Szergej Rebrov: A Ferencváros nagyon sokat megérdemel

Szergej Rebrov a Dinamo Kijevben és az ukrán válogatottban már a legendák közé került, edzőként sikerült maradandót alkotnia a kijevi kispadon is, most pedig a Ferencvároson a sor. Az ukrán szakember idény közben vette át a Fradi irányítását, eddig 16 meccsen 11 győzelem, két döntetlen, három vereség a mérlege. Ha valaki, akkor ő tudja, hogy kell kisebb költségvetésű együttessel az európai topcsapatokkal is felvenni a versenyt. Rebrov a törökországi Belekben kemény munkával készíti fel a játékosokat a tavaszi idényre, két edzés között válaszolt a kérdéseinkre.

Mindig is focizni szeretett volna?
Annyira tisztán nem emlékszem erre. Az biztos, hogy köszönettel tartozom a szüleimnek, amiért hagyták, hogy focista lehessen belőlem. Ez egy nagyon érdekes világ.

Ha valaki a labdarúgásban dolgozik, igazi csapat tagja lehet, ami nagyon jó érzés. Boldog vagyok, hogy a futballban tölthetem az életem.

A Sahtar Donyeckben kezdett focizni, mégis a Dinamo Kijev emblematikus alakja lett. Hogy került Donyeckből Kijevbe?
Egészen pontosan Gorlovkában kezdtem focizni, ami nem messze van Donyecktől. Akkoriban a Dinamo Kijev volt Ukrajna legjobb csapata, mindenki ott akart játszani, és ez velem sem volt másképp. Természetesen szeretem a Sahtart is, hálás vagyok a csapatnak és az akkori edzőnek is, hogy megadta a lehetőséget, hogy igazi focista legyek, de a Dinamo volt akkor az ország elsőszámú csapata.

Akkoriban még létrejöhetett egy ilyen átigazolás, ma már ez igencsak nehézkes lenne.

A fiatal Szergej Rebrov Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Vladimir Rodionov

Mi volt a titka annak a Dinamo Kijevnek, amely a kilencvenes évek elejétől zsinórban kilenc bajnoki címet nyert?
Nem volt nagy titok. Rengeteg tehetséges játékos volt akkoriban Ukrajnában, és nem külföldön fociztak. Sőt, a legjobb orosz, fehérérosz, grúz játékosok is az ukrán bajnokságban, és a Dinamo Kijevben szerepeltek. A nagy tehetségek ma már természetesen inkább külföldön próbálkoznak. A környező országokból érkező játékosok könnyen megértették egymást, az edzőnek sem volt nehéz dolga.

Mindenki tisztelte Valerij Lobanovszkijt és felnézett rá.

Komoly elvárásai voltak, de mindenki tudta, hogy ez kell a sikerhez.

Sokat tanult tőle?
Minden edzőmtől tanultam valamit. Játékosként érzi az ember, hogy az elvártak közül mi az, ami a hasznára válik és mi az, ami kevésbé.

Természetesen Lobanovszkij volt az, akitől a legtöbbet tanultam. Ő volt a legtöbbet az edzőm és ez egybeesett a karrierem legsikeresebb időszakával is.

Nekem ő a csúcs.

Elég kemény ember hírében állt. Ön is így gondolja?
Nem volt kemény ember.

Az elvárásai voltak nagyon kemények és az edzései. A pályán kívül nagyon jó ember volt, bármikor lehetett fordulni hozzá.

Tudta, hogy keményen dolgozunk, a pályán kívül igyekezett mindenben támogatni minket. Sokat viccelődött, és nagyon jól értett a játékosok nyelvén. Mindig tudta, kinek, mikor, mire van szüksége, és mindenki nagyon tisztelte. Nekem kicsit olyan volt, mint a második apám.

Vannak a módszerei közül olyanok, amiket ön is használ?
Ugyanúgy én is a maximumot várom el a játékosoktól. Mindenkinek tudnia kell, mi a pontos feladata. Az a célom, hogy az adott játékosból a legtöbbet tudjam kihozni.

Nem lehet mindig mindenki jókedvű a csapatban, de a pályán boldog játékosokat szeretnék látni, akik a maximumot hozzák ki magukból.

A cél az, hogy olyan légkör alakuljon ki csapaton belül, mintha egy nagy család tagjai lennének a játékosok, és akkor a legtöbbet tehetik majd a klubért és a szurkolókért.

