Nincs még egy fociliga, ahol ekkorát lehetne sikkasztani

A horribilis pénzekről szóló új tévés szerződésekkel tovább szárnyal a Premier League, de a jelek szerint ez nem csak a legális oldalon nagy üzlet. A Telegraph által kirobbantott korrupciós botrány azt mutatja, hogy a profizmus álcája mögött sok szereplő magától értetődő módon lesz bűnözővé.

Egészen mostanáig nagyon szép volt az angol foci imázsa a világban. Bár sokat hígult a mezőny az utóbbi időben, még mindig ott a legőszintébb a játék, és Anglia azon kevés ország egyike, ahol nyilvános, ki mennyiért vált klubot, és mennyit keresnek a játékosok. Profizmus van és átláthatóság.

Erre a héten kiderült, hogy

a közeg velejéig korrupt:

hiába van mindenki busásan megfizetve, az ügynököktől az edzőkön át a szövetségi kapitányig néhány tízezer font kenőpénzért sokan kaphatók a szabályok kijátszására.

Szlimaniért is egy vagyont fizettek Forrás: DPPI/Kieran Mcmanus

Pedig a Premier League-ben a feketepénzek nélkül is iszonyatos összegek forognak. A klubok a nyáron rekordnak számító 1,17 milliárd fontot költöttek játékosvásárlásra, többek között abból az elképesztő tévészerződésből, amely 2016-ban lépett életbe. Eszerint három év alatt összesen

5,1 milliárd fontot kapnak az első osztályú klubok.

Bár az előző három évben is zsíros összeget, 3 milliárd fontot osztottak szét közöttük, az új szerződés egészen más dimenzióba helyezte az angol klubfocit. Összehasonlításképp:

a spanyol bajnokság csapatainak összesen 500 és 600 millió font közötti összeg jár.

Az olaszok tévészerződése hasonló nagyságú, a németeké a 400 milliót sem éri el. Ehhez képest az új érában még

a kieső angol csapat is körülbelül 100 millió fontot kap.

Nem véletlen, hogy az angol élvonalban 13 klub döntötte meg a nyáron a saját költekezési csúcsát, köztük a címvédő Leicester City, amely csak az algériai Iszlam Szlimaniért 30 millió eurót fizetett a Sportingnak.

Mourinho és Guardiola személye sok játékost csábíthat Manchester egyik és másik felébe Forrás: AFP/Oli Scarff

Az átigazolási időszak legnagyobb fogása Paul Pogba volt Angliában, akit a Manchester United csaknem 105 millió euróért szerzett meg a Juventustól, ezzel

a francia középpályás a világ legdrágább labdarúgója lett.

A legtöbbet a Manchester City költötte, 200 millió euróért szerződtetett játékosokat.

És a tendencia várhatóan kitart még egy darabig, hiszen a világ legjobb edzői közül négyen is az utóbbi időben igazoltak Angliába. Jürgen Klopp most kezdte első teljes szezonját a Liverpoollal, Josep Guardiola a Manchester City, Antonio Conte a Chelsea, José Mourinho a Manchester United kispadját kapta meg, várhatóan újabb sztárfocisták veszik majd a Premier League felé az irányt miattuk (is).

Nyílt titok, hogy ki mennyit keres Forrás: AFP/Oli Scarff

A Telegraph már hónapok óta dolgozik azon, hogy lerántsa a leplet az angol foci sötét oldaláról, és további leleplezéseket ígér. Az akció előzménye az egyébként bulvárlapnak számító (más ügyekben bevetett törvénytelen módszerei miatt azóta megszűnt) News Of the World 2006-os cikksorozata volt, amelyben bemutatta, hogy az akkor szövetségi kapitány, a svéd Sven-Göran Eriksson minden további nélkül hajlandó kétes ügyletekről tárgyalni, ha egy arab sejknek álcázott riporter Dubajba utaztatja.

A Telegraph újságírói olyan távol-keleti üzletembereknek adták ki magukat, akik a Premier League iránt érdeklődnek, Allardyce pedig arról beszélt nekik, hogy hogyan tudják megkerülni az angol szövetség (FA) játékosvásárlásra vonatkozó szabályozását.

Arról is egyeztetett, hogy egy 400 ezer fontos szerződés keretében, mint az angolok szövetségi kapitánya, amolyan nagykövetként elutazik Szingapúrba és Hongkongba is. Allardyce nem is maradhatott az angol válogatott élén, azonnal távoznia kellett. "El kell ismerni, hogy becsapdáztak" – mondta a szakember, és elnézést kért a tetteiért.

Szerdán újabb rejtett kamerás videókat tett közzé a Telegraph, három játékosügynökkel beszéltek, ugyancsak távol-keleti üzletembereknek kiadva magukat. Az ügynökök a beszélgetés során felsoroltak menedzsereket, akiknek kenőpénzt adtak, az említettek között nyolc olyan szakember volt, aki a Premier League-ben dolgozott, vagy dolgozik most is, közülük ötnek személyesen az ügynökök adták oda a pénzt, de volt, akiknek svájci bankszámlát intéztek.

A csütörtöki videó pedig a QPR vezetőedzőjét, Jimmy-Floyd Hasselbainkot mutatja be úgy, mintha egy Rejtő-regény mohó légionistája lenne, aki épp biztatja a sivatagi oázis elöljáróját, hogy próbálja csak bátran megvesztegetni, menni fog.

Ha hihetünk Dax Price-nak, akkor a java még csak most jön – az ügynök és üzletember a Telegraph legújabb rejtett kamerás felvételén a fent említett tévés szerződésekre utalva a következőket mondta:

„Az események minden szereplője természetesen néz a másikra, amikor korrupcióról van szó. De ne is csodálkozzunk, az új tévés szerződések életbe lépésével ezek a pénzek, amiket a menedzserek leakasztanak, nevetségesek, fel sem tűnnek senkinek.

Nincs még egy fociliga a világon, ahol ekkorát lehetne sikkasztani.”

Allardyce az első vezéráldozat Forrás: AFP

A történtek felvetik, hogy bár néhány bűnös most lebukik – többségük talán elveszti az állását, vagy más kellemetlensége támad –, a rendszer ettől még nem változik. A szereplők bizonyára óvatosabbak lesznek, nem ülnek majd le akárkivel csúszópénzekről kvaterkázni, de

a jelenség aligha szorul vissza.

Még Greg Clarke, az FA elnöke is elismerte, hogy az általa vezetett szervezetnek, legyen bármilyen nagy hatalmú, gazdag és professzionális, egyszerűen nincsenek eszközei arra, hogy felszámolja a futballban a jelek szerint az eddig gondoltnál is jobban elterjedt korrupciót.

Szóval, aki szereti az angol focit, inkább ne gondoljon bele, mi megy a háttérben, jobban jár, ha csak a meccsekre figyel.