"Úgy készültünk, akár a megszállottak" - interjú Vlade Divac kosárlegendával

Minden idők talán legnagyszerűbb európai kosaras centere, Vlade Divac szerint 1990-ben az egyik szurkolóval történt incidensével akaratlanul maga is hozzájárult Jugoszlávia felbomlásához, pedig ha a korábbi csapat együtt maradhatott volna, megnyerték volna az atlantai olimpiát. A politika legjobb barátjától, Drazsen Petrovicstól is elszakította, a polgárháború után egyszer sem beszéltek egymással, közel húsz év után pedig  már csak a sírját tudta meglátogatni. Divac a Szerb Olimpiai Bizottság elnökeként szombaton részt vett a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége közgyűlésén, a délutáni All Star-gálán pedig pályára lép Dávid Kornél csapata ellen, de előbb még interjút adott az [origo]-nak.

- Mondok néhány dátumot, eseményt, kíváncsi lennék, mi jut eszébe róla. 1986, Madrid, világbajnokság, Szovjetunió-Jugoszlávia elődöntő, a rendés játékidőből 14 másodperc van hátra.
- Kezdhette volna kellemesebb emlékkel is. 53 másodperccel a vége előtt még 9 ponttal vezettünk, aztán két triplával felzárkóztak a szovjetek, Kresimir Cosic edző a pályán hagyott, és a bedobás után éppen hozzám került a labda. Nem kellett volna semmit se csinálni, csak megtartani, és győzünk három ponttal, benn vagyunk a döntőben az amerikaiak ellen. A bíró azonban befújta a kétszer indulást. Tényleg technikai hibát követtem el, alig 18 éves voltam, és nem a labdavezetés volt az erősségem. A szovjetek egy újabb triplával kiegyenlítettek, mejd megnyerték a hosszabbítást. Vigasztalhatatlan voltam.

- Egy évvel később, Bormióban megnyerték az ifjúsági világbajnokságot, a Larry Johnsonnal, Gary Paytonnal felálló amerikaiakat kétszer is megverték, utóbb a döntőben.
- A csoportkörben 110-95-re nyertünk ellenük, Toni Kukoc 37 pontot dobott, 12 triplát eresztett el, abból 11 bement. Aztán a döntőben 86-76-ra győztünk.

- Többek között az ön 20 pontjával és 15 lepattanójával.
- Abban a csapatban könnyű volt jól játszani. Tudja, milyen csapatunk volt? Dino Radja, Kukoc, Sasa Djordjevic, jómagam, akik a legtöbbre vittük ebből a társaságból. Szvetiszlav Pesics volt az edzőnk, ugyanaz a Pesics, akivel tizenöt évvel később, Indianapolisban megnyertük a világbajnokságot, az igazit. Úgy készültünk, akár a megszállottak. Szarajevóban edzőtáboroztunk, háromszáz lépcsőfok vezetett fel az Igman-hegy síugrósáncára, ahol három évvel azelőtt a téli olimpiát rendezték. Mi napjában többször felfutottunk azon a háromszáz lépcsőfokon. Az egyik labdás edzésen Dino Radja fegyelmezetlenkedett, Pesics pedig azzal büntette, hogy tizenkétszer oda-vissza kellett futnia a két alapvonal között.

- Nem hangzik olyan kemény büntetésnek.
- Igen, de közben cipelte a hátán a válogatott 120 kilós erőnléti edzőjét.

- 1989, Európa-bajnokság, Zágráb.
- Minden idők legerősebb Eb-válogatottja, Drazsen Petroviccsal, Kukoccsal, Radjával, Zsarko Paszpaljjal, Sztojan Vrankoviccsal, Predrag Daniloviccsal, Jure Zdovccal, 98:77-re vertük a címvédő görögöket a döntőben.

- Zdovccal aztán történt valami két évvel később, a római Eb-n.
- Akkor is győztünk, bár Drazsen nem játszott. A döntő előtt kitört a polgárháború, a szlovén államelnök hazarendelte Jurét, aki szlovén volt. Ott zokogott a szobájában, Radja volt a szobatársa. Ekkor már javában bekavart a politika, egy évvel azelőtt, az argentínai vb eredményhirdetésénél egy horvát néző berohant a parkettra, és lobogtatta a horvát zászlót, pedig akkor még egyben volt Jugoszlávia. Én elvettem tőle a zászlót, és mondtam neki, hogy ez nem ide való. A horvát média aztán felfújta az ügyet, nem azt mondom, hogy ez az incidens vezetett a szétszakadáshoz, de ez is egy mozzanata volt.