Az a Dinamo Kijev, amelyben ön is szerepelt nagyon népszerű volt Magyarországon. Talán a közelség, talán a kisebb, kelet-európai csapattal való azonosulás miatt sokan szurkoltak a Bajnokok Ligájában a Dinamónak, amely 1999-ben egészen a Bajnokok Ligája elődöntőjéig jutott. (A Dinamo a csoportból az Arsenalt megelőzve jutott tovább, a negyeddöntőben a Real Madridot ejtette ki, majd az elődöntőben a Bayern ment tovább 4-3-as összesítéssel). Hogy élték meg ezt a sikert?
Hatalmas siker volt, hogy a Dinamo az európai topklubok szintjén szerepelt, sőt ki is ejtett nem egyet közülük.

Ráadásul úgy, hogy csak ukrán vagy a korábbi Szovjetunió területén született játékosaink voltak.

Össze sem lehetett hasonlítani a lehetőségeinket az európai élmezőny klubjaival, ennek ellenére hatalmas lehetőségünk volt 1999-ben arra, hogy a Bajnokok Ligájában a döntőben szerepeljünk, esetleg meg is nyerjük azt.

Mekkora hősöknek számítottak Ukrajnában?
Természetesen tudták kik vagyunk, megismertek minket, de nem éreztem magam hősnek. Tettem a dolgom, főleg azért, hogy örömet szerezzek az embereknek, a szurkolóknak. Nekem az volt a legnagyobb fizetség, amikor boldog embereket láttam. 1994-ben, a Bajnokok Ligájában a Szpartak Moszkvát fogadtuk. 0-2-ről nyertünk 3-2-re, a 86. percben szereztem a győztes gólt. Akkoriban is hatalmas presztízse volt egy Kijev-Moszkva meccsnek.

Hajnali 3-kor értem haza, de senki nem aludt, az egész város ünnepelt.

Felejthetetlen érzelmek voltak ezek és nekünk ez volt a legnagyobb viszonzás.

Legendás párost alkottak a későbbi aranylabdás Andrij Sevcsenkóval. Milyen volt vele egy csapatban szerepelni?
Nagyon jól megértettük egymást. Gyerekkorunk óta ismertük a másikat. Nagyon szeretett gólt szerezni, én inkább voltam csapatjátékos, mint ő. Nincs azzal gond, ha egy csatár csak gólt akar szerezni, Sevcsenko pedig ilyen volt.

Én nagyon boldog voltam akkor is, amikor gólpasszt adtam neki.

Jól kiegészítettük egymást. Azért voltunk ennyire jók, mert különbözőek voltunk és így remekül összepasszoltunk.

Sevcsenko és Rebrov az ukrán válogatottban Forrás: AFP/Patrick Kovarik

Ma is tartják a kapcsolatot?
Persze, szoktunk beszélni. Az ukrán válogatott szövetségi kapitányaként dolgozik, a játékosom, Ivan Petrjak miatt is szoktunk kommunikálni. A válogatottba persze én nem küldhetem el, a csapatba nem állíthatom be, de a kapitánynak adhatok tanácsokat. Sevcsenkóval barátok vagyunk. Ha Kijevben vagyok, akkor mindig összefutunk.

Kijevből Londonba, a Tottenham csapatához igazolt 2000 nyarán. 11 millió fontot fizetett önért a Spurs. Mekkora terhet jelentett ez?
Nem igazán zavart, eleinte nagyon jól éreztem magam Londonban. Az első szezonban jól szerepeltem, szerettem a bajnokság hangulatát, a White Hart Lane-t, a szurkolókat.

Angliában mindig kritikus az első év, én rúgtam 12 gólt, de George Grahamet tavasszal elküldték, az új edző, Glenn Hoddle pedig nem számolt velem.

Nyáron hozott több, mint fél tucat új embert. A következő évben alig játszottam, utána még annyit sem, de hatalmas sikernek tartom, hogy szerepelhettem a világ egyik legerősebb bajnokságban, csakúgy, mint az egyik segítőm, Gera Zoltán.

Rebrov a Tottenham mezében Forrás: AFP/Hugo Philpott

Hogy nézett ki akkoriban egy átigazolás? Voltak más kérői is?
Akkoriban nem mi döntöttünk, hanem a klub elnöke mondta meg, hova igazolhatunk. Még ügynököm sem volt az első időszakban. Aki több pénzt kínált, az nyert.

