Ma már látom, mennyire fontos a jégkorong - nagyot fordult a világ Sofron Istvánnal

Sofron István lehet az első magyar játékos, aki gólkirályi címet szerez az osztrák jégkorongligában (EBEL), a Sapa Fehérvár AV19 csatárának ehhez a következő két meccsen meg kell őriznie ötgólos előnyét. Sofron szerint nincs akkora tudásbeli különbség az EBEL-ben játszó, korábban a tengerentúlon szerepelt hokisok és a magyarok között, de itthon hajlamosak istent csinálni az ellenfélből. A csíkszeredai születésű csatár a román himnuszbotrányban mindkét felet megérti, de ő is ugyanúgy tett volna, mint a székely hokisok.

Először lehet magyar gólkirálya az osztrák jégkorongligának, az EBEL-nek, Sofron Istvánnak ugyanis öt gól az előnye két körrel az egyenes kieséses szakasz kezdete előtt. A 24. születésnapját február végén ünneplő csatárt a 48 meccsén szerzett 30 gólja repítette a lista élére, és a kanadai táblázaton - ahol a gólokat és gólpasszokat összesítik - is az élmezőnyben szerepel 50 pontjával. A Fehérvár pénteken este is győzött, az Olimpija Ljubljana ellen 5-3-ra megnyert meccsen Sofron ismét ütött egy gólt és adott egy gólpasszt.

Sofronnak ez az ötödik szezonja, amelyet az EBEL-ben tölt, a fejlődés egyértelműen látható a statisztikáin: az első évében 38 meccsen 5 (két gól, három gólpassz), a másodikban 53 meccsen 14 (öt gól, kilenc gólpassz), a harmadikban 58 meccsen 26 (tizenegy gól, tizenöt gólpassz), a negyedikben 50 meccsen 42 (huszonhárom gól, tizenkilenc gólpassz) pontot gyűjtött, ehhez jön az idei, fentebb már méltatott teljesítménye.

"Akkor indult a Fehérvár az EBEL-ben, amikor felkerültem a felnőttcsapathoz, nekem emiatt kétszer akkorát kellett ugranom, mint a többieknek, hiszen önmagában már az hatalmas lépés volt, hogy a nagyok között játszhattam. Az első szezonban még a negyedik sorban szerepeltem, kevesebbet voltam jégen, aztán fokozatosan végigjártam a szamárlétrát. A robbanásszerű fejlődés akkor következett be, amikor harmadik EBEL-szezonunk felénél bekerültem Vas Márton és Ladányi Balázs mellé, és mellettük egész ponterősen sikerült játszanom, még én sem számítottam arra, hogy ilyen jól megy majd" - magyarázta az [origo]-nak Sofron.

A társak és az ellenfelek is máshogy néznek rá

A gólkirályjelölt elismerte, jó érzés, hogy az ő hátát nézi a mezőny, szokta is figyelni, ki hogyan áll a listán, de nem akarja, hogy ez a játéka rovására menjen. "Mivel még két kör van hátra, és a jégkorongban nem ritka, hogy valaki egy meccsen három gólt szerez, a gólkirályi cím sorsa még nem dőlt el, de nagy dolog lenne, ha egy magyar végezne az élen. Mindent megteszek, hogy sikerüljön."

Jó formája miatt a védők jobban odafigyelnek rá, tapasztalata szerint hátrébb védekeznek az ellenfelek, hogy ne tudjon kiugrani, és többször próbálják leütközni. "A szezon elejétől érzem, hogy kiemelt figyelmet szentelnek nekem, de ez nálunk is megvan, mi is készülünk azokból, akikről tudjuk, hogy egy-egy villanással el tudják dönteni a meccseket. Ezt nem teherként, inkább kihívásként fogom fel, amelyet meg kell oldani, ráadásul a fejlődésemet is szolgálja, többet kell korcsolyáznom, jobban kell koncentrálnom" - mondta a fehérváriak húszasa. Úgy érzi, az öltözőben is teljesen máshogy tekintenek rá most, hogy húzóember lett, és amíg sortársai korábban tanító jelleggel szóltak neki egy-egy hiba vagy felesleges csel után, ma már sokkal több dolgot megtehet a jégen anélkül, hogy kapná az osztást.

Sofronról azt mondta Kevin Primeau, a fehérváriak edzője, a magyar válogatott kapitánya, hogy a korcsolyatudása egyedülálló, de nemcsak ezzel tűnik ki a mezőnyből, hanem itthon szokatlannak számító stílusával is, folyamatosan keresi ugyanis az ütközéseket. "Bevallom, nem tudom, honnan jött ez a főleg Észak-Amerikában elterjedt stílus, gyerekként kis növésű és későn érő típus voltam, de a vérem akkor is hajtott, folyamatosan belementem a balhékba, ütközésekbe, bunyókba a pályán. A jó értelemben vett agresszivitás felnőttként is megmaradt bennem, szerencsére érzem az ütközéseket, a játékom részéve váltak, igyekszem megnehezíteni a védők dolgát, nyomás alatt tartani őket, emiatt gyakran el is kapkodnak egy-egy szituációt."

