Egyenlő erők küzdelmének látta a divízió I-es hokivébé feljutásról döntő csatáját, a magyar-olasz meccset az egyik kulcsfigura, Horváth András. A védőt a hajrában kiállították, az ellenfél kihasználta a fórt, ezzel beverekedte magát a legjobbak közé. "A legelején és a legvégén az olaszok voltak jobbak, de a köztes időben mi voltunk erősebbek. Egyenlő küzdelem volt" - nyilatkozta az [origo]-nak a védő, aki szerint egy hosszabbításban szerzett gól után lehet azt mondani, hogy a nyertes csapat szerencsés, a vesztes pedig peches volt.
"Kifogáskeresés lenne sportdiplomáciát emlegetni"
Bár a szurkolók egy része szerint az amerikai bírók túl szigorúan állították ki fél perccel a vége előtt a magyar játékost, sőt a világbajnokság hivatalos dalát előadó Ganxsta Zolee szerint a magyar sportdiplomácia gyengeségét is mutatja a játékvezető döntése. Az érintett nem így látja: "Ez kiállítás volt, be kellett fújni, egyáltalán nem értek egyet azzal, aki szerint nem volt jogos."
A legfőbb érintett véleményét osztja a csapatkapitány, Szélig Viktor is: "Nem esett szó az öltözőben a meccs sorsát eldöntő kiállításról, de szerintem a bíró csak olyat fúj be ilyen helyzetben, amit nem lehet nem befújni. Szerintem itt nincs szó sportdiplomáciáról, kifogáskeresés lenne erre hivatkozni."
Szélig még mindig keserű hangulatban nyilatkozott az [origo]-nak: "Alapvetően az a baj, hogy a mérföldkőnek számító 2008-as feljutás után nem történt semmilyen jelentős változás a magyar hokiban. Persze ha most szerencsénk lett volna, senki nem beszélne erről. Ilyen szempontból, bármekkora fájdalom van is bennünk, jó a kiesés, mert felszínre hozza a bajokat. Új stratégia kell a sportágnak, a mi fejldődésünk is egy konkrétan meghatározott terv mentén zajlott le több éven át."
"A mostani eredmény még jobban felértékelte a szapporói sikert. Persze minden nézőpont kérdése, korábban el nem hittem volna, hogy egyszer majd csalódásként élünk meg egy olyan vébét a második vonalban, amelyen hosszabbításban veszítjük el az elsőséget. Abba is furcsa belegondolni, hogy 1994-ben még kiesési rangadót vívtunk a spanyolokkal a másodosztályban maradásért, és csak egyetlen góllal nyertünk" - mondta Szélig.
A generációváltás kérdését eltérően látja a két klasszis, Horváth szerint csak Palkovics Krisztián latolgatja a visszavonulást: "Ő már tavaly is emlegette ezt, aztán csak azért nem mondta le a válogatottságot, mert Magyarország rendezte az idei vébét. Beszéltünk arról, hogy nem lenne-e értelme átadni a stafétabotot az új generációnak, amely pár éven belül kivívhatná a feljutást, de arra jutottunk, hogy ennek akkor van itt az ideje, ha egyértelműen kiszorítanak bennünket a fiatalok. Én úgy érzem, hogy ez az idő még nem jött el." Szélig azt mondta, ő maga és több csapattársa is elgondolkodott pályafutása befejezésén, jóllehet talán csak a pillanatnyi csalódottság miatt.
Vékony jégen a magyar hoki
A hazai szövetség elnöke, Németh Miklós szerint nagyon sikeres vébén vagyunk túl: "A telt házas mérkőzések újfent bebizonyították, hogy az emberek mennyire vágynak mifelénk a sportsikerekre. Nagyon kevésen múlott, hogy az álmunk végül nem vált valóra, de ilyen teljesítménnyel nem szégyen kikapni egy jeles hokikultúrájú országtól."
Ezzel együtt a meglévő gondokat Németh sem tagadja: "Az ünnepnapok után folytatjuk a megkezdett munkát, a fókuszban az utánpótlás áll, tovább kell szélesítenünk a sportág alapjait. Fontos lenne, hogy Székesfehérvár mellé felnőjenek további bázisok, ahol a minőségi utánpótlás-nevelés mellett nemzetközileg is versenyképes felnőttcsapat működik. Kulcskérdés a budapesti jégkorong jövője: aligha számíthatunk áttörésre, míg a fővárosnak nincs legalább egy masszív hokibázisa, egy igazán ütőképes csapata."
