Miközben a túraautó-világbajnokságban a Honda gyári pilótájaként harcol a világbajnoki címért, addig egy másik sorozatban, a TCR International Seriesben saját csapatát versenyezteti. Ezáltal különös helyzetbe kerül, hiszen az egyik helyen versenyzőként fogadja az utasításokat, a másikon pedig éppen ő koordinálja 15-16 ember munkáját minden versenyhétvégén – akár a szülőágy mellől is. Hiszen csapata, a M1RA bemutatkozásával egy időben lett apa, így otthon is új feladatok várnak rá. Michelisz Norbert a WTCC évadnyitó marokkói hétvégéje előtt adott interjút az Origónak.
Hogyan tudja különválasztani a WTCC-s versenyzői feladatokat a TCR-s csapatvezetői munkától?
Próbáltam úgy hozzáállni és úgy tervezni, hogy a megfelelő emberekkel vágjak bele az új projektbe. A M1RA csapatvezetője, Bári Dávid tökéletes példa erre. Látom azt, hogy ha én nem is vagyok ott, vagy neki kell letárgyalni valamit, akkor szinte ugyanúgy csinálja, ahogy én szeretném, vagy ahogyan én csinálnám. Tassi Attilával és Roberto Colciagóval, a pilótáinkkal ugyanez a helyzet.
Igyekeztünk jól beosztani az időnket a szezon előtt, a felkészülésnek a nagy részét elvégeztük, mire elstartolt az idény.
Ezzel pont az volt a célom, hogy addigra minden összeálljon, mire megint egy picit nagyobb erőbedobással kell a WTCC-re összpontosítanom, így lesz szabad kapacitásom. Ennek köszönhetően
az esetek nagy többségében akkor is működik minden, amikor nem vagyok ott.
Mint például a M1RA első versenyén, ahol éppen a lánya születése miatt nem lehetett jelen.
Nem mozdultam a kórházból, Johannával együtt néztük, hogyan teljesít a csapat Grúziában.
A telemetria-adatokat is a szülőágy mellett elemeztem.
Telefonon tartottam a kapcsolatot a versenyzőimmel, és nagyon büszke vagyok a teljesítményükre, szép bemutatkozás volt.
Az apaság hol szerepel a WTCC és a TCR mellett?
Abból, hogy már Johanna terhessége alatt mennyit aggódtam, és milyen keveset aludtam, látom, hogy
az apaság mindenek felett áll a fontossági sorrendben.
Ezt szerencsére mindkét helyen megértik, rendszeresen kérdezik is, hogy minden rendben van-e.
Mira születése előtt is rendszeresen felriadtam, éjszakánként ötször-hatszor megnéztem, minden rendben van-e Johannával.
Előfordult, hogy nehezen indul el versenyezni vagy tesztelni?
Folyamatosan nehéz szívvel jövök el otthonról. A kicsi születésével ez csak nehezebb lesz. Nem tudom, van-e erre praktika, hogy ezen túl lehet-e lépni, de szerintem nincs.
Azt veszem észre, hogy eljövök otthonról, és tíz perc múlva már telefonálok, hogy mi újság, minden rendben van-e.
Mostantól pedig, hogy ketten várnak otthon, ez még durvább lesz.
Nem tudom, mikortól tudok majd mindhárom területre egyformán figyelni, szerintem soha.
Mert biztos, hogy mindig a család lesz az első. Ugyanakkor tudom: muszáj, hogy kicsit egészségesebb méreteket öltsön ez nálam, mert néha úgy érzem, túlaggódom a dolgokat.
A Hondánál hogyan fogadták az új projektjét?
Kialakult már köztünk egy olyan informális viszony, hogy tudunk segíteni egymásnak. Jó érzés, hogy ekkora támogatást kapok, főleg úgy, hogy tudom, a Hondának a WTCC a legfontosabb. Voltak viszont olyan részei az előkészítő munkáknak, amikor érezték, hogy ez kicsit sok.
Amikor például megkezdődött januárban a M1RA összerakása: egyfolytában a telefonon lógtam, kissé szétszórt voltam, nem tudtam teljesen összpontosítani.
Ez azért gond, mert év elején nem volt túl sok lehetőségünk tesztelni, és ahhoz, hogy jó munkát végezzünk, tökéletes mentális állapot kell. Szóval le kellett ülnöm, és kicsit átgondolnom a dolgaimat.
A teljes szezonban hogyan tudja majd beosztani, csoportosítani az energiáját?
Nem kérdés, hogy a WTCC a legfontosabb. Túl régóta dolgozom a sorozatban ahhoz, hogy más jellegű elfoglaltsággal ezt veszélyeztessem.
Természetesen veszélyeztetem, ez nem kérdés.
És itt jön be az, hogy a legmegfelelőbb emberek vesznek körül. Tudom, hogy ők szólni fognak, ha picit túlvállalom magam, és segítenek majd, hogy mit csináljak másképp.
32 évesen csapattulajdonos, világbajnoki esélyes a WTCC-ben. A tervei szerint alakul minden?
A saját csapat alapítása mindig is cél volt. Ha nem versenyeztem volna, akkor biztosan lett volna csapatom már jóval korábban, ez mindig is az elképzeléseim között szerepelt. Az viszont tény, hogy hamarabb lett valóság belőle, mint ahogy öt éve számítottam erre. A világbajnoki címért viszont – a saját terveimhez képest – később szállok harcba. 2010 körül úgy képzeltem, hogy 3-4 év múlva már esélyes leszek, ez egy kicsit kitolódott, de nem bánom.
Ezek szerint nem engedte el a világbajnoki címet?
Abszolút nem!
Világbajnok akarok lenni, és most van a legnagyobb gyakorlati esélyem rá, hogy ezt elérjem.
Volt időszak, amikor kicsit nyomasztott, hogy első számú esélyesnek akartak kihozni, de nem hagyom magam elragadtatni. Ugyanúgy kell csinálni mindent, mint eddig: leszegett fejjel menni előre.