Singaporean Wilson Maj Perumal sits on June 9, 2011 in the Lapland district court in Rovaniemi, Nine players from Zambia and Georgia and Perumal, who is accused of bribing them, went on trial on June 9 in a match-fixing investigation that has rocked the Finnish football league. The probe centers on Perumal, who is also suspected by world governing body FIFA of fixing international games involving African and Asian national teams.
Finnish prosecutors say Perumal offered the players bribes of 470,000 euros to fix matches in an international betting scam that targeted the local team in Rovaniemi, a northern city near the Arctic Circle.
AFP PHOTO / KAISA SIREN - FINLAND OUT -
Vágólapra másolva!
A jelenleg is folyó bundaügyek magyarországi szálain tökéletesen követhető, hogyan hálóznak be szép lassan egy teljes bajnokságot a manipulátorok. Bundamaffiát építeni nem is olyan bonyolult, csak arra kell vigyázni, hogy az ember ne vesszen össze az üzlettársaival.
– Miből tartja fenn magát, ha nincs állása? – Sportfogadásból, bírónő. – Mennyit lehet keresni sportfogadással? – Sokat. – Mégis, mennyit? Mondjuk a vizsgált időszakban [durván két év] ön mennyit keresett? – Több százmillió forintot.
Ez a párbeszéd zajlott le egy hónappal ezelőtt, a bundaügy első tárgyalásán a bíró és a másodrendű vádlott, L. Mátyás között. Már azon a tárgyaláson körvonalazódott, a későbbiekben pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bunda igazi globális iparág.
Végy egy nehéz helyzetben lévő játékost
Egy sportesemények megbundázására szakosodott bűnszervezet ugyanazt a módszert alkalmazza Magyarországon, mint másutt: először néhány játékosra van szükség, elsősorban védők és kapusok jöhetnek szóba. Ha ez megvan, egy csapat máris bármikor bevethető, és amikor ezeket a játékosokat elkezdik más klubokhoz szerződtetni – akár ingyen, hiszen a bundapénzekhez képest az átigazolási díj smafu –, akkor lassan megindul a terjeszkedés.
A folyamatot először a bundázásról szóló The Fix című sikerkönyvből ismerhettük meg (írójával, Declan Hill-lel készült interjúnkat itt olvashatja). A nyomában haladó Brett Forrest hamarosan magyarul is megjelenő könyvében egy Wilson Perumal nevű szingapúri kulcsszereplő pályafutásán keresztül mutatja be, hogyan lett az online sportfogadás térnyerésével együtt világméretű probléma a futballmeccsek manipulálása. Perumalnak pedig a magyar hálózathoz is van köze.
A legérdekesebb magyar per koronatanúja, H. Gábor a Siófok és a Diósgyőr számtalan bundameccsének elsőrendű vádlottja is, és ahogy a vallomásában el is mondta, mindkét csapatnál ő kezdte el beszervezni a többi játékost. Mivel a csapatoknál rendszeres volt a fizetések két-három hónapos csúszása, nem volt nehéz dolga. A hálózat kiterjedtségéről fogalmat alkothatunk, ha megnézzük a külön perben tárgyalt, de a mostanihoz szorosan kapcsolódó REAC-ügyről H. Gábor által rajzolt bundatérképet. Ha az azon szereplő információk igazak, nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy 2009-ben akár egy NB I-es forduló összes meccse meg lehetett bundázva.
A tárgyalássorozat mindegyik része érint nemzetközi ügyeket is. Ilyen például az elsőrendű vádlott, K. Zoltán játékosügynöki tevékenysége, melynek keretében már nemcsak itthoni csapatokhoz próbált minél több beszervezett játékost bejuttatni, de a Perumal-féle szingapúriakkal közösen gründolt finn vonalra is ráállt. A koronatanú, H. Gábor is volt próbajátékon a RoPS nevű finn csapatnál, egy olyan klubnál, amely nagyjából úgy működött, mint itthon a REAC, de nem kapott szerződést, mert az utasítás ellenére gólt fejelt egy felkészülési meccsen, ahol így 1-1 lett a végeredmény.
