Nyilasit és Törőcsiket is bűnözőként kezelte a korabeli magyar sportsajtó

Negyven évvel ezelőtt, az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott a házigazda és a későbbi világbajnok ellen játszotta első mérkőzését. A már akkor sok sebből vérző csapatunk a tatabányai Csapó Károly góljával a vezetést is megszerezte, de az argentin együttes és a portugál játékvezető, Antonio Jose da Silva Garrido közösen összehozta a hazaiak győzelmét. Garrido bíró – semmit sem bízva a véletlenre – a meccs hajrájában előbb Törőcsik Andrást, majd Nyilasi Tibort is kiállította. Történet egy meccsről és két zseniről, akiknek csaknem derékba tört a pályafutása, és a szocialista magyar sportvezetésről, valamint sportsajtóról, amely sokmindent megtett ezért.

1966 után tizenkét évvel újra vb-lázban égett Magyarország. Azt követően, hogy a nemzeti tizenegy sem az 1970-es (ó, Marseille és jönnek a csehszlovákok) és az 1974-es (ó, Edström) világbajnokságra nem jutott ki, éppen ideje volt az újabb részvételnek. A Kutas-éra (ekkor Kutas István, a rettegett sportvezető és újságíró volt az MLSZ elnöke) legnagyobb sikereként, a Vittorio De Sicára emlékeztető, elegáns szövetségi kapitány, Baróti Lajos vezetésével Magyarország újra tagja volt az akkor tizenhat csapatot felvonultató vb-mezőnynek.

Baróti Lajos szövetségi kapitány bravúrral juttatta ki a magyar válogatottat az 1978-as világbajnokságra Forrás: MTI/Lajos György

Már a kijutás sem volt mindennapos történet. A magyarok a szovjetekkel és a görögökkel kerültek azonos csoportba. 1977. április 30-án a szovjetek budapesti legyőzése (2-1, góllövő: Nyilasi és Kereki) máig feledhetetlen, miként a görögök elleni hazai 3-0-s diadal is. Az Athénban játszott 1-1-es döntetlen aranyat (és továbbjutást) ért, Tbilisziben meg a szovjetek nyertek ellenünk 2-0-ra. Ahhoz, hogy mi legyünk a csoportelsők az is kellett, hogy a görögök a szovjetek 2-0-s legyőzésével kikaparják nekünk a gesztenyét. Azokban a csoportokban, amelyekben csak három csapat szerepelt (négy ilyen volt), a csoportelsők közül a magyarok szerezték a legkevesebb pontot – ötöt -, ebben a mutatóban a svédek, a spanyolok és a skótok is megelőztek minket. Így mi játszhattunk interkontinentális pótselejtezőt a bolíviai válogatottal, amelyet két meccsen, 9-2-es összesítéssel búcsúztattunk. Magyarország tehát várhatta az 1978-as vb-sorsolást, ahol nekünk szépen belehúztak. Megkaptuk az otthon játszó argentinokat, az 1970-es vb-ezüstérmes olaszokat és a franciákat. Ennél nehezebb csoportbeosztást mesterségesen sem lehetett volna összehozni. Külön pikantériája volt a dolognak, hogy az argentin csapat ellen 1977. február 27-én Buenos Airesben barátságos meccset játszottunk és 5-1-es vereséget szenvedtünk. Ezen az összecsapáson mutatkozott be a hazaiak csapatában Diego Maradona.

Az 1978-as világbajnokságon még csak 16 csapat vett részt és ide jutott ki Magyarország Forrás: AFP/Ho

A világbajnokságra való felkészülés nem volt zavartalan. Az MLSZ és Baróti Lajos szövetségi kapitány ugyanis elfogadta a kor vezető sportszergyártó cégének, az Adidasnak a meghívását, így a válogatott az NSZK-beli Landesheimben edzőtáborozott. A meghívók arra kérték Baróti Lajos csapatát, hogy Tunézia ellen 2x25 perces bemutató meccsen avassák fel a cég vadonatúj műfüves (vagy, ahogy a Népsport korabeli számban írta, műanyag) pályáját. A 2-2-re végződött mérkőzésen súlyos sérülést, combizom-szakadást szenvedett a csapat egyik legjobbja, a Vasas játékosa, a nehézbombázó Várady Béla. A magyar játékosok közül addig senki sem játszott ilyen pályán, a sérülést is ennek tudták be, mert egy szabadrúgás előtt letapadt Várady lába, ekkor következett be a végzetes pillanat. Az optimista sportvezetés nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek, biztosak voltak abban, hogy Várady már játszani fog a világbajnokságon. Ma már tudjuk, hogy nem játszott.