- 1996, Atlanta, olimpiai döntő az Egyesült Államok ellen. 14 perc van hátra, és csak 51:50-re vezetnek az amerikaiak.
- Igen, de fél perccel korábban kifújtak a bírók, és a vége 95-69 lett - oda.

- Két olyan olimpiai döntő volt egymás után - Barcelonában és Atlantában -, amelyiken a Dream Team játszott a régi Jugoszlávia egyik felével. 1992-ben a horvátokkal, 1996-ban önökkel. Elgondolkodott valaha azon, mi lett volna, ha a régi csapattal állnak ki ellenük?
- Milliószor. De az 1992-es Dream Team Michael Jordannel, Scottie Pippennel, Patrick Ewinggal, David Robinsonnal, Larry Birddel, Magic Johnsonnal legyőzhetetlen volt. Négy évvel később viszont, ha Drazsen, Toni, Dino nálunk játszik, akkor mi győzünk.

- Ki volt a legjobb kosaras, akivel és aki ellen játszott?
- Akikkel egy csapatban kosaraztam, azok közül Drazsen és Magic Johnson. És akik ellen: Jordan és Sabonis. Utóbbi szédületes center volt, nem is tudom, mire viszi, ha nem harmincévesen megy át az NBA-be.

- És a legjobb edző, akinek a keze alatt dolgozott?
- Pat Riley és Dusan Ivkovic. Előbbivel a Lakersnél, utóbbival a válogatottban. Dusan, azaz Duda 1988 és 1995 között volt először szövetségi kapitány, aztán pedig most, 2008 óta. De hétfőn lemondott. Úgy tudom, szövetségi elnök akar lenni.

- A kilencvenes évek végén pár évig nem szerepelt a válogatottban. Miért nem?
- Volt egy csuklósérülésem. De a 2002-es vb-n megint ott voltam, 34 évesen.

- Megérte, mert világbajnokok lettek.
- A negyeddöntőben megvertük az amerikaiakat - Paul Pierce, Ray Allen, Jason Kidd voltak a legnagyobb nevek -, aztán a döntőben, hosszabbítás után Argentinát Manú Ginóbilivel, Luis Scolával, Fabricio Obertóval.

- Mit érzett akkor, amikor öt másodperccel korábban, 75-75-nél kihagyott két büntetőt?
- Arra gondoltam, hogy ki kell védekeznünk az ellentámadást. És kivédekeztük.

- Nem faultolta Hugo Sconochinit ziccerben a rendes játékidő utolsó másodpercében?
- A bíró nem fújt.

- Néhány hete láttam az ESPN dokumentumfilmjét, Once Brothers (Valaha testvérek voltak) címmel, amely az ön és Drazsen Petrovics történetéről szól. Nehéz volt az elszakadás?
- Nem volt könnyű. Tudja, nekem Drazsen volt a legjobb barátom, amikor ő Portlandben játszott, és meg a Lakersnél, napjában többször is felhívtuk egymást. De amikor kitört a polgárháború, már nem hívott, és fel sem vette a telefont. Aztán 1993. június 7-én Denkendorf mellett autóbalesetben meghalt. Álmában, mert a menyasszonya vezette a kocsit, ő meg aludt. Csaknem húsz évig terveztem, hogy felkeresem az édesanyját és Alekszandart, a bátyját, és ezt tavaly meg is tettem. Aztán az ESPN forgatócsoportjának kérésére még egyszer elmentem hozzájuk Zágrábba. És a Mirogoj temetőbe is, Drazsen sírjához. Szóval ezt még nem mondtam el senkinek, de a film tulajdonképpen csak az ismétlése volt az én spontán zágrábi látogatásomnak.

- Milyen most a szerb válogatott?
- Erős, fiatal, jó úton halad. Tavaly Isztambulban majdnem bejutott a világbajnokság döntőjébe, a törököktől éppen, hogy kikapott az elődöntőben, 83:82-re.

- És a törökök győztes kosaránál Kerim Tunceri rálépett az oldalvonalra, azaz szabálytalan volt, tehát önöknek kellett volna játszani a döntőt az Egyesült Államokkal.
- Ez már történelem. Hogy is mondtam az imént? A bíró nem fújt. Ez - úgy látszik - oda-vissza érvényes.