Keményebben fogalmazott Kovács Csaba, a szövetség szakmai alelnöke: "Közel voltunk ahhoz, hogy megismétlődjön a szapporói csoda, ám végül megmutatkoztak a valós erőviszonyok. Most új fejezet kezdődik, bár a magyar hoki a jövőben is vékony jégen táncol. Hiszen valljuk be őszintén: a csoda kategóriájába tartozott volna, ha megint feljutunk az A csoportba. Mintegy két évtized következetes munkája kell, hogy a sportág elitjéhez tartozó válogatottja lehessen egy országnak, nálunk ez a húsz év még messze nem telt le, ráadásul a múlt örökségét nyögjük."
"Nagyon-nagyon sok fiatal vész el"
Szuper Levente a bajok gyökerét a sovány hazai bajnokságban látja: "Közönségvonzó, piacképes ob I nélkül halálra van ítélve a magyar jégkorongsport. Miközben egy országot hozott lázba a divízió I-es vb, klubszinten ijesztő híreket hallani, elsősorban a fővárosból. Azt olvastam, a Vasasnál megszűnt a felnőttcsapat, de komoly problémákkal küzdenek Újpesten és egykori klubomnál, a Fradinál is."
A kapus pontosan levezette a problémát: "A sportág népszerűsége elképesztő tempóban nő, utánpótlás tehát lenne, a jövőkép azonban igencsak bizonytalan. Egy középiskolás srác szembesül a kérdéssel: hogyan tovább? Ha nincsenek felnőttcsapatok, ha nincs perspektívát kínáló élvonalbeli bajnokság, akkor a fiatal nyilvánvalóan más utat választ. Nem ismerem a statisztikákat, de félek, hogy nagyon-nagyon sok fiatal vész el így a sportág számára. Pedig egy ütőképes felnőttcsapat működtetése évi 100-150 millió forintból bizonyosan megoldható, s még a jelenlegi gazdasági bajaink közepette sem tudom elképzelni, hogy ne lenne annyi erő a magyar üzleti világban, hogy hat-nyolc ob I-es csapatot el tudjon tartani. Hogy miért nem mozdul meg mégis a tőke, arról egyszerűen fogalmam sincs."
A nomád körülményektől az adókedvezményig
A kapus okfejtésével Kovács Csaba is egyetért, megjegyezve, hogy idáig eljutni sem volt egyszerű: "Gondoljunk csak bele: a válogatott a gerincét jelentő Ladányi-féle korosztály nyitott pályán kezdett hokizni, igazán nomád körülmények között tanulta meg e sportág alapjait."
Németh elnök a társasági adókedvezményről szóló jogszabálytól vár változást: "Személy szerint sokat várok a jelenleg Brüsszelben vizsgált törvény életbe lépésétől, mely ösztönzőleg hathat a magántőke bevonására, a sport támogatására, ezáltal plusz forrásokat teremt az öt kiemelt látványsport, s közte a jégkorong számára. Az utánpótlás-nevelés és a létesítményfejlesztés terén jelentős pénzek érkezhetnek, s e törvényi háttérel már lehetne olyan vállalkozói kört találni Budapesten, amely fantáziát látna a fehérvárihoz hasonló bázis létrehozásában." A jogszabály hátteréről korábbi cikkünkben olvashat bővebben olvashat.
Bár elvileg két egymást követő évben nem rendezhet vébét egy ország, az MJSZ főtitkára, Kovács Zoltán szerint kivételesen erre is lehet esély: "E szabálypont változhat, ha az április végi A csoportos vb idején esedékes IIHF-kongresszus módosítja a világbajnokságok jelenleg érvényes csoportbeosztását, és a két, jelenleg egyenrangú divízió I-es csoportot egy világbajnoki másod- és harmadosztállyá alakítja át. Ezzel kapcsolatban akadnak kérdések, viszont a magyar szövetség kész arra, hogy megpályázza a 2012-es olimpiai selejtező megrendezését."