Várady Béla belövi a magyarok negyedik gólját a Magyarország-Bolívia világbajnoki labdarúgó selejtező mérkőzésen a Népstadionban. A dél-amerikai válogatott elleni pótselejtező sikeres megvívása után jutottunk ki az 1978-as világbajnokságra "Forrás: MTI/Kovács Gyula "

Utólag tudjuk, hogy már Landesheimbe sem lett volna szabad elutazni, azt azonban végképp az MLSZ ostobaságának számlájára kellett írni, hogy a szövetség elfogadta az angolok londoni invitálását, így nem sokkal a világbajnokság kezdete előtt, 1978. május 24-én a Wembley-ben lépett pályára a magyar válogatott. Tegyük hozzá, hogy mindez a szövetségi kapitány tudtával és egyetértésével történt. Az angolok a selejtezők halálcsoportjában összekerültek az olaszokkal és rosszabb gólkülönbségük miatt nem jutottak ki az 1978-as vébére. Londonban egy felajzott és bizonyítani akaró angol együttes várta és söpörte el Baróti Lajos csapatát. A végeredmény 4-1 oda, a Népsportban a Borbély Pál-Németh Gyula kettős a „Főpróba nem sikerült" címmel jelentette az eseményeket. A 4-1-es vereséggel még nem lett volna különösebb baj (valljuk meg, ez volt a papírforma), azzal azonban igen, hogy mire a válogatott felült az Argentínába tartó repülőgépre, morálisan teljesen szétesett.

Ennek pedig az volt az oka, hogy áruházi lopáson érték Fazekas László feleségét és Törőcsik András menyasszonyát. Bár az MLSZ vezetői határozottan megtiltották, hogy a játékosok feleségei és barátnői kiutazzanak, a két hölgy mégis befizetett egy IBUSZ-társasutazásra. A lopás ténye a csapaton belül hamar kiderült (bár a magyar sportsajtó erről mélyen hallgatott), az addigi törékeny csapategység pedig megbomlott. Fazekas László a történtek után lemondott a csapatkapitányi tisztségéről, amelyre a kor egyik legjobbja, Pintér Sándor számított. Csakhogy nem ő, hanem Kereki Zoltán kapta meg a karszalagot – erre meg Pintér sértődött vérig. (Kerekiről később kiderült, hogy ügynök volt, a csapattársairól is folyamatosan jelentett.) Összetörni pedig akkor tört végképp össze minden, amikor a játékosok már a vb helyszínén elolvasták az újságokban, hogy az ellenfelek mennyit kapnak a vb-részvételért. Miközben az MLSZ a vb-kijutásért egyetlen fillért sem fizetett a magyar játékosoknak. Még egy nyomorult Zsigulit sem kapott senki.

Nyilasi Tibor kapura tör Scotta és Tarantini között a Magyarország-Argentína válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (2:0) Forrás: MTI/Petrovits László

Ilyen előzmények után kezdte meg a szereplését az argentin válogatott ellen Magyarország. A River Plate stadionjában a 80 ezer fanatikus hazai néző döbbenten látta, hogy a magyarok Csapó Károly góljával a 10. percben megszerezték a vezetést. Néma csönd ülte meg ekkor az arénát. Sejteni lehetett, hogy ez így nem maradhat, erről pedig a portugál játékvezető, Garrido gondoskodott. A bíró éppen csak gólokat nem lőtt, ellenben elfordított fejjel nézte, hogy az argentin játékosok hogyan rúgják agyon a magyar együttes általuk legveszélyesebbnek tartott játékosát, Törőcsik Andrást. Az Újpesti Dózsa sztárját 28-szor rúgták fel a meccsen! Tegyük hozzá, hogy a hősiesen védekező Baróti-csapat a 83. percig tartotta az 1-1-et, de a tizenkét emberrel játszó argentinok nyomását nem lehetett kibírni.