Meg akart venni az Arsenal is, de a Spurs többet ajánlott. Ha én döntök akkoriban, inkább az Arsenalt választottam volna,

az ottani stílus jobban passzolt volna hozzám. De boldog voltam a Tottenhamnél is, amikor összejött az üzlet.

Hogy bonyolítottak üzletet menedzser nélkül?
Egyszer felbukkant Kijevben David Pleat, a Tottenham igazgatója, az elnök pedig behívott a szobájába.

Megkérdezték, akarok-e a Tottenham játékosa lenni.

Mondtam, hogy persze, miért ne akarnék? Később lett menedzserem, Varga Sándor személyében, aki a mai napig is intézi az ügyeimet, nagyon sokat köszönhetek neki.

A Spurs után jött a Fenerbahce, majd a West Ham, végül 2005 nyarán visszatért Kijevbe. Hazatérésként élte meg?
Teljes mértékben. Volt, hogy játszottam, volt, hogy nem, de mindig profiként viselkedtem. A Dinamo elnökével mindig kapcsolatban maradtam, és amikor a West Hamnél elvesztettem a helyem, mondta, hogy menjek haza, szeretettel várnak.

Örömmel tértem vissza Kijevbe, a csapatomhoz, a szurkolóimhoz.

Meg is tettem mindent, engem választottak a bajnokság legjobb játékosának, megnyertük a bajnokságot, házi gólkirály lettem, és újra bejutottunk a BL csoportkörébe.

Aztán mégsem Kijevből vonult vissza, hanem 33 évesen Oroszországba, a Rubin Kazanyba igazolt.
Jöttek a fiatalok rendületlenül a Dinamónál, és őszintén megmondom, láttam, hogy keményebben dolgoznak nálam, én pedig kaptam egy lehetőséget, hogy valami nagyot alkothassak egy másik klubnál. Tudtam, hogy komoly csapat épül Kazanyban, nagyon szerettek volna megszerezni, én pedig a kevesebb lehetőség után szerettem volna valami újba belevágni.

A második kijevi időszakban is összejött a BL-szereplés Forrás: AFP/Sergei Supinsky

Az ukrán válogatottban ön szerezte a nemzeti csapat első vb-selejtezős gólját és a csapat eddigi egyetlen világbajnoki szereplése alkalmával, 2006-ban gólt is szerzett.
Fantasztikus volt világbajnokságon szerepelni. Németországban úgy játszottuk a meccseinket, hogy a stadion fele ukránokkal volt tele.

Az egész ország figyelte a meccseket, mi pedig továbbjutottunk a csoportból, mindenki nagyon boldog volt, egész Ukrajna ünnepelt.

Hatalmas élmény volt, jól képviseltük a hazánkat.

Gólöröm a világbajnokságon, Hamburgban Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

A visszavonulása után szinte azonnal edző lett, rögtön tudta, mit akar a pályafutása lezárása után?
Szerettem volna a sportág közelében maradni, de nem igazán tudtam, mit akarok. A Dinamónál különböző utánpótláscsapatoknál, majd a második csapatnál is dolgoztam. Később Jurij Szjomin hívott a felnőttekhez másodedzőnek. Ez hatalmas lehetőség volt, nagyon sokat tanultam ekkor.

Nem egyszerű a játékoslét után rögtön átkapcsolni és edzői aggyal gondolkodni, sokat kell hozzá tanulni.

Folyamatosan, egyre jobban tetszett a munka, majd később vezetőedzőként is lehetőséget kaptam. A Dinamo Ukrajna legnagyobb klubja, nagy felelősség ekkora csapatot irányítani.

Az eredmények viszont azonnal érkeztek.
Igen, két év alatt öt címet nyertünk. Két bajnokságot, két kupát, egy szuperkupát. Nem akármilyen teljesítmény volt az, ha a lehetőségeinket összehasonlítjuk a Sahtaréval, ahol sok brazil volt akkor is, és rengeteg pénz. Nagy siker volt, kétszer is megelőzni őket, de büszke vagyok az európai sikerekre is, 16 év után szerepelt a csapat újra a BL egyenes kieséses szakaszában. Azt hiszem, jó munkát végeztünk.

A Dinamo Kijevvel már járt az ígéret földjén Forrás: NurPhoto/Danil Shamkin/NurPhoto/Danil Shamkin

Az Európa-ligában 2015-ben egy ötöst rúgtak az Evertonnak, arra mindenki felkapta a fejét?
Az Európa-liga nyolcaddöntőjében 2-1-re kikaptunk Liverpoolban, majd 5-2-re nyertünk hazai pályán.

