Jégkorong-világbajnokság, B csoport, 2. forduló:
Magyarország – Kanada 1-7 (1-2, 0-4, 0-1) – az élő közvetítés
gól: Bartalis (19.), illetve Scheifele (6., emberelőnyből), Perry (11.), Stone (28.), Marchand (30.), Brassard (32.), Matheson (33.), Hall (45.)
A vasárnap is úgy indult Szentpétervárott, mint a szombat, szikrázó napsütéssel, és pólóban mászkálós idővel, és ezúttal metróra sem kellett szállni, hogy magyar szurkolókkal fussunk össze. Első ránézésre még a szlovákok elleni létszámnál is komolyabb méretű magyar tábor gyülekezett a csarnok melletti szurkolói zónában, sőt a helyiek is aktivizálták magukat, ami persze leginkább az ellenfélnek, a 25-szörös világbajnok Kanadának szólt.
A szlovákok elleni meccs áldozatokkal járt magyar oldalon, Magosi Bálint láb-, Rajna Miklós bordasérülést szenvedett, de a legrosszabbul a vébé előtt honosított Sagert Kalvin járt, akit fejen talált a korong, és az agyrázkódása miatt kérdéses a további szereplése a vébén. Magosi ennek ellenére bekerült a keretbe, Rajna és Sagert mellett Kógert nem nevezte a stáb, a kapuban pedig Hetényi kezdett.
Kanadával eddig tíz mérkőzést játszott a magyar válogatott, és 1934-ben, valamint 1938-ban összejött egy-egy döntetlen, a többi nyolc alkalommal kikaptunk – legutóbb 2009-ben, amikor szintén az A csoportban 0-9 lett a vége.
Tökösen kezdett a magyar csapat,
az első lövés Magosié volt fél perc után, de Pickard nagy védéssel akadályozta meg, hogy vezethessünk. Aztán Kanada vagy két percre benyomult a harmadunkba, mintha emberelőnyben játszott volna. Amolyan erőfitogtatás volt, mint amikor a nagyobbik testvér kioszt egy taslit az öcsinek, hogy vegye észre magát. Az első meccsen kimaradó Erdély Csanád azért szemtelenkedett egy sort, de fonákkal már nem tudott elég erőt tenni a lövésébe.
Honosított hátvédünké, Wehrsé volt az első kiállítás a meccsen, Kanada pedig 20 másodperccel a letelte előtt ki is használta, egy visszatett korongot Scheifele söpört be. A magyar csapat nem zökkent ki a ritmusból, Sofron kellemetlenkedett egy sort a kapus előtt, majd Banham próbált meg egy kapáslövést fordulásból, de ezt blokkolták, és Marchand elment egy az egyben – Hetényi szerencsére a helyén volt.
Később Galló is lövőhelyzetig küzdötte magát, de a korong helyett a kettétört ütője repült el, ebből pedig fordultak a kanadaiak, és Hall gólt üttetett a csapatkapitány Perryvel, akinek csak a vb-arany hiányzik a kollekciójából, nyert már egy Stanley-kupát és két olimpiát.
És most már azt is elmondhatja, hogy gólt lőtt a magyar válogatottnak.
Erdély kissé feleslegesnek tűnő kiállításánál 10 másodpercenként szuggeráltuk az órát, hogy vánszorogjon már le az a 120 másodperc, végül megúsztuk, de a fiúk ennél többre vágytak, és Sofron addig zaklatott egy kanadait, amíg megszerezte a korongot, Bartalis pedig hatalmas bombát küldött a kapuvas alá. Akkora gól volt, hogy a helyszínen is eltelt vagy 2 másodperc, mire észbe kaptunk, hogy te jó ég, gólt ütöttünk Kanadának, ráadásul milyet?!
És az álom folytatódott, Erdély piszkálta kapura a korongot, a második harmad elején pedig benyomtuk az ellenfelet, Bartalis lőtt kétszer veszélyesen, majd egy nagy blokk fosztott meg az egyenlítéstől. Gyönyörű percek voltak ezek, megmutatták, mennyit fejlődött a magyar hoki 2009 óta, amikor nyomasztó dominanciával daráltak be minket a kanadaiak. Most többször le tudtunk táborozni a harmadukban.
A jégkorong azért az a sport, ahol idővel kidomborodik, melyik csapat az erősebb,
és ez a második harmad közepén itt is kiderült, öt és fél perc alatt négy gólt rámolt be az olimpiai és világbajnoki címvédő. Előbb Stone mutatta meg, hogy milyen gyors a reakcióideje, amikor Hetényit megelőzve kotorta be a kapus lábvédőjéről kipattanó korongot, aztán a csapat egyik sztárja, Marchand fejezett be egy edzésgyakorlatnak is beillő kettő az egy elleni szituációt.
Ütő nélkül sajnos egy hokis szó szerint félkarú óriás, a harmadik után az ötödik gólt is úgy kaptuk, hogy egyik játékosunknak hiányzott a munkaeszköze, Brassard pedig félelmetes gyorsasággal csapott le a lövése után Hetényin felperdülő korongra. A magyar kapus fogott mindent, amit tudott, egyedül talán a hatodik gólban volt benne, amikor Matheson lökete a hóna alatt suhant el.
Chernomaz érezte, hogy valamit húzni kell, hogy kissé kimozdítsa a csapatot az átmeneti gödörből, és kapust cserélt, érkezett a Mol Ligában érdekelt Debrecen kapusa, a vébén most debütáló Vay Ádám. Sikeresen kivédekeztünk egy előnyt, ráadásul hátrányban még nekünk volt ziccerünk, de Bartalis nagy passza után Sofron a kapust találta el.
Két harmad után a kapura lövéseket tekintve 26-13-ra vezetett Kanada, 2009-ben ugyanez a mutató 35-11 volt oda. Magyar helyzettel indult a harmadik harmad, Erdély fonákkal húzta kapura a korongot, Pickard azonban résen volt. Szerencsére volt még kraft a magyar csapatban, továbbra sem mondtunk le a támadásokról, de a kanadai ellencsapások száma sem csökkent a nagy előny birtokában, az egyik ilyen végén Hall passza egy bevetődő védőnkről csúszott be a kapuba.
Titkon nagyon bíztunk egy második magyar gólban,
Magosi meg is szerezhette volna, de ziccerben lecsúszott a korong az ütőjéről, előtte pedig Banham emberelőnyös ágyúzása a kapuson túljutva végül mellécsorgott. Kicsit lassítottak a kanadaiak a harmadik harmad második felében, Bartalis el is indult egy nagy szólóra, de Pickard bravúrral állta útját.
A csarnokot a magyarok mellett megtöltő oroszok megkönnyebbülve ünnepeltek, amikor kiderült, hogy az első körben a csehek ellen zakózó csapatuk végül 6-4-re legyűrte a tavaly velünk együtt feljutó kazahokat. Mi pedig bosszankodtunk egy sort, amikor Galló lövését is lenyelte Pickard. Összességében azonban büszkék lehetünk, mert a magyar válogatott újabb remek meccsel és egy szenzációs góllal ajándékozott meg minket, mindezt a világ legnagyobb hokinemzete ellen.
Hétfőn pihenhet a csapat, kedden pedig jön az egyik kulcsmeccs, a franciák ellen.