Törőcsik András a 87. percben unta meg, hogy az ellenfél szétrúgja őt, a fiatal magyar játékos Kempes elleni szabálytalansága után kapta meg a második sárga lapját, ezzel együtt a pirosat. Majd az utolsó percben az ideges Nyilasi Tibor faultját követően újra előkerült a piros lap. Garrido a magyar csapat két legnagyobb csillagát szórta ki. Érdemes megnézni a Magyar Televízió korabeli közvetítését. A helyszínről kommentáló Vitray Tamás egyetlen szóval sem állt ki a szétrúgott Törőcsik mellett.

A mai ésszel nehezen felfogható, a magyar játékosok iránt minden szolidaritást nélkülöző kommentár így hangzott. „Törőcsik megkapta azt, amit mondtam, a pirosat. Mondtam, hogy ez lesz a vége. Bár ne lennék ilyen jó jós, és Törőcsik lenne fegyelmezettebb. Láthatóan szándékosan belesarkalt az ellenfélbe. Minek kell? Törőcsik Andris – hát nem volt valami szerencsés világbajnoki bemutatkozás. És ezzel az eredményen változtatni nem lehet. Végig rettenetesen ingerülten, ingerlékenyen játszott. Igaz, magára hagyatva, egyedül, de erről a játékvezető és az ellenfél nem tehet. De aki – kézilabda nyelven szólva amolyan beállóst játszik, annak tudnia kell, hogy ott ütnek." Tessék? Milyen meccset nézett Vitray? Miről beszélt ez az ember? Ott az orra előtt rúgták szét az Újpesti Dózsa játékosát. Jó, ettől még nem kellett volna Törőcsiknek törlesztenie, de ember legyen a talpán, aki ezt kibírja. Vitray Nyilasi Tibor Tarantini elleni szabálytalanságát és kiállítását a következőképpen interpretálta: „Még egy cédula. Piros. Jól megy ma nekünk, jól megy ma nekünk. Nyilasit is kiszórta."

Nyilasi Tibor szabálytalanul szereli az argentin Tarantini-t /fekszik/, ezért a portugál játékvezető Nyilasit kiállítja Buenos Airesben Forrás: MTI/UPI

1978-ban ember nem volt az országban, aki megkérdőjelezte volna a Magyar Televízió vezető sportriporterének szavait. Jöjjön most az írott sajtó. A Népsportban Borbély Pál és Németh Gyula írtak a vb-ről. Egy aláírás nélküli cikkben a következők jelentek meg. „Nyilasi és Törőcsik teljesen érthetetlen módon felrúgta a csapatjáték alapvető normáit! Nem menti őket, hogy sok rúgást kaptak az ellenfél védőitől, hogy nagy siker küszöbén botlottak el, megtörtént ez már mással is, velük is előfordult ez nem egyszer. Egyiküket sem tudta megfékezni az előzetesen kapott sárga lapos figyelmeztetés; felelőtlen viselkedésükkel súlyos helyzetbe sodorták a magyar csapatot. A döntés szerint egy mérkőzésen nem szerepelhetnek, de mai jelenlegi formájukat értékelve ennél sokkal súlyosabb: a magyar csapat ellen hangolták a közvéleményt."

Tromfolt és tombolt a Népszabadság is. A magyar küldöttség névtelenül nyilatkozó vezetői (vajon kik lehetett ezek az emberek?) a következőket mondták: „Akik ezt megengedhetik maguknak – nemcsak a stadion közönsége, hanem az egész világ szeme láttára, és saját társaikkal is – azokkal szemben le kell vonni a legszigorúbb következtetéseket.