Mindenki nagyon várta azt a meccset, a stadion tele volt, az ukrán elnök is ott volt.

Mindenki ünnepelt minket a meccs után, nem mindennap rúgnak egy Premier League-csapat ellen öt gólt.

Végül mégis elhagyta a Dinamót. Miért?
Három szezon után lejárt a szerződésem. Felvázoltam az elképzeléseimet a klub elnökének, de végül nem találtuk meg a megfelelő megoldásokat. Őszintén elmondtam az elképzeléseimet, de végül a távozásom tűnt a legjobb megoldásnak. Nyugodt szívvel jöttem el.

Mit tudott a magyar fociról, mielőtt aláírt a Ferencvároshoz?
Természetesen ismertem a Ferencvárost, ahogy a Vidit is, ellenük játszottunk felkészülési meccset is a Dinamóval. A menedzserem magyar, így ismertem a viszonyokat, de persze nem voltam teljesen naprakész a bajnokság és a klub valós színvonalával kapcsolatban.

Nagyon meglepődtem, amikor megérkeztem a Fradihoz. Igazi nagy klubot ismerhettem meg, remek szurkolókkal, jó felépítéssel.

Ez a klub sokat érdemel.

Az ukrán Szergej Rebrov, a Ferencváros labdarúgócsapatának új vezetőedzője (b) és Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója a budapesti Ritz-Carlton hotelben tartott sajtótájékoztatón Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Azt kapta a csapattól, amit várt?
Elsősorban rengeteg munkát kaptam. Ha valamin változtatunk, az nem hoz feltétlenül azonnali eredményt.

Keményen dolgozunk, hogy a játékosok fejében átállítsunk bizonyos dolgokat.

Át kell adni az új edző elképzeléseit a játékosoknak, de szerintem jó úton haladunk és remélem, gyorsan lezajlik majd ez a folyamat.

Amikor a Fradihoz érkezett, azt mondta, az első pár hónap amolyan ismerkedéssel telik majd, de tavasszal már szeretné a saját képére gyúrni a Fradit. Ezzel most hogy állnak?
A helyzet kicsit hasonló, mint Kijevben volt. A Ferencvároshoz nem lehet igazi topjátékosokat csábítani, ők a nagyobb európai bajnokságokban akarnak szerepelni. Meg kell találni a legjobb lehetőségeket, olyan játékosok érkeztek most is, akik tudnak majd segíteni a csapat fejlődésében.

Azt szeretném, ha minden poszton komoly konkurencia lenne a csapaton belül.

Minden játékosnak a javára válik, ha érzi, más is pályázik a helyére. Ha nem teszi meg azt, amit az edző kér, akkor a kispadra kerül. Ha minden posztra több játékosunk van, azzal nyer a csapat és a játékos is, mert utóbbiak ezáltal fognak fejlődni, ezzel pedig a csapat is fejlődik.

Szergej Rebrov látja a fejlődést Forrás: Balogh David/fradi.hu

A Fradinál évek óta a nemzetközi porondon elért sikerekre várnak, egészen pontosan egy csoportkörös szereplésre. Ez mikor valósulhat meg?
Természetesen vannak célok, amiket az elnök úr vagy a szurkolók nagyon szeretnének elérni. A legfontosabb, hogy minden nap keményen, koncentráltan dolgozzunk, és akkor jönnek majd az eredmények.

Hogy mikor, azt én sem tudom megjósolni.

De a játékosoknak nem kell ezekkel az elvárásokkal foglalkozniuk, nem kell négy-öt hónappal előre gondolkodniuk, mindig csak a következő meccs vagy a következő edzés a fontos. Minden nap, minden edzésen koncentrálni kell, és akkor jön majd az eredmény. Azt nem lehet megtenni, hogy most beleadok 60-70 százalékot, hogy a döntőre vagy a sorsdöntő meccsre tartalékoljunk, minden nap tenni kell a sikerért.

Ön a legmagasabb nemzetközi szinten, a Bajnokok Ligájában és a Premier League-ben is szerepelt. Mi kell ahhoz, hogy a magyar foci előrébb lépjen?

A labdarúgás ma már a pénzről szól, és arról, mennyi pénzt tudnak költeni a csapatok. Ahol több pénz van a játékosokra, ott törvényszerűen jobb a foci.

