Eltűnik a becsúszó szerelés?

Egy méterekről elindított és pontosan végrehajtott becsúszó szerelés ugyanolyan esztétikai élményt jelenthet, mint egy parádés csel. A védőjátékosok utolsó mentsvárát azonban nemcsak a bírók ítélik meg egyre szigorúbban, de taktikai szempontból is kezd eljárni felette az idő.

A brit futball sokak számára egyet jelent a megalkuvás nélküli darálással és a férfias küzdelemmel, a Premier League-et öldöklő irama mellett a kemény ütközések miatt is sokan szeretik. Éppen ezért a közelmúltban nagy vitát gerjesztett Angliában néhány becsúszó szerelés, illetve azok megítélése.

A Manchester City védőjét, Vincent Kompanyt a Manchester United elleni kupameccsen már a 12. percben kiállították egy belépője után, amelynél pedig el sem találta Nanit, a labdát rúgta el, a játékvezető viszont úgy ítélte meg, hogy veszélyeztette a portugál testi épségét.

http://www.youtube.com/embed/0dXDqw17ngg

Chris Foy döntése nem csak a City edzőjét, Roberto Mancinit háborította fel, az angol futball tradicionális értékeit féltők szemében a bíró húzása újabb bizonyítéka volt annak, hogy a labdarúgás kezd non-contact sporttá válni, és a becsúszó szerelés halálát vizionálták.

"Túlzott mértékű erőbevetés"

Pedig a szabályok értelmében Foy helyesen döntött, és Kompany belépője nem is volt klasszikus becsúszó szerelés. Annak során ugyanis az egyik láb a földön van, és a testsúly részben arra nehezedik, a védő ezen csúszva igyekszik a másik lábával elpöckölni a labdát a támadótól. Mindez még Lionel Messi ellen is sikerülhet, amint azt a Milan védője, Alessandro Nesta bemutatta ősszel a Camp Nouban.

http://www.youtube.com/embed/fWthccmu9xE

Kompany azonban páros lábbal próbálta megszerezni a labdát, és csak azért nem találta el Nanit, mert a portugál inkább felugrott előle. A sportág - a Magyar Labdarúgó-szövetség honlapján is megtalálható - szabályai szerint "bármely játékos, aki a labdáért vívott küzdelemben támadja ellenfelét elölről, oldalról vagy hátulról, egyik vagy mindkét lábát túlzott mértékű erőbevetéssel használja és veszélyezteti ellenfelét, súlyos szabálytalanságban vétkes", és a súlyos szabálytalanságért piros lap jár.

Kérdés, hogy pontosan hol van a túlzott mértékű erőbevetés határa.

Nem erény, hanem végső mentsvár

A probléma alapvetően nem is azzal van, hogy Kompany piros lapot kapott, hanem azzal, hogy a játékvezetők egyáltalán nem alkalmazzák következetesen a fent idézett szabályt.

Pár nappal később a Manchester City a ligakupa elődöntőjében a Liverpool ellen lépett pályára, és a hajrában az ellenfél jobbhátvédje, Glen Johnson hasonló mozdulattal próbálta megszerezni a labdát, de a bíró, Lee Mason le sem fújta az esetet, joggal váltva ki ismét Roberto Mancini dühét.

http://www.youtube.com/embed/dncRi_DWkT0" frameborder=

Kompany a mérkőzésen eltiltása miatt nem játszott, ám egy nappal korábban a Facebookon megosztotta gondolatait az esetről, amelyen érdemes elgondolkodni. "Innentől kezdve minden mérkőzésen sokkal több piros lapra számíthatunk? A játékosok és a trénerek több kiállításra számíthatnak a bíróktól csupán azért, mert a belépő akár súlyos sérülést is okozhatott volna?" - írta a belga védő.

A becsúszó szereléseket persze továbbra is alkalmazzák, de a keményebb belépőket egyre szigorúabban ítélik meg, az Everton-Liverpool meccsen Jack Rodwell, a Fulham-Liverpoolon pedig Jay Spearing (képünkön) is ilyenért kapott pirosat. Valószínűleg részben ennek is tudható be, hogy a statisztikák szerint megnőtt a nem párharc útján történő labdaszerzések száma.

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a Barcelona példáján felbuzdulva egyre több csapat próbálkozik a sok apró, lapos passzból felépülő támadásvezetéssel, és ennek megakadályozása nem annyira becsúszással, hanem a passzsávok lezárásával oldható meg.

Mindezt a számok is alátámasztják: míg a 2006-2007-es idényben a Premier League legerősebbnek tartott csapatainak (Arsenal, Manchester United, Chelsea, Liverpool) rangadóin mérkőzésenként 46,3 három szerelési kísérlet (tackle) volt, addig a 2009-2010-es szezonban már csak 38,9. Ugyanakkor az utóbbi szezonban a vizsgált találkozókon átlagban 46,1 labdaszerzés (interception) történt.

A Real Madrid középpályása, Xabi Alonso, aki éveken keresztül erősítette a Liverpoolt, vagyis jól ismeri az angol futballt, azt nyilatkozta a Guardiannek: "A becsúszó szerelést nem tartom minőségi megoldásnak, igazi erénynek, és nem tudom megérteni, hogy van, ahol ezt tanítják, mint a játék lényegét. A becsúszás egyfajta végső mentsvár, szükség lehet rá, de nem szabad törekedni a végrehajtására."

Tény, hogy a labdaszerzés nem látványos, nem kap olyan elismerő tapsot, mint egy mindent elsöprő becsúszás, de sokkal hasznosabb: a védő nem kockáztatja vele a szabadrúgást, és a labda is biztos nála marad, míg a becsúszással csupán annyit ér el, hogy ne az ellenfélnél legyen a labda.

www.global-soccer.eu