Vitray Tamás kommentárjában nem kímélte sem Nyilasit, sem Törőcsiket Forrás: Origo

A Népszava kiküldött munkatársa, Vándor Kálmán megszólaltatta az MLSZ elnökét, Kutas Istvánt. Roppant érdekes, hogy az MLSZ vezetője Vitrayval, vagy éppen a Népsporttal ellentétben elismerte azt, hogy az argentinok szinte szétrúgták Törőcsik Andrást. Figyeljünk csak a szavaira: „A két kiállítás mellett nem mehetek el szó nélkül. Törőcsiket és Nyilasit is más-más lelkiállapot vezette el odáig, hogy ennyire megfeledkezett magáról. Törőcsiket össze-vissza rúgták a mérkőzés alatt, de ő újra és újra nekilendült a labdával, bár nem ez volt a taktikai feladata. Ez más kérdés, ez a szövetségi kapitányra tartozik. Egy ízben Daniel Passarella kíméletlenül mellbe rúgta őt, a bíró mégsem állította ki a magáról megfeledkezett argentin játékost, a csapat egyik erősségét. A balszerencsés módon bekapott második gól után Törőcsik úgy érezte, hogy hiába rúgatta magát csaknem másfél órán keresztül, így a következő szabálytalanságra szabálytalansággal felelt. Ez persze nem mentség és nem is magyarázat. Ami pedig Nyilasit illeti, őt bántotta, hogy nem ment neki a játék, bármennyire is akart. Amikor azt látta, hogy a bíró egy mindennapos szabálytalanságért (emlékszünk még Vitrayra, aki szándékos sarkalásról értekezett) a bíró kiállítja Törőcsiket, nem tudta fegyelmezni magát és ő is törlesztett. Természetesen ezért mi is megbüntetjük őket. Még azt is fontolóra vettük, hogy mindkettőjüket azonnal hazaküldjük."

Így beszélt az MLSZ első embere a válogatott két zseniális játékosáról. A rendszer, amely nem szerette a zseniket. Légy átlagos, ne lógj ki se fel, se lefelé. Ez volt akkor az elvárás. Nyugodtan mondhatjuk, ha az argentinok elleni meccsen a balhátvédet állítják ki, nem lett volna ekkora cirkusz.

A bal felső sarokban Kutas István, akiben az is felmerült, hogy hazaküldi a vébéről Nyilasit és Törőcsiket Forrás: Centerhalf.blog.hu

A megszeppent szövetségi kapitány, Baróti Lajos is bocsánatkéréssel kezdte a meccs utáni nemzetközi sajtótájékoztatóját. „Egész küldöttségünk nevében bocsánatot kérek az ellenféltől, az újságokon keresztül a szurkolóktól is azért, mert két tehetséges, fiatal labdarúgónk nem tudott az indulatai felett uralkodni és sportemberhez méltatlanul viselkedett a pályán. Megérdemelték a kiállítást és a FIFA fegyelmi döntésén túl nem marad majd el az otthoni büntetésük sem."

„Azt mondtam Kutas Istvánnak, hogy a selejtezőket még megcsinálom, de Argentínába már nem akarok kimenni a csapattal" – nyilatkozta Baróti Lajos L. Réti Anna Miért vesztettünk? című könyvében. „Aztán persze közölték velem, hogy erről szó sem lehet, így mennem kellett. Pedig Isten látja lelkemet, én nem akartam szövetségi kapitány lenni."

Szegény Baróti Lajos utólagos nyilatkozata azért sok mindent elárult arról, milyen hangulat uralkodott a magyar válogatott körül. Majd jött a FIFA amely egy mérkőzésre tiltotta el a két játékost, akik így az olaszok ellen nem léphettek pályára, de a franciákkal szembeni záró csoportmeccsen ott lehettek. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség minimális eltiltást adott a két magyarnak. Az olaszok ellen 2-1-es vereséget követően Baróti pályára is küldte őket Mar del Platán, de a franciák 3-1-re nyertek, így a magyar csapat nyeretlenül, pont nélkül végezve hazautazott a világbajnokságról.