Nincsenek nagy zakók, nincs hosszú hullámvölgy

Az idei Fehérvárról szakemberek, játékosok, szurkolók is elmondták már, hogy az utóbbi évek legerősebb csapata, és ezt az eredmények is igazolják, hiszen gond nélkül végzett a csapat a biztos rájátszásbeli helyet garantáló első hat között az alapszakaszban. Az étvágy meg is jött a bajnokság közben. Míg Sofron az évad elején még aláírta volna az elődöntőt, most már a merészebb céloktól sem riad vissza.

"Az elmúlt évekkel szemben idegenben is jól szerepelünk, bárkit képesek vagyunk megverni, és ha ki is kapunk, ezek egy-kétgólos zakók, nem szaladtunk bele nagy verésbe, mint korábban, és a hosszabb hullámvölgyek is elmaradtak szerencsére. Ehhez még hozzávehetjük, hogy az idegenlégiósok beváltak, hogy javult a védekezésünk, Sille Tomi például 42 évesen az egyik legjobb hátvédünk, és a fiatalok sem csak azért vannak, hogy a létszám kilegyen, hanem hozzá tudnak tenni a játékhoz, igazolva, lehet rájuk számítani" - sorolja a tényezőket, amelyek miatt ennyire kijött a lépés.

Sofron szerint kis szerencsével a döntő is összejöhet, és bár tippelni egyelőre nehéz, hogy ki lesz az ellenfele a Fehérvárnak a negyeddöntőben - a hátralévő két fordulóbefejeztével a felsőház hat csapatához csatlakozik az alsóház két legjobbja, és a nyolc csapatot a kiemelés alapján párosítják össze, az első a nyolcadikkal, a második a hetedikkel játszik, és így tovább - , azt egyáltalán nem bánná, ha a Linz, Salzburg, Medvescak Zagreb trió valamelyik tagja nem kerülne egyből a csapat útjába.

Nem zavarta meg, hogy istent csináltak a kapusból

Tanulságos mutató, hogy a negyvenmeccses alapszakaszban a Fehérvár otthon is, idegenben is 22 pontot szerzett, de amíg a hazai eredmények rangsorában utolsó előtti volt, vendégként csak két csapat szerepelt eredményesebben nála.

"Hogy mi lehet az oka ennek a kettőségnek? Talán az, hogy hazai pályán nagyobb az elvárás, mi is támadóbb felfogásban játszunk, és néha túlságosan kinyílunk. Idegenben viszont mindig a védekezés az első, és kontrákkal operálunk, ez a játékstílus szerintem jobban fekszik nekünk."

A Fehérvár idénybeli egyik legnagyobb skalpja volt, amikor idegenben 7-1-re verte a bajnokság egyik nagykutyáját, a Red Bull Salzburgot, majd hiába igazoltak az osztákok Marty Turco személyében világklasszis, NHL-t, olimpiát is megjárt kapust, Sofronék az ifjabb Ocskay Gábor Csarnokban is legyőzték a riválist, méghozzá büntetőkkel. "Készültünk Turcóra, tudtuk, hogy szeret kiszúrni a bottal, ezért igyekeztünk nem közel menni hozzá, de azért kicsit fel volt nagyítva a dolog. Mást sem hallottam meccs előtt, mint hogy Turco így, Turco úgy. Persze azt el kell ismerni, tényleg világsztár, és nagyon kevés a hasonló képességű kapus, de nekünk is fantasztikus kapusunk van Adam Munro személyében, aki az egész idényben magas színvonalon véd."

A büntetőpárbajban Sofron volt az első fehérvári, aki farkasszemet nézett Turcóval, és bár azt mondta, kicsit izgult, végül azt csinálta, amit az előkészületek során megbeszéltek, nem ment közel a kapushoz, nem cselezett, hanem a lábvédője és a keze között bevágta a korongot. "Életemben először lőttem büntetőt a Volánban, ez is azt mutatja, számítanak rám. Van két-három sablon, amit a büntetőknél alkalmazok, ezek közül az egyiket vetettem be Turco ellen. Ő is ember, neki is lehet gólt lőni, nagy hibának tartom, hogy itthon hajlamosak az emberek eltúlozni a különbségeket. Az EBEL-ben is vannak olyan játékosok, akik lenyomtak több száz meccset az NHL előszobájának számító AHL-ben, de nem tűnnek ki annyira a mezőnyből, mégis istent csinálnak belőlük. Ilyen a magyar mentalitás, nem bízunk eléggé magunkban, pedig most is sikerült legyőzni a Volán költségvetésének sokszorosából gazdálkodó Salzburgot."

