti) a 11. helyen állnak, megelőzik a Milant és az Intert is.

Segít a szakmai munka és a sztártermelés

Hogy a Porto, a Benfica vagy a Sporting időnként mégis kiugró eredményt tud elérni a nemzetközi színtéren, és folyamatosan felveszi a versenyt a sokkal nagyobb összegekből gazdálkodó csapatokkal, az elsősorban a kiváló szakmai munkának köszönhető. Fantasztikus érzékkel gyűjtik be a viszonylag olcsón megszerezhető dél-amerikai (elsősorban argentin és brazil) futballistákat, akiket aztán hatalmas haszonnal tudnak továbbadni, addig is a segítségükkel sikereket érnek el. Ebben a Porto jár az élen, de a Benfica is remekül teljesít: a két klub szinte minden nyáron több tízmillió eurós bevételre tesz szert abból, hogy eladja legjobbjait, akiket olcsón pótol, hogy a körforgás újból beindulhasson.

A Benfica okosan kereskedik

A Benfica tavaly nyáron 33 milliót kapott Ángel di Maríáért (vételára nyolcmillió volt), huszonkettőt Ramiresért (hét és fél millióért vették), januárban pedig David Luiz kelt el harmincmillióért (a brazil félmillióért érkezett 2007-ben). A Porto a szezon előtt összesen 35 millióért adott el két olyan portugál futballistát, Raúl Meirelest és Bruno Alvest, akikért korábban egyetlen eurót sem fizetett, de régebben Luis Gonzálezt, Lisandro Lópezt, Andersont vagy Pepét is hatalmas haszonnal értékesítette. És a folyamat nem áll meg: a Porto a brazil Hulkot a japán élvonalból vette meg 2008-ban öt és fél millióért, mostanra az izmos támadó piaci értéke meghaladja a húszmillió eurót.

www.global-soccer.eu