Storck úr, ha védő kell, hívja Skóciát!

Huszonöt éves, védő létére gólerős, magyar származása révén akár a válogatottban is játszhatna. Ő Conrad Balatoni, aki jelenleg a skót másodosztályban szereplő Ayr United játékosa, és bár nem beszéli a nyelvünket, jelenlegi klubjában pedig nincs szem előtt, már csak a családi kötődése miatt is büszkévé tenné, ha egyszer megkeresnék a magyar csapattól. És nem ő az egyetlen, aki szóba jöhetne.

Nincs róla statisztikánk, mégis feltűnő, milyen gyakran előfordul a futballpályákon, hogy egy játékos öngólt szerez, majd a szerencsétlen mozdulat dacára nem zuhan össze, hanem kettőzött erővel hajt,

és ennek az lesz a vége, hogy a másik kapuba is betalál.

Ha valakivel az új klubja első meccsén történik ez meg, ráadásul az öngólja után a hosszabbításban sikerül összehoznia a továbbjutást eredményező javítást, az tényleg nem szokványos sztori.

Egyből belopta magát a szurkolók szívébe

Ettől még persze nem kellene felfigyelnünk egy skót másodosztályú csapat gólszerzőjére, de érdekesebb a történet, ha megemlítjük, hogy a fent említett öngól-győztes gól kombinációt egy Balatoni vezetéknevű focista hozta össze, az Ayr United–Airdrieonians kupameccsen, szeptember 4-én. A 25 éves Conrad Balatoni neve arrafelé nem ismeretlen, korábbi csapatában, a Partick Thistle-ben szinte sztárként kezelték, de győztes debütálása miatt új klubja szurkolói is a szívükbe zárták.

Magyar származása miatt nekünk is érdekes lehet, hiszen akár a válogatottban is játszhatna, ha felfigyelnének rá itthon.

Balatoni anyai nagyapja magyar, nagyanyja osztrák volt –

külön-külön, de egy időben, a második világháború kitörésekor menekültek el, majd Leedsben ismerkedtek meg egymással, és bár egyikük sem beszélt angolul, úgy döntöttek, Angliában kezdenek új életet.

Az Ayrnél azt várják tőle, hogy a csapat vezére legyen Forrás: Facebook

Balatoni édesanyja, Sue már járt Magyarországon, a focista viszont még nem, inkább a saját családjával akar majd idelátogatni. „Érdekes lenne végignézni a családfámat, hallottam rengeteg történetet, de nem tudtam minden szálat kibogozni, ami valahol érthető, mert egy háború velejárója a káosz.

Mindenesetre örülök, hogy a nagyszüleim még időben elmenekültek.

Szeretnék majd egyszer ellátogatni az önök országába, megmutatni a feleségemnek és a gyerekemnek, honnan származom” – nyilatkozta az Origónak Balatoni, aki nem tud magyarul, de a tervei között szerepel, hogy beiratkozik egy tanfolyamra, hogy megtanulja a nyelvet.

Figyel az MLSZ

Megkérdeztük az MLSZ-t, szemmel tartja-e a magyar felmenőkkel bíró külföldi focistákat, egy esetleges honosítás lehetőségére gondolva. Azt a választ kaptuk, hogy akik szóba jöhetnek, azokról tudnak a szövetségnél, és Bernd Storck érkezése előtt rendszeresen jártak a környező országokba a megfigyelők és az utánpótlásedzők.

„A honosítás kérdése, pontosabban az, hogy a magyar származású, magukat magyarnak valló határon túl élő labdarúgók magyar állampolgárrá válása olajozottan, gyors eljárásban történhessen meg, az MLSZ vezetése számára évek óta kiemelt fontosságú feladat. Éppen ezért a szövetség előbb adminisztratív segítséget nyújtott, majd 2015-ben elnökségi határozat formájában írta elő a befogadás módszerét, illetve azt, hogy kikre, milyen módon vonatkozik a gyorsabb eljárás” – írta kérdésünkre az MLSZ kommunikációs osztálya.