Aztán egy bírót és egy válogatottat
A terjeszkedés nem ér véget néhány játékossal, sem az általuk behálózott egy-két klubbal. Szükség van korrupt játékvezetőkre is, akik aztán megoldhatják az olyan helyzeteket, amikor hiába a játékosok szándéka, valahogy nem akar összejönni a kívánt végeredmény. Ilyen eset volt egy, a Hill-könyvben említett bahreini minitorna, ahol két meccsen összesen hét gól született – mind a hét büntetőből. Itt válogatottak léptek pályára, ami már a bundázás következő szintje. De még mindig nem a legfelső: egy igazán ambiciózus csalónak lehet saját válogatottja is.
Forrest könyvében Perumal elmondja, milyen egyszerű beszervezni egy válogatottat. Keresett egy anyagilag nehéz helyzetben levő szövetséget, például a zimbabweit, amellyel egy fantomcégen (Football 4U) keresztül szerződött barátságos mérkőzésekre, és bevonta "játékvezetői csereprogramjába" is.
A Football 4U vállalta, hogy nemzetközi meccseket szervez a csapatnak, utaztatja és elszállásolja a válogatott játékosait, akik persze részesedtek a befolyó bundapénzekből is. A szövetségek vezetői is megkapták a maguk részét, sőt Perumal még azt is vállalta, hogy ha nem voltak U-válogatottjaik, létrehozta és menedzselte őket. Innentől kezdve volt több válogatottja, amivel azt csinált, amit akart, és a bírói programon keresztül lett néhány játékvezetője is, akik bármikor képesek voltak blazírt képpel befújni egy meccsen négy büntetőt.
Az sem volt gond, ha a szövetséggel nem tudott megegyezni, ilyenkor fogott néhány helyi játékost, és verbuvált belőlük egy ligaválogatottat. Így fordulhatott elő, hogy miközben Togo hivatalos csapata éppen 2-0-ra kikapott egy Afrikai Nemzetek Kupája-selejtezőn Kameruntól, Perumal togói kamuválogatottja vidáman nyelte a gólokat egy általa szervezett barátságos tornán – amire természetesen ugyanúgy lehetett fogadni, mint az igazi togói válogatott meccsére.
Magyar pályára magyar bundát!
Az ügy magyar szereplőinek is volt kapcsolatuk a Perumal-féle társasággal. A tárgyalás második napján elhangzott, hogy a csak Boss néven emlegetett főnök 500 ezer eurót utalt át a vádlottak ügyvédi költségeire. A bundázást jó darabig Szerbiából és Horvátországból felügyelték, de egy idő után a magyarok úgy döntöttek, magyar pályára magyar bunda illik.
Így került a Nemzeti Sport újságírója, Vajda György birtokába egy híres kockás füzet néhány lapja, az átvert szerb közvetítő ugyanis bosszúból le akarta buktatni a magyar főszereplőket. A 2004-ben kézhez kapott füzet tartalma a mai napig nem publikus, pedig Vajda azt mondta, a bundamaffia által kvázi számviteli főkönyvként használt dokumentumból kiderült, "olyan emberek vannak benne a csalásban, akikről korábban rajongó hangú cikkeket írtunk".
Maga a füzet ugyanakkor soha nem került a sportnapilap birtokába, csak egy pár oldalas másolat, mert az informátor egymillió forintot kért érte. Ennek a kivonatnak a tartalma is elég volt ahhoz, hogy valami megmozduljon. A hírhedt kockás füzetről és a bundahelyzetről készült 52 perces dokumentumfilm, a Becsengetünk és elfutunk – a Foci háza táján itt megtekinthető.
A hazai közeg fertőzöttsége ijesztőnek tűnik. Lehet, hogy a szálakat a mostani első- és másodrendű vádlott, K. Zoltán és L. Mátyás mozgatta, de a vallomásokat hallgatva benne lehettek neves NB I-es játékosok is, akik ellen egyelőre nemhogy eljárás, de még csak nyomozás sem folyik. A nyílt tárgyalásra bárki bemehet a Markó utca 38. szám alá, ott név szerint emlegetnek olyanokat, akik ma adott esetben tévéstúdiókban beszélnek szakértőként.
