„Nem érzem úgy, hogy mázsás súly esett volna le a vállamról a győzelemmel” - mondta mosolyogva a Midtjylland elleni 29-26-os győzelem után Ambros Martin, a Győri Audi ETO edzője. „Ilyenkor nem számít, milyen játékkal, hogy egy vagy tíz góllal győzünk. Csak a győzelem a fontos, amit egy kiváló csapat ellen értünk el. Megpróbáltuk ráerőltetni saját játékunkat az ellenfélre, és ez nagymértékben sikerült is. Voltak hibáink, de ezek kijavíthatók a vasárnapi döntőre.”
Martin elmondta, csodálatos volt tízezer szurkoló előtt játszani, ilyen közegben nem lehet elfáradni és kiengedni. „Csak a második félidő elején volt egy kis kihagyásunk, akkor időt kértem. Hogy mit mondtam? Azt, hogy nyugi” - ejtette ki tört magyarsággal nevetve. „Azt mondtam a lányoknak, nyugodjanak meg, mert a kezünkben a meccs, nem is hibázunk védekezésben, támadásban ne adjuk el a labdákat.”
"Úgy éreztem, hogy mindkét félidőben jól játszunk, csak annyi volt a különbség, hogy a Midtjylland a másodikra harcosabbá vált, ezért lett kicsit szorosabb a mérkőzés" - vélekedett Eduarda Amorim, hozzátéve, hogy lábsérülése nem vészes, a döntőben tud játszani.
A nap nyilatkozata címet Helle Thomsen, a dánok edzőnője vitte el, akitől a sajtótájékoztató vezetője azt kérdezte, mi volt a döntő különbség a két csapat között, miért nyerhetett a Győr. Thomsen csak annyit mondott: „Mert fantasztikus csapat.”
„Jó mérkőzést vívtunk, de nem is gondolunk arra, ki lehet az ellenfél vasárnap. Nyerni akarunk” - mondta Katrine Lunde. Heidi Löke a közönséget dicsérte, szerinte ez a tízezer ember megérdemelné, hogy az ETO hazai környezetben védje meg a címét.
Katarina Bulatovicnak is sokan gratuláltak a mérkőzés után, a négy gólig jutó jobbátlövőt arról faggatták, mennyire lesz számára furcsa, ha vasárnap esetleg egykori, és jövőbeli csapata, a Buducnost ellen kell pályára lépnie. „Nem fog váratlanul érni, felkészültem rá, én most a Győr játékosa vagyok, és mindent megteszek a csapat sikeréért” - mondta.
„Szerencsére megvan az első lépés” - mondta mosolyogva Kovacsics Anikó. „Az első félidőben jól játszottunk, megszórtuk őket, és nem tudtak élni fő fegyverükkel, a lerohanással. Nyilvánvaló volt, hogy a szünetben megpróbálnak majd változtatni, de ezt is túléltük. Nagyon örülök, hogy tudtam kamatoztatni a gyorsaságomat. Fáradtak vagyunk, de nem foglalkozunk ezzel, készülünk a fináléra.”