Az említett határozat kimondja, hogy a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmet az MLSZ első vagy másodosztályban szereplők esetén akkor támogatja, ha a FIFA vonatkozó szabályzata alapján „beválogatásuk esetén játszhatnak valamely korosztályos vagy felnőtt magyar nemzeti válogatottban”.

A szabályozással tehát felkészült a szövetség, nem akar azonban feltétlenül minden szóba jöhető focistára lecsapni. Nemrég például két romániai magyar is bemutatkozott tétmeccsen a román válogatottban, Sepsi László még az Eb-selejtezők alatt, Bikfalvi Erik pedig a Montenegró elleni vb-selejtezőn. Egyikükre sem mozdult rá az MLSZ.

Egy gyors gyűjtéssel is találhatunk potenciális további jelölteket a környező országokban és távolabb is. Egy lista a teljesség igénye nélkül: Liviu Antal – Pandurii (román), Patrick Farkas – Mattersburg (osztrák), Fülöp István – Botosani (román), Kovács Lóránt – Haladás, Richard Magyar – Hammarby (svéd), Anton Salétros – AIK Solna (svéd), Székely Szabolcs – UTA Arad (román), Varga Attila – Latina (olasz, Serie B), Gabriel Vasvari – Botosani (román), Veres Szilárd – CFR Cluj (román).

Balatoni a származása alapján négy válogatottban, az angolban, a skótban, az osztrákban és a magyarban is játszhatna. Az angol és a skót csapatban hemzsegnek a Premier League-játékosok, oda csekély esélye van bekerülni, ezt valószínűleg ő is belátja, mert a beszélgetésünk során megjegyezte, ha lenne rá lehetősége, szívesen kipróbálná magát magyar vagy osztrák színekben.

Gólok, szerelések, fontos megmozdulások a 2014/2015-ös idényből:

„Eszembe jutott már, hogy milyen lenne, de nem hívtak még egyik csapattól sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a legmagasabb szinten kellene játszanom a klubomban, és folyamatosan jó teljesítményt nyújtani ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a nevem. Ha a magyar szövetségi kapitány felhívna, természetesen nagy örömmel mennék, hiszen nagy megtiszteltetés lenne nekem és a családomnak is, hogy Magyarországot képviselem.

Őszintén szólva nem vagyok biztos abban, tudnak-e arról az önök országában, hogy van Skóciában egy védő,

aki a származása alapján szóba jöhet. Mindenesetre nekem most egy célom van, jó formában játszani, és ha egyszer úgy alakul, hogy felfigyelnek rám, az óriási lenne.”

Nem bánta meg, hogy a skót másodosztályt választotta Forrás: Facebook

A magyar futballal kapcsolatos emlékeivel bajosan tudna megtölteni egy félórás beszélgetős műsort, de a nyári Eb-n látta a válogatottat, és határozottan tetszett neki csapatunk játéka, úgyhogy a távolból drukkol, hogy az Eb- után a vb-részvétel is összejöjjön. Saját játékáról azt mondta,

nem a tipikus brit stílust képviseli,

mert a hosszú indítások helyett jobban szereti rövid passzokkal megjátszani, kihozni a labdát, de ha lehetősége van, a pontrúgásoknál mindig fölmegy fejelni.

A bajnokságban két győzelemmel nyitott

Nehéz megítélni a skót másodosztály erejét, bár ha abból indulunk ki, hogy ott szerepel a négyszeres élvonalbeli bajnok Hibernian, valamint az 1987-ben UEFA-kupa-döntőt játszó Dundee United, akkor nem is hangzik rosszul, hogy az Ayr United is tagja a tízfős mezőnynek. Ráadásul Balatoni érkezése óta háromból hármat nyert a csapat: az említett Ligakupa-továbbjutás után, amikor először volt kezdő a másodosztályban, az addig nyeretlen csapat 2-1-re verte a Greenock Mortont, aztán a Hiberniant is legyőzte, többek közt Balatoni egyenlítő góljával.

„Hogy nem érzem-e visszalépésnek a másodosztályt? Azt mondanám, hogy most egyet hátraléptem, hogy aztán majd később kettőt lépjek előre.