A vallomásokat alapul véve egészen fiatalok is benne lehettek a csalásban, H. Gábor vallomása szerint többek között az MTK akadémiája biztosította a folyamatos utánpótlást. A bundázás elérhette a válogatott szintet is. Emlékezhetünk Vass Ádámnak a walesiek elleni U20-as meccsen történt kirohanására: a játékos az öltözőben kérdőre vonta két, szerinte gyanúsan futballozó játékostársát, mire kikerült a csapat keretéből.
2008-ban Várhidi Péter U21-es válogatottja 8-0-ra kapott ki Szerbiától, ami az edző állásába került. Már akkor is pedzegette, hogy esetleg manipulálták a mérkőzést, és amikor elindult a nyomozás a bundaügyben, azt nyilatkozta, kártérítést fog követelni, hiszen neki személy szerint komoly károkat okozott a súlyos vereség. Egy évvel a mérkőzés után Pintér Ádám elismerte, hogy megkeresték a mérkőzés előtt, hogy játsszon vereségre, de azt állította, ő elutasította a kérést.
De hogy jutott ide a futball?
A Perumal által elmondottakból látszik, hogy világméretű bűnszövetkezetről beszélünk: a megvásárolt játékosok, bírók, szövetségek mellett saját fogadóirodák is képbe kerültek. Az online sportfogadás térnyerésével és azon belül az élőben leadott fogadások lehetőségével jött el az aranykor a maffia számára.
A bundázás valószínűleg egyidős a versenysporttal, de üzletté csak a totó megjelenésével vált. Korábban azért bundáztak meg meccseket, hogy egy csapat előnyösebb helyzetbe kerüljön (ez a válfaj sem halt ki, az egyik magyarországi ügyben is van olyan szereplő, akit nem fogadási csalással, hanem sima vesztegetéssel vádolnak), és még a sportfogadás kezdetleges formája sem volt elég ahhoz, hogy válságosra forduljon a sportág helyzete. Ehhez az online sportfogadás elterjedésére volt szükség.
A nyolcvanas évek európai totóbotrányai apró csínytevések voltak ahhoz képest, amit a 2000-es évek elejétől kezdve a mérkőzések manipulálására szakosodott bűnszervezetek művelnek. Az Interpolból kivált vezetőkkel végzett FIFA-nyomozás adatai szerint ugyanis a bundázásban mozgó pénzek esetenként meghaladják a legális futballüzletben forgó összegeket.
Ázsiai importbunda
A bundázás gyökere Ázsia, ahol a fogadási szenvedély gyakran legalább olyan erős, mint a sport iránti. Bár a sportfogadás Ázsiában jobbára illegális, a világszerte megjátszott tétek mintegy 70 százalékát itt teszik meg.
A 2000-es évek végén fejlődtek ki az új módszerek. Ekkor a manipulátorok már a lelátón ültek, és két dolog biztosan volt náluk: egy okostelefon és valami rikító színű ruhadarab, általában egy sapka. Előbbivel folyamatosan nyomon követték a fogadási piac kínálatát, utóbbival pedig a beépített játékosoknak üzentek: mondjuk, ha levették, jó volt az eredmény, ha jobbra csapták, kellett még egyet lőni, ha balra, akkor kapni, ha integettek vele, valakinek ki kellett állíttatnia magát, és így tovább.
A FIFA eddig nem sokat tett azon kívül, hogy alkalmazott néhány Interpol-nyomozót. Az első komolyabb védekezési módszert egy online sportfogadó vállalkozás szállította: a BetandWin alapítója, Carsten Koerl két norvég programozóval alkotta meg a Fogadásfigyelő Rendszer alapját képező szoftvert. Ezt eredetileg a bukmékerek oddszainak összesítésére használtak, míg rá nem jöttek, hogy néhány módosítással tökéletesen alkalmas a bundagyanús meccsek kiszúrására is.
Az EWS nevű rendszer azonban csak jelezni tudta, ha valahol vélhetően bundameccs folyik, megelőző hatása nem volt, így a rendszert 2009-ben átdolgozták. Így jött létre az FDS (Fraud Detection System – Csalásfigyelő Rendszer), amellyel már azonosíthatók is lettek a bundázók, és elkezdtek gyűlni a manipulátorokról, gyanús befektetőkről szóló adatok. Többnyire ezek szolgáltatták a bizonyítékokat a jelenleg folyó nemzetközi bundaperek vádemeléseihez.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!