Félsivatagon át bandukolok a katari főváros, Doha egyik kihalt külvárosban. Magamnak is magyarázni kell kicsit, hogyan kerültem oda: egy félnapos túra végén ellátogattam a 2022-es focivébé szervezőbizottságához, és már csak pár óra maradt az al-Garafa meccséig, egy közeli plázában gyűjtöttem erőt a folytatásra. Onnan kényelmes sétával is csak negyedóra Németh Krisztián klubjának otthona, így értelmetlennek láttam taxit hívni.
Pedig nem lett volna az, mert a forgalom a külvárosban is állandó, a környék pedig minden, csak nem gyalogosbarát. Viszont a sajátos extrémsportnak hála láthattam a kék-sárga klub tágabb környezetét, az irigylésre méltó edzőpályáit, a sportcsarnokát, illetve a stadion és a csarnok közt lévő mecsetet.
Az is kiderült, miért olyan sok klubnak otthona a Thani Bin Jassim Stadion: kettős rangadót rendeztek, mint régen Budapesten, Némethék fellépése előtt játszották a Muaiter - el Dzsais QSL-meccset. Megérte időben érkezni,
a bemelegítésnél láthattam, ahogy az egyik futballbarát sejk, a hazaiak csapatvezetője belsővel levesz egy félresikerült átadást.
A vb-rendezést biztosan nem a helyi ligával harcolta ki Katar. Itt focizik Xavi, itt edzősködik Michael Laudrup és Igor Stimac, a lelátón viszont nyolcvan, népviseletbe öltözött arab szurkol, kétségtelenül átszellemülten.
Doha igazi világváros, a helyiek éppúgy a gigaklubokért rajonganak elsősorban, ahogy a világ nagy részén a többség. Részben biztosan ezért nincs tömeg, másrészt a színvonal sem a Bajnokok Ligáját idézi. Masszív null–nullás meccs, majd a 39. percben hirtelen megszólal a müezzin éneke a közeli mecsetből, a kivetítőn megjelenik az "imaidő" felirat, a játék azonban megy tovább.
Ilyenkor nyugodtan lehet focizni tovább, majd a félidőben imádkoznak az öltözőben a játékosok"
- magyarázza egy helyi kolléga. Végül a vendégek imái hallgattatnak meg, a mezőny leghíresebb tagja, Seydou Keita fejeli a győztes gólt a 80. percben (1-2).
Némethék csapata, az al-Garafa hasonló körítés kíséretében vág neki a meccsnek. Bár a katariak jól beszélnek angolul, Németh Krisztiánról sikerült angolul nem tudókat kérdezni elsőre.
A szemük felcsillant, bólintgattak hevesen és elismerően,
aztán csatlakozott egy társuk, aki azt mondta: "Játszott az Európa-bajnokságon, ebből is látszik, mennyire jó!"
Később egy negyedik társuk szerint Németh "rendkívül gyors, kiemelkedő focista, ő jelenti a különbséget egy meccsen.
Játszott az Arsenalban vagy a Chelsea-ben is",
célozgat óvatosan a Liverpoolra a rajongó.
Mindegy is, most Garafa-kerület csapatáért hajt. A meccslap kétnyelvű, mint minden ebben az országban: az egyik oldala angol, a másik arab, amivel nehéz betelni.
A főmeccsre végképp elfogynak a nézők, mintegy negyvenen lehetnek a lelátókon. Az első szabálytalanság Némethé, de semmi komoly. Al-Jasszim bíró hat perc alatt magára haragítja mindkét csapatot, a vendégek egy nyilvánvaló szabadrúgást, a hazaiak egyenesen egy büntetőt kérnek rajta számon.
Németh egyértelműen felfelé lóg ki a mezőnyből,
jól oldja meg a helyzeteket, biztatólag tapsol a sokadik rossz beadás után is, kedvenc posztján, a csatár mögött játszik. A Garafa egyre nagyobb fölénybe kerül, és bár egy kontrából az al-Szailija szerez vezetést,
percekkel később egyenlítenek a hazaiak, a csapatkapitány Semakor passzol a kapuba egy lecsorgót.
Németh aztán kihagy egy nagy helyzetet, de annak megteremtésében oroszlánrésze van: lefordul a védőjéről, kényszerítőzik egyet jobbra, egyet balra, így kerül helyzetbe. Gólt viszont megint a vendégek lőnek, szabadrúgásból (1-2).
A szünetben a liga sajtósa személyes véleményt oszt meg Némethről, mondván "ő egy topjátékos, aki azonban a Garafában nem játszik a tudásának megfelelően. Talán nem érzi komfortosan magát, talán nem tud igazán beilleszkedni, de többet tud annál, mint amit itt nyújt."
A második félidő csendesebb az elsőnél, Németh meg-meglódul, de túlzás lenne azt állítani, hogy érik a hazai gól. Megint kihagy egy nagy helyzetet, jól pöccint bele a háta mögül érkező labdába, de az elakad a kapusban.
Egy akció során elviszi előle a labdát a csapattársa, máskor meg 11-est reklamál, persze hiába, aztán oldalhálót lő.
Nem könnyű meccs, na. Ráadásul sok a sérülés, a fetrengés, csak úgy repülnek a percek ezzel, és ez a vendégeknek kedvez.
A helyzetek bőven megvannak, sőt Németh az előkészítésben is jeleskedik, de hiába, mert semmi sem megy be - mígnem a ráadásban Moajad Hasszán izomból beveri a léc alá (2-2). Akár fordíthatna is a hosszabbításban a Garafa, de ez nem egy ilyen nap: az ezredik helyzet után egy kósza ellenakcióból gól lesz, harmadszor vezet a Szailija, ez is marad a vége, 3-2 oda.
"Nem érdemeltünk győzelmet, ez ennyire tiszta és egyszerű - füstölgött Pedro Caixinha, a Garafa portugál edzője. - Nem tudunk nyerni az olyan csapatok ellen, amelyeknél tudjuk, hogy jobbak vagyunk.
A csatáraink nem mozogtak eleget, nem használták ki az üres területeket, és nem támadtak vissza. Meg kell tanulnunk küzdeni akkor is, ha az ellenfél nem erősebb nálunk."
Németh úgy érzi, az első félidőben, 1-1-nél kellett volna megfordítani a meccset, mert aztán már csak futottak az eredmény után, a hajrában pedig, 2-2-nél kinyíltak, mert mentek a negyedik helyért, és erre fizettek rá.
Tehát az al-Garafa maradt ötödik, az al-Szailija viszont a tizedikről a nyolcadik helyre lépett elő.