A Primera División 3. fordulójában Cristiano Ronaldo mesterötöst rúgott az Espanyolnak, és ezzel már 230 bajnoki gólnál jár a Real Madridban – ezzel megelőzte a korábbi csúcstartó Raúl Gonzálezt (228). Ráadásul míg Raúlnak 550 meccs kellett ehhez a számhoz, Ronaldónak 204 is elég volt.
Szerda este a portugál egy másik klubrekordot is célba vette: az összes tétmérkőzést nézve 323 gólnál jár a Real mezében, pontosan annyinál, amennyivel Raúl zárt. Bár a BL-fellépés előtti három meccsén, a Granada, az Athletic Bilbao és a Málaga ellen sem tudott gólt szerezni, a Malmö már nem úszta meg.
Az infografika még a malmöi dupla előtt készült, de így is érdemes böngészni:
De hogy jutott el idáig a Sporting 18 éves, véznácska szélsője?
A Manchester United legendás menedzsere, Sir Alex Ferguson önéletrajzában elmeséli, mennyire lenyűgözte Ronaldo teljesítménye, amikor a Manchester United egy barátságos meccsen összecsapott a Sportinggal. John O'Shea képtelen volt tartani alig 18 éves ellenfelét, pörgött-forgott Ronaldo cselei nyomán.
"Nem megyünk innen sehova, míg le nem igazoljuk ezt a srácot" – fordult Ferguson a mérkőzés után Peter Kenyonhoz, a United akkor ügyvezetőjéhez.
Amikor Ronaldo bemutatkozott a Manchester Unitedben, azonnal új csillagnak kiáltották ki. Fél órával a meccs vége előtt lépett pályára, csapata sovány, 1-0-s előnyben volt a Bolton Wanderers ellen, de végül sima 4-0 lett a vége. Az ördöngösen cselező Ronaldóban a szurkolók az új George Bestet látták, és Ferguson sem fogta vissza magát.
"Úgy tűnik, a szurkolóknak új hősük született"
– mondta a lefújás után a mester.
Ez azonban nem volt ilyen egyszerű. Ronaldo sokáig szenvedett a beilleszkedéssel: rosszul viselte az ország klímáját, a magas meccsszámot, fizikálisan pedig eleinte gyenge volt a ligához, sokszor könnyedén elnyomták, kiszorították. Sokan már úgy voltak vele, ő sem más, mint a többi tehetséges, de Premier League-ben elbukó külföldi csodagyerek, és sokszor kezdett a nézők és a csapattársak agyára menni folytonos biciklicseleivel.
A helyzetén nem segített az sem, hogy ebben az időszakban a MU nagy átalakuláson ment át, a liga elsősorban a legyőzhetetlen Arsenalról és a Chelsea-t vezető José Mourinhóról szólt. Ronaldo mindössze a negyedik évében lett először angol bajnok, és ez volt egyben az első kirobbanóan jó szezonja: 28 góllal zárt.
Arról, hogy a háttérben mi állt, sok mindent elmond Ferguson egyik segítőjének, Rene Meulensteennek a visszaemlékezése erről az időszakról.
"Tudtam, mit akar Ronaldo. A világ legjobbja akart lenni, az én dolgom pedig az volt, hogy segítsek neki ebben. Ízekre szedtük a játékát, az adottságait, végül azt mondtam neki: a cseleiddel, a technikai képzettségeddel és sebességeddel
el fogjuk érni, hogy kiszámíthatatlan támadó váljon belőled.
Viszont javítani kell a hozzáállásodon, mert befolyásolja a döntéseidet. Jelenleg csak magadért játszol, hogy te legyél a középpontban, hogy felhívd magadra a figyelmet. Ennek a csapattársaid nem sok hasznát látják. Több gólt kell lőnöd, sokkal többet."
"Megtanítottam, hogy ne akarjon tökéletes gólokat lőni. A gól az gól, darabra mérik. Három pozícióra osztottuk a pályát: 1) kapu előtti ziccer, 2) szélső betörés, 3) távoli lövés. És semmi mást nem gyakoroltunk, csak a befejezéseket. Belsővel, külsővel, emelve, erőből, ésszel, kapásból – a lényeg, hogy egyetlen érintéssel. Nincs igazítás. Minden elemből négyes sorozatokat csináltunk, míg csukott szemmel szét nem lőtte a kaput."
A 2007-2008-as szezon felénél már 27 gólnál járt, úgy, hogy az előző bajnokságban összesen 17 találata volt.
De még nem volt vége a kiképzésnek.
Meulensteen elégedetlen volt Ronaldo pályán mutatott viselkedésével, a testbeszédével, ezért összevágott róla egy videót. A grimaszokból, a hisztikből, a vállvonogatásokból. Aztán mutatott neki egy másik klipet, Peléhez és Muhammad Alihoz hasonló világsztárok testbeszédével. Ronaldo vette az üzenetet, amellett 42 góllal zárta a szezont, és a BL-döntőt az ő góljával nyerte a MU.
Fejlődése szempontjából nagy szerepe volt annak is, hogy Ronaldo nemcsak a bal oldalon, hanem Wayne Rooney és Carlos Tévez helyén, középen vagy a jobb oldalon is tudott játszani – szép lassan beletanult minden csatárposztba. Ehhez persze az is kellett, hogy közben folyamatosan erősödött, több kiló izmot pakolt magára, és sokat javult a fejjátéka – például az említett BL-döntőben is így szerzett gólt.
Képességei azonban a Real Madridban teljesedhettek ki igazán – abból a szempontból biztosan, hogy Spanyolországban építették először köré a klubcsapatát. A folyamat José Mourinho edzősködése idején teljesedett ki, ő a 4-2-3-1-es rendszerben is elérte, hogy Ronaldónak egyáltalán ne kelljen védekeznie. Carlo Ancelotti 4-4-2-je is ezt az elvet vitte tovább: a támadó sokkal közelebb került a kapuhoz, és labda nélkül sem kellett visszazárnia.
Valószínűleg pályafutása záró periódusában is erre kell majd számítani. Míg az idő előrehaladtával a nagy rivális Lionel Messi vélhetően egyre távolabb kerül majd a kaputól, és irányítóként, középpályásként fejezi be, addig Ronaldo útja éppen ellentétesnek tűnik.
Azok a játékosok, akik karrierjük alatt megszokják, hogy (főként) a sebességükből élnek, idősebb korukban ritkán állják meg a helyüket.
Ronaldo azonban kivétel lehet.
Egyrészt a fizikális felépítése még David Beckhamnél is jobb (az angol 38 évesen vonult vissza), másrészt megvan a magassága, az izomereje és a ruganyossága is, hogy középcsatárként, leginkább a tizenhatoson belül mozogva is a világ élvonalában maradjon – még ha nem is feltétlenül a mostani szinten.
Ezt erősíti a statisztikája is: góljainak 72 százalékát mindössze egyetlen érintésből szerezte – ide tartoznak a kapu előtti befejezések, a fejesek, a tizenegyesek és a szabadrúgások is. Ezek segítségével pedig még hosszú évekig igencsak eredményes lehet.
Nem véletlen, hogy a PSG állítólag 165 millió eurót sem sajnálna a megszerzéséért.