Agárdy Ákos még nem adta fel az NHL-reményt

Agárdy Ákos, a Dunaferr-nevelésű jégkorongkapus második szezonját töltötte a kanadai junior A ligában szereplő Collingwood Blues csapatánál. A junior válogatott hálóőr számára - akit három éve a Skoda-kupára Pat Cortina, a felnőtt válogatott szövetségi kapitány meghívott - már befejeződött a szezon, mivel csapata nem került be az OPJHL rájátszásába.

Ezúttal azonban nem is annyira a jégkorongról, hanem a hokin kívüli életéről faggattuk.

"Szezonban kevés a szabadidő, hiszen az edzések mellett heti két-három mérkőzést is játszunk. A jeges edzések mellett itt 'magánúton' konditerembe kell járni. Ha van időm, akkor dolgozom. A klub elnök-tulajdonosának van egy szállodája Collingwood mellett, Blue Mountain-ban. Néhány csapattársammal a bajnokság alatt itt szoktunk tenni-venni" - kezdte a beszélgetést a tizenkilenc éves kapus.

- Kanada a jégkorong őshazája, ahol hihetetlenül népszerű a sportág, az egész életet áthatja a jégkorong. Mit érzékeltél eddig az ottani hokiőrületből?
- Nagyon sok élménnyel lettem már eddig is gazdagabb, azt hiszem, kevés lenne az idő ezek felsorolására. Szerencsére vannak dolgok, amit személyesen élhettem át. Például nagyszerű érzés volt először pályára lépni a Collingwoodban, az első győztes meccs, az első shutout, vagy éppen a tavalyi MVP-cím elnyerése. Természetesen nagyon szeretek a Toronto Maple Leafs meccseire járni, élőben rendkívül szórakoztató egy NHL-találkozó. De nagyon jó mérkőzéseket látni az OHL-ben is. A játékosok közül megismertem a Staal-testvéreket, Steve Stamkost, Patrick Kane-t, Patrick Kanerolt, aki tavaly első lett az NHL-drafton. Kane-el együtt voltam egy házibuliban, míg Stamkos-szal és még jónéhány OHL, illetve farmcsapatos játékossal együtt edzőtáboroztam nyáron. Mit mondjak: hatalmas élmény volt. Azután a Leafs egyik legnagyobb sztárjának, Nik Antropovnak a fia egy csapatban játszik az unokaöcsémmel, így vele is megismerkedhettem.

- A civil életben történt veled valami emlékezetes?
- Nem tudnék kiemelni semmit, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Minden emlékezetes, ami történt, hiszen Torontóban egy teljesen új világba csöppentem.

- Decemberben ott lehettél volna Lettországban a divízió I-es junior világbajnokságon, ahol a magyar válogatott bravúrosan szerepelt, két győzelemmel gond nélkül maradt bent. A vébére azonban nem utazhattál haza. Van-e terved a magyar válogatottsággal kapcsolatban, akarsz-e egyáltalán még itthon jégkorongozni?
- Nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott a vébén, de képtelenség lett volna hazautazni. Persze az interneten követtem az eseményeket, és szurkoltam a csapatnak. Egyébként az interneten keresztül szinte minden egykori csapattársammal napi kapcsolatban vagyok. Természetesen nagyon szeretném, ha legalább még egyszer pályára léphetnék a magyar válogatott színeiben, úgy gondolom, nincs annál nagyobb dicsőség, ha valaki a hazáját képviseli. Tudom, ez közhelyes, de akkor is így érzem. Nem véletlen, hogy többet fizettem azért, hogy felfestették a fejvédőmre a magyar koronát, mint amennyibe maga sisak került. A mezemen hordom a nemzeti színt, csak az a bajom, hogy mindenki olasznak néz. Ugyan most nagyon jól érzem itt magam, de szeretnék még otthon játszani, jó lenne még egy csapatban szerepelni azokkal, akikkel felnőttem, akik a gyerekkori barátaim. És nem titkolom: vágyam, hogy magyar bajnok legyek.

- Említetted, hogy jól érzed magad Torontóban, illetve a Torontótól száz kilométerre lévő Collingwoodban. Ebből arra lehet következtetni, hogy az elkövetkezendő éveidet Kanadában kívánod tölteni. Akarsz-e ott tanulni, esetleg valami civil foglalkozás után nézni?
- Persze. Torontóban akarok választani egy főiskolát. Hogy milyen irányba indulok el, azt még nem tudom, de több elképzelésem is van. Számunkra véget ért a szezon, ezért most elkezdtem dolgozni, egy biztonsági cégnél kínáltak állást. Jónak tűnik, a főnök nagy hokirajongó. A csapatnál négy hét szünetet kaptunk, utána kezdődnek a szárazedzések, és hetente egyszer jégre is megyünk. Július végéig tart ez a szakasz, majd kezdődik a közvetlen felkészülés a szezonra. A munka és az edzések mellett szeretnék sokat utazni, kikapcsolódni, élvezni a nyarat. Az otthoniaknak talán érdekes, hogy az a szintén junior A ligás, csak más divízióban szereplő Streetville hív játszani, amelynek az a Simon Joe az edzője, aki korábban a Ferencvárosban szerepelt.

- Egy évvel ezelőtt rajta voltál az NHL draftlistáján, közel voltál ahhoz, hogy valamelyik NHL-csapat megszerezze a játékjogodat. Van erre az idén esélyed?
- Az idén a koromnál fogva már nem kerülhettem fel a draftlistára. Van esélyem arra, hogy a következő szezonra az OHL-ben szereplő Kingston Frontenacs elvisz, és onnan, mint szabadon igazolható játékos, egy lépéssel közelebb kerülnék az áhított NHL-hez. Szóval még nem adtam fel a reményt!