Miután a magyar válogatott gyenge játékkal kikapott Fehéroroszországtól, a C csoport negyedik helyén végzett, így nem Svédországgal, hanem az olimpiai bajnok Dániával találkozik a legjobb nyolc közé jutásért vasárnap 16 órakor Albertville-ben.
Ha vasárnap Xavi Sabaté csapata úgy játszik, mint a fehéroroszok ellen, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a némileg talán gyengébb svédekkel, vagy a torna egyik nagy favoritjának számító dánokkal kerül szembe.
Ugyanakkor az is igaz, hogy Dánia ellen egy fontos tényezőt kipipálhatunk: abszolút teher nélkül léphetnek pályára a mieink.
Dánia Rióban letudta utolsó nagy adósságát, és az olimpián végre megnyerte első világtornáját, miután 2011-ben és 13-ban is elbukta a világbajnokság döntőjét. Az olimpiai bajnok azonban eltökélt, hogy az utolsó hiányzó trófeáját is begyűjtse, hiszen az olimpiai ciklus elején is csak nagyon óvatosan látott neki a fiatalításnak.
Lasse Andersson és Niclas Kirkelokke még csak tapasztalatot szerezni utazott el a tornára, és bár Magnus Landin a maga 21 évével a harmadik legeredményesebb tagja a dán válogatottnak,
azért még leszögezhető, hogy a nagy öregekre építenek.
A csapat átlagéletkora bőven 30 fölött van, és a húzónevek sem változtak az olimpia óta: a világ legjobbja, Mikkel Hansen most is a csapat legeredményesebb játékosa, a flensburgi kommandó tagjai, illetve a Barcelona és a Kiel veteránjai húzzák a dánokat, és persze még ott van a csodakapus, Nicklas Landin is, aki jelenleg a torna második legjobb kapusa 42 százalékos védési hatékonyságával.
A dánok ugyanakkor tűntek már jobb csapatnak is, mint 2017 elején. A hazai rendezésű Bygma Kupán végig meccsben voltunk velük, és ha nincs Mikkel Hansen, talán le is győzi őket a magyar csapat Aalborgban. A meccs furcsaságai közé tartozott, hogy a
világ egyik legjobb beállója, René Toft Hansen úgy dobálta magát, mint egy primadonna,
a (korábban?) sziklakemény kieli nevetséges műeséssel harcolt ki piros lapot Bánhidi Bencének.
Mikkel Hansen is nehezebben viseli, hogy keményen fogják, és tőle teljesen szokatlan módon Bahrein ellen egy pillanatra a fejét is elveszítette. Talán az verte ki nála a biztosítékot, hogy negydórával a vége előtt csak egy góllal vezettek, és az ő neve mellett is csak két gól állt, mindenesetre egy durva könyökössel ütötte le a rá csimpaszkodó Mohamed Merza Salmant. Megúszta piros lappal, ami a kék lap bevezetése óta furcsa döntésnek mondható, hiszen egyértelműen súlyos, szándékos szabálytalanság történt.
A Bahrein elleni mérkőzés, amit mindössze négy góllal nyert meg Dánia, szintén azt mutatja, hogy távolról sem verhetetlen a magyarok nyolcaddöntős ellenfele. Hansennek is volt már jobb tornája, nincs az első húszban a góllövőlistán, és ezt a csapata is megérzi: Dánia az Egyiptom elleni első félidőt, illetve az argentinok elleni nyitómeccset leszámítva alig-alig játszott a tudásához méltóan.
A csoportgyőztesek közült toronymagasan ők kapták a legtöbb gólt (mi is csak nyolccal kaptunk többet náluk, pedig ők száz százalékosak, mi pedig három vereséget is begyűjtöttünk), igaz, közben csak három csapat szerzett náluk többet. Ez nem feltétlenül jó hír, hiszen mi inkább a védekezésünkre építünk, nem szokásunk megszórni az ellenfeleket, és most is elmondható, hogy akkor van igazán esélyünk, ha kevés gólos meccset tudunk játszani.
Azt mondanunk sem kell, hogy Nagy László szereplése kulcsfontosságú lenne, hiszen a németek ellen bokasérülést szenvedett
jobbátlövő nélkül mind a védekezésünk, mind a támadásaink egészen más színvonalúak.
A stábnak és a játékosnak azt kell eldöntenie, érdemes-e megkockáztatni a magyar csapat klasszisának játékát. A mérkőzésre a csapatok átköltöznek Albertville-be, a nyolcaddöntő 16 órakor kezdődik, a Sport1 élőben közvetíti.