Megérdemelt magyar bronz a nőikézi-Eb-n

Megérdemelt bronzéremmel zárta a magyarországi nőikézilabda-Európa-bajnokságot az átalakulás előtt álló házigazda válogatott. Többen is úgy búcsúznak a nemzeti csapattól, hogy klubszinten szinte mindent elértek, a címeres mezben azonban nem állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára.

A legtekintélyesebb visszavonuló Radulovics Bojana, a világ egyik legjobb balkezes átlövője, akit 2000-ben és tavaly is a földkerekség legértékesebb női játékosának választottak, most pedig az Eb gólkirálynője lett. A 31 éves sztár olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, most pedig Eb-harmadik. Klubjával, a Dunaferrel Bajnokok Ligáját, Szuperkupát és EHF-kupát, ötször-ötször pedig magyar bajnokságot és Magyar Kupát nyert.

"Nem hiszem, hogy a család és a klub mellett marad elég erőm. Jöjjenek inkább a fiatalok..." - mondta könnybe lábadt szemmel Radulovics. Távozik a válogatottól egy másik dunaújvárosi, Bohus Beáta is. Ő vb-második volt tavaly, és a Dunaferrel számos sikert ért el.

Az Eb-t most kihagyó Farkas Ágnes viszont vállalna még egy évet. "A pekingi olimpia már túl messze van. Eb-aranyam akad 2000-ből, a vb-elsőség még hiányzik" - jegyezte meg a Dániában légióskodó átlövő.

A válogatott biztos, hogy új szövetségi kapitánnyal várja a jövőt. Mocsai Lajos a csalódást keltő olimpiai ötödik hely után távozott, Kiss Szilárd pedig, aki az Eb végéig kapott megbízatást, most már a klubjára, a Dunaferre kíván összpontosítani.

"Nagyszerű csaknem két hónapot töltöttem el a válogatottnál, és úgy érzem, nem rossz eredmény a harmadik hely, még akkor sem, ha aranyat szerettünk volna nyerni. Be kell látni, hogy az Eb-n két, nálunk kicsit erősebb, jobban összpontosító csapattól kaptunk ki, és nem volt meglepő a norvég-dán döntő végeredménye sem" - mondta a távozó kapitány.

Az Eb - azt leszámítva, hogy az együttes nem került a fináléba - magyar szempontból jól sikerült. A december 9. és 19. közötti viadalt majdnem 110 ezren tekintették meg a helyszíneken. A városok - Győr, Zalaegerszeg, Debrecen, Békéscsaba és Budapest - jól vizsgáztak, akárcsak a szervezők.

A magyarok a csoportmérkőzéseiket Győrben vívták, és viszonylag könnyedén nyertek a fehéroroszok, az osztrákok és a világbajnoki aranyérem és olimpia után jelentősen átalakított francia válogatott ellen. "Ez volt a felvezetés. Célunkat elértük, maximális pontszámot vittünk tovább" - tette hozzá Kiss.

Következett a debreceni középdöntő, először a németekkel, akik ellen már alaposan megizzadta főleg a második félidőben remeklő házigazda. A románokkal szemben nem volt gond, és így biztos lett az elődöntős hely.

Következett a címvédő, athéni ötkarikás bajnok Dánia, és egy nagyon rossz második félidő. A csapat hatgólos előnyt elherdálva kapott ki óriási csatában.
"Az utolsó középdöntős mérkőzésre kicsit elfáradtunk, éles helyzetekben nem tudtunk koncentrálni, a dánok pedig azonnal megérzik, ami rossz, és ki is használják a megingást" - mondta a magyarok szövetségi kapitánya.

A vereség azt jelentette, hogy az elődöntőben az egyre jobb formába kerülő norvégokkal kerültek szembe a magyar játékosok. A budapesti Papp László Arénában aztán az utóbbi évtized legnagyobb vereségét (44-29) szenvedte el az alakulat.

"Kikapni lehet, de nem így. Szinte feladtuk a mérkőzést. Rövid kapitányságom alatt ez volt a legfájóbb kudarc. Sok játékossal a Dunaferrben is együtt dolgozom, nem gondoltam volna, hogy képesek vagyunk ilyen kiábrándító teljesítményre. Ráadásul hazai pályán" - emlékezett vissza Kiss a szombati történésekre.

A bronzmérkőzésen aztán sikerült felpörögni, és az oroszok ellen helyenként már újra remekelt a csapat, igaz, a hajrá megint izgalmas volt. "A norvégok kiemelkedtek a mezőnyből, a dánoknak pedig olyan tartalékaik vannak, hogy minden körülmények között képesek nyerni. Éppen ettől a két csapattól kaptunk ki, így reális a végeredmény, és nem érzem rossznak a bronzérem megszerzését" - fűzte hozzá Kiss Szilárd.