A nagy álmom továbbra is az maradt, hogy egyszer kipróbáljam magam külföldön,

akár a magyar vagy az osztrák bajnokságban is. De most itt kell bizonyítanom, felépítenem magam, és ha ez az idény jól sikerül, akkor hiszem, hogy visszatérhetek magasabb osztályba. A lényeg, hogy élvezzem a futballt.”

Nincs kolbászból a kerítés ott sem

Hogy milyen különbség van még az angol és a skót foci között? Balatoni szerint a fizetések terén elég komoly a differencia, és tavaly arról panaszkodott egy interjúban, hogy amikor megvette az első lakását, arra rá is ment az összes megtakarított pénze, annak ellenére, hogy akkor még a skót élvonalban játszott.

Az Ayr menedzsere, Ian McCall tudta, mit csinál, amikor leigazolta Balatonit. Egy komoly élvonalbeli rutinnal felvértezett játékost szerződtetett, vezérszerepet szánva neki a másodosztályban. Balatoni egyébként 2013-ban, még a Partick Thistle játékosaként, már megnyerte a Championshipet, akkor ő lett az év legjobbja is csapatban. Ezt a díjat akár idén is megszerezheti, de az aranyra nem gondol.

Edinburgh-ban kezdte

„Az Ayr újonc a másodosztályban, a cél az, hogy maradjunk benn. Nagy élmény volt egyből egy győztes góllal kezdeni, jött egy csomó sms, meg a Facebookon, Twitteren is kaptam egy rakás üzenetet. Úgy érzem, jó irányba indultunk el.” Ha skót futball, akkor a legtöbben a Rangersre vagy a Celticre asszociálnak, de a két glasgow-i klub helyett Balatoni a Heartsra esküszik, ott kezdte a pályafutását. Az első csapatba azonban nem tudta beverekedni magát, így került végül az akkor még másodosztályú Partickhoz, ahol öt szezonon keresztül alapember volt.

Eszébe jut még néha, milyen lenne a Heartsban játszani Forrás: Facebook

„A Hearts különleges helyet foglal el a szívemben, nagyon szeretem a klubot, nagy dolog lenne, ha ismét ott játszanék, de ha erre már nem kerül sor, akkor sem leszek csalódott. A Partick Thistle-t is imádom, jó érzés volt tudni, hogy a csapattársak felnéznek rám. Vannak még terveim a klubbal, szeretnék a pályafutásom végén visszatérni oda, de ez azért még odébb van, ha minden jól megy, akkor csak tíz év múlva lesz esedékes. Az Ayrnél érzem, hogy nagyon sokat várnak tőlem, és úgy gondolom, képes vagyok segíteni ennek a fiatal csapatnak. Nem tartom magam klasszisnak, de azon vagyok, hogy most következzenek a legjobb éveim.”

Nem csak fejjel veszélyes a pontrúgásoknál:

Balatoninak van egy facebookos rajongói klubja, ahol azt írják róla, hogy ő a twitteres átverések királya. Amikor arról érdeklődtünk nála, hogy ez miben nyilvánul meg, sajnos nem ásott elő vicces sztorikat, csak annyit ismert el, hogy 21-22 évesen valóban előszeretettel tréfált meg másokat, azóta viszont lehiggadt, csak a futballra koncentrál, és jóval kevesebbet használja a közösségi médiát.

Nyaralás? Hátizsákkal, hostelekben, útitárs nélkül

Azt viszont elismerte, hogy a társai különcnek tartják, amiért rendszeresen egyedül utazik külföldre. „Ha egy haveroddal mész el, és kitalálsz egy programot, a fejedben egyből ott motoszkál a gondolat, hogy vajon neki is van-e kedve hozzá. Én nem szeretek senkit sem győzködni, lefoglalom a jegyet, fogom a hátizsákom, és tökéletesen megfelel számomra, ha egy hostelben kell meghúznom magam. Két kedvencre is szert tettem az elmúlt években, az egyik a görög Szantorini, a másik a 2004-es cunami által sújtott thaiföldi Phi Phi Don. Sajnos mindkét sziget olyan kicsit, hogy nincs ott számottevő focicsapat, pedig ha lenne, már mennék is vissza.”