Már nem enged a csábításnak

Sofron 2009-ben lemaradt az A csoportos vébéről, egy fiatal játékos számára gyakran nehéz elfogadni, mivel jár a profi sportoló életforma, hiszen nem könnyű nemet mondani, ha a haverok szórakozni hívják. "18 évesen az ember nem úgy gondolkodik, mint most, előfordult, hogy engedtem a csábításnak, és akkor is elmentem bulizni, amikor nem kellett volna. Ma már látom, mennyire fontos a jégkorong, tudom, hogy sokkal jobb teljesítményt tudok nyújtani, ha pihent vagyok, úgyhogy nem járok el, nem éri meg. Minden téren jót tett, hogy tudtam magam kontrollálni, ez látszik az idei statisztikáimon is, ami a jövőm szempontjából is fontos, hiszen általában azokat viszik el, akik a legtöbb gólt ütik a bajnokságban."

Sofron szerződése a jövő nyárig szól a Fehérvárnál, és úgy érzi, akár idén, akár jövőre szívesen belevágna egy külföldi kalandba. "24 éves leszek, nem szeretnék 30-40 évesen arra visszagondolni, hogy milyen lehetőséget mulasztottam el. Veszítenivalóm nincs, ha nem is Észak-Amerikában, de jó lenne egy erős bajnokságban kipróbálni magam, mint amilyen a svéd, a német vagy a svájci." Hozzátette, akármennyire is szereti Fehérvárt, lenne olyan EBEL-csapat, amely el tudná csábítani, "hiszen mindenki pénzből él, és olyan társakkal játszhatnék együtt, akik mellett még többet fejlődhetnék".

Az EBEL-szezonból a legfontosabb rész, a rájátszás ugyan még hátravan, de a válogatott idei legnagyobb kihívása sincs már messze, Ljubljanában két hónap múlva kezdődik a világbajnokság. A tavalyi vébé remekül sikerült Sofronnak, aki négy meccsen szerzett hat góljával a torna gólkirálya lett, de hiába az egyéni dicsőség, az olaszok elleni meccsen nem sikerült kiharcolni a feljutást.

"Nincs nagy szerencsém a vébékkel, a feljutással végződő szapporói és az A csoportos előtt is az utolsó keretszűkítésnél kerültem ki, a két tornán pedig, amelyen játszottam, egyaránt az utolsó meccsen úszott el a feljutás. Ha a pozitívumot akarom kiemelni a tavalyi, olaszok elleni meccsről, akkor a fantasztikus közönség mellett azt említeném, hogy egy jóval esélyesebb ellenfelet tudtunk megszorítani. Persze ettől ez még fájó élmény, de fiatal vagyok még, pár feljutást elbír a pályafutásom".

A tavalyinál idén jóval nehezebb feladata lesz a válogatottnak, hiszen az osztrák, japán, ukrán, brit, szlovén ötös egyike ellen sem mehet biztosra az áprilisi ljubljanai vébén, amelyen két csapat jut fel, és egy esik ki. Sofron amondó, tippelni egyelőre lehetetlen, nagyon jól és nagyon rosszul is kijöhetnek az öt meccsből, de optimista, mivel a magyar hoki rengeteget fejlődött az elmúlt tizenöt évben, és az ismert problémákból - kevés fedett pálya, kevés játékos - fakadó hátrányokat is sikerült áthidalni. Másrészről az is a magyar válogatott malmára hajthatja a vizet, hogy amíg tavaly egyértelmű volt, hogy csak az olaszok lehetnek az igazi ellenfeleink, most nem lehet favoritként kezelni a csapatot, így lekerül a teher a vállakról.

Ő is a magyar himnuszt énekelte volna

Tavaly decemberben komoly vihart kavart itthon és Romániában is az eset, amikor a magyarokat 4-1-re legyőző román válogatott magyar nemzetiségű tagjai a magyar és a székely himnuszt énekelték, a románt viszont nem. Sofron Csíkszeredában született, édesapja a román, nagybátyja a magyar válogatottban szerepelt - mindketten játszottak Fehérváron és a Ferencvárosban is -, ezért át tudja érezni az eset pikantériáját. "Teljesen megértem a játékosokat, arra nevelik a gyerekeket, hogy a saját nemzeted himnuszát tanuld meg, én sem tudom a románt, nem is ismerek olyat, aki tudja. Persze nehéz ez a helyzet, valahol érthető, hogy a románok azt várják el, hogy ha valaki a román mezt húzza magára, akkor az ő himnuszukat énekelje, de én is ugyanazt tettem volna, mint ők".