Ettől persze az adott körülményekhez képest ki kell hozni magunkból a legtöbbet. A játékosok keményen dolgoznak, a hozzáállással szerintem nincs gond az NB I-ben. A miniszterelnök szereti a sportágat, kijön a meccsekre, láttam, hogy a Vidivel is utazott a nemzetközi kupameccsekre. Az emberek látják, hogy szereti és támogatja a sportot, ez szerintem fontos.

Amennyire én látom, a foci fejlődik Magyarországon, miközben Ukrajnában például nincs ilyen szintű támogatás.

A foci akkor tud fejlődni, ha pénzt tesznek bele, a klubokba, a létesítménybe, a játékosokba. A szurkolók pedig visszajönnek a stadionokba, ha látják, hogy mindenki érdekelt a fejlődésben, érdemes fizetni azért, amit kapnak. Úgy látom, mindenki azért dolgozik, hogy a labdarúgás jobb legyen Magyarországon.

Ezzel szemben itthonról úgy tűnik, hogy a két ukrán élcsapat, a Sahtar és a Dinamo is jóval előrébb jár a magyar topcsapatoknál, rendszeresen a BL vagy az El csoportkörében szerepelnek. Miért?
Igen, de ez is azt támasztja alá, amit az imént mondtam. A Dinamo és a Sahtar költségvetése nem is említhető egy lapon a Vidiével vagy a Ferencvároséval.

De a Sahtar és a Dinamo sincs egy szinten, ugyanis a donyecki csapat elképesztő költségvetéssel dolgozhat.

Van vagy tíz brazil a keretükben, össze sem lehet hasonlítani azt, ami ott van egy magyar csapattal. Tízszeres költségvetéssel dolgoznak. Annak ellenére, hogy a magyar bajnokságban nincsenek topjátékosok, mindenki érti, mit szeretnének az edzők, akik szerintem jól képzettek. Minden csapat ellen nagyon nehéz dolgunk van, nagyon jól meg vannak szervezve taktikailag. Persze, sokkal könnyebb felépíteni egy védekező taktikát, támadni mindig lényegesen nehezebb. Ha beállnak ellenünk, akkor mindenkinek pontosan tudnia kell a maga szerepét, mikor mit kell csinálnia. Ez pedig nem könnyű. A legtöbb magyar csapat nagyon jól meg van szervezve, nehéz ellenük játszani.

Rebrov a legnagyobbaktól is elleshetett ezt-azt. Itt éppen Sir Alex Fergussonnal egy képen Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Lát arra esélyt, hogy magyar csapatok felzárkózzanak a Vidi vagy a Fradi szintjére, vagy kétcsapatos lesz a magyar bajnokság?
Ez megint csak azon múlik, melyik klub mit szeretne. Ha egy csapat szeretne a Vidi vagy a Ferencváros szintjére kerülni, akkor költeniük kell.

Jó játékosok nélkül, kisebb költségvetéssel nehéz versenyezni. Természetesen szervezettséggel, és kemény munkával fel lehet venni a küzdelmet a nagyobb költségvetésű csapatokkal szemben, de nem tartósan.

Úgy érzem, a két éllovas kicsit elszeparálódott a többiektől, de ezzel nem lebecsülni szeretném az ellenfeleket. Mi is kikaptunk két olyan csapattól, amely a tabella végén szerepel.

Beszélt a képzett magyar szakemberekről, de a Fradi és a Vidi kispadján is külföldi edző van.
Igen, de sok másik csapatot pedig magyar edző irányít. Valaki nem lesz azonnal tökéletes edző, ez egy hosszú tanulási folyamat. Az NB I-ben nagyon jól megszervezett csapatok vannak, a játékosok értik a taktikai utasításokat, nem nagyon akad könnyű meccs a bajnokságban.

Mit gondol a magyar utánpótlásról? Látszólag Ukrajna sokkal előrébb tart ebben is, több ukrán játékos szerepel az európai topligákban, mint magyar.
Magyarországon is vannak tehetséges játékosok, de nagyon hiányzik egy U21-es bajnokság. 19 éves korban a játékosoknak döntést kell hozniuk. A felnőttcsapatban csak nagyon kevesen állják meg a helyüket, így sokan elmennek játszani egy alsóbb osztályú csapathoz, akár a család, akár a pénz miatt. Nagy akarással és motivációval csöppennek bele az egészbe, de aztán már nem egyszerű visszatérni a legjobbak közé.