A korabeli magyar sportsajtó szinte bűnözőként kezelte a két tehetséges fiatalt, de a szurkolók már akkor is átláttak a szitán és a folyamatos ármánykodáson. A Buenos Airesből hazaértő magyar válogatottat a Ferihegyen nem tüntető, hanem a fiúkkal rokonszenvező közönség várta, sokan ölelték meg a két tékozló fiút, Nyilasit és Törőcsiket. Az MLSZ példátlan szigorral sújtott le. 1978. július 19-én egy évre eltiltotta a válogatott szerepléstől a két játékost, igaz, a büntetést 1979. februárjában feloldották. Hasonlítsuk ezt össze a FIFA egymeccses retorziójával. A különbség ég és föld. Ugyanezen az ülésen rúgták ki a szövetségi kapitányt, Baróti Lajost is, akinek a helyére Kovács Ferenc került. Nyilasi Tibor és Törőcsik András az 1978-as franciák elleni utolsó vb-csoportmérkőzést és a februári rehabilitációt követően 1979. március 28-án az NDK elleni 3-0-ra megnyert barátságos mérkőzésen húzta fel újra magára a válogatott mezt. Törőcsik András jól játszott, az első magyar gólt ő fejelte a keletnémeteknek.

Maradona (középen) vezeti a labdát Nyilasi Tibor (jobbra) és Sallai Sándor között. Ez már az 1982-es spanyolországi világbajnokságon történt Forrás: MTI/Petrovits László

A magyar sportolókon a szocialista sporterkölcsöt sokszor számon kérő Kutas István (lásd Albert Flórián esete, amikor a dánok elleni vb-selejtezőn súlyos sérülést szenvedett) a balul sikerült 1978-as világbajnokság után nem mondott le, továbbra is az MLSZ elnöke maradt. Miközben ő csupán a rá jellemző katonás gondolkodásmóddal és embertelen szigorral tudta irányítani a magyar futballt, pont azok az emberi tényezők hiányoztak belőle, amelyek a 78-as magyar-argentin után segíthettek volna a két fiatal játékosnak az események feldolgozását. Bár az is érdekes, hogy az 1978-as világbajnokságon a magyar csapat záró sajtótájékoztatóján a rádió kiküldött munkatársa, Szepesi György azt firtatta, hogyan lehet elvárni jó teljesítményt akkor, amikor a vezetés ennyire diktatórikus? Négy évvel később, 1982-ben az akkori MLSZ-elnök, Szepesi György Király Ferenctől kapta vissza ezt. „Hogyan lehet eredményt elvárni egy ilyen engedékeny, liberális légkörben?" – így szólt Király.

Kutas Istvánnak MLSZ elnökként az utolsó mérkőzése az 1978. november 15-én Frankfurtban az NSZK ellen a 61. percben 0-0-s állásnál köd miatt félbeszakadt barátságos összecsapás volt. Amikor a francia Wurtz játékvezető lefújta a szó szerint kilátástalan küzdelmet, befejeződött a Kutas-korszak, amely stílszerűen a német várost beborító tejfehér ködben tűnt el véglegesen.

Nyilasi Tibor az 1982-es spanyolországi világbajnokságon a Salvador elleni mérkőzésen Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Staedele

Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság mind Nyilasi Tibor, mint Törőcsik András életében törést okozott. Nyilasi volt az, aki jobban jött ki a dologból, hiszen a nyolcvanas években csodálatos pályafutást produkált. Nemcsak az Austria Wien, hanem a magyar válogatott játékosaként is nagyszerű mérkőzéseket játszott, ott volt az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, az 1986-osról sérülése miatt maradt le. Így utolsó meccsét a magyar válogatottban 1985 őszén a walesiek ellen játszotta Cardiffban. Törőcsik szintén ott lehetett az 1982-es világbajnokságon, ő az 1984-es Mexikó ellen 2-0-ra elvesztett hazai barátságos mérkőzésen búcsúzott a válogatott csapattól. Nyilasi később edzőként is sikeres lett, a Ferencvárossal bajnokságot nyert. Törőcsik András élete teljesen kisiklott, több súlyos betegségen esett át, ma egy bentlakásos egészségügyi intézmény lakója. Nyilasi Tibor lassan két évtizede a Sport 1 televízió vezető szakkommentátora, az MLSZ munkatársa.

Cikkünket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.