Nagyon fontos lenne egy U21-es bajnokság, így most elvesztegetjük ezt a két évet, pedig rengeteget tanulhatnának, erősödhetnének, hogy készen álljanak az igazi focira.

19 évesen nagyon kevesen állnak készen, nagyon kellene az a plusz két év, vagy az egyesületeknek egy második csapat, ahol a fiatalok szerepelhetnének, fejlődhetnének. Ukrajnában van U21-es bajnokság, Németországban például nincs, de vannak második csapatok. Nagyon örülnék a fentiek közül valamelyiknek és szerintem ez fontos lenne a magyar U21-es válogatottnak is. A Ferencvárosnál is dilemma, hogy mi a legjobb a fiataloknak. Néhány fiatal velünk edz, fejlődik, de játszhatna U21-es bajnokságban. Nem az a jó, ha egy harmad vagy negyedosztályú csapatban szerepel, ahol nem ismerjük feltétlenül az edzőt, a klub felépítését. Nem tudom, a szövetség akar-e tenni valamit, ez az én véleményem.

A Fradinak korábban volt második csapata.
Igen hallottam róla, de most nincs. Ezért kell eldönteni, hogy legyen-e második csapat vagy az U21-esek különböző tornákon vagy bajnokságban szerepeljenek. Sok csapatnak persze nincs pénze fenntartani egy U21-es csapatot, ott marad az U19.

José Mourinhóval is összecsapott már Forrás: NurPhoto/Vladimir Sindeyeve/NurPhoto/Str

Mentalitásban lát különbséget a magyar és más kelet-európai játékosok között?
A magyar játékosok, akik nálunk vannak, a fiatalokat is beleértve, szeretnek dolgozni, keményen hajtanak. Talán technikailag nincsenek a topon, a labdával nem annyira ügyesek, de futnak, hajtanak, ez pedig nagyon fontos, hiszen legalább az elszántság megvan bennük.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a Ferencvárossal?
A tervem a mindennapi kemény munka. Nem akarok olyan terveket szövögetni, hogy nyerni kell, vagy tovább kell jutni.

A klubnál mindenki megérti, mik az elvárások, minden hazai sorozatot meg kell nyernünk, ahol elindulunk. Szeretnénk Európában is maradandót alkotni.

Természetesen nem tudom megígérni, hogy ott leszünk a csoportkörben, de csapatot építünk, és az a küldetésünk, hogy ezt elérjük. Nyerjük meg a bajnokságot, most ez a legfontosabb cél. Koncentrálni minden meccsen, és nem azon görcsölni, hogy a Vidi vagy a Haladás az ellenfél, minden meccsen három pontot szeretnénk szerezni,

Készen áll a csapata a nemzetközi szereplésre?
Van még pár hónapunk addig, amíg erre fel tudunk készülni. A legfontosabb, hogy teremtsük meg az indulás lehetőségét, utána foglalkozhatunk azzal, hogy éljünk is a lehetőséggel.

Szergej Rebrov

Született: 1974. június 3., Gorlovka

Klubjai: 1991–92 Sahtar Donyeck 26 mérkőzés (12 gól); 1992–2000 Dinamo Kijev 189 (93); 2000–04 Tottenham Hotspur 68 (16), 2002-04 Fenerbahce 38 (4), 2004-05 West Ham United 30 (1), 2005-08 Dinamo Kijev 53 (20), 2008-09 Rubin Kazany 31 (5)

Válogatottság: 1992–2006 Ukrajna 75 (15)

Klubjai edzőként: 2014–17 Dinamo Kijev, 2017–18 al-Ahli, 2018 – Ferencváros

Sikerei játékosként: 9x ukrán bajnok 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2007, 7x Ukrán-kupa-győztes 1993, 1996, 1998, 1999, 2000, 2006, 2007, Ukrán Szuperkupa-győztes 2006, Török bajnok 2004, Orosz bajnok 2009
Az év ukrán labdarúgója 1996, 1998, az ukrán bajnokság legjobb játékosa 1996, 1998, 1999, az ukrán bajnokság gólkirálya 1998, az ukrán bajnokság második legeredményesebb játékosa

Sikerei vezetőedzőként: 2x ukrán bajnok 2015, 2016, 2x Ukrána-kupa-győztes 2014, 2015, Ukrán Szuperkupa-győztes 2016