Vágólapra másolva!

Szűcs Lajos Simonról, Garamiról, Zsiborásról, válogatottságról

1900. január 01. 00:00

A Ferencváros szurkolói imádják, a riválisok pedig elismerik a képességeit Szűcs Lajosnak, a zöldek kapusának, aki 29 éves koráig várhatott a válogatottságra. Hiába, ilyen a kapussors, no meg a magyar futball jelenleg remek kapuvédőkkel rendelkezik. A Bundesligát is megjárt Szűcs Lajos azonban kivárta a sorát, idővel pedig az egyik legnépszerűbb ferencvárosi sportoló lett, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a zöld-fehérek tavalyi bajnoki címében.

Szűcs Lajos néhány hete meghosszabbította a szerződését a Ferencvárosnál

- Mennyire elégedett karrierje alakulásával?

- Ennyire sanyarú gyerekkora volt?
- Inkább drámai. Tizenhat éves voltam, amikor meghalt az édesapám, s ilyen fiatalon szakadt a nyakamba, hogy édesanyámat és magamat eltartsam valahogy. Egyébként a szüleim már kétévesen rendszeresen kicipeltek a Fradi meccseire, azaz egy pillanatig sem volt kétséges, hogy hol focizzak. Anyu még manapság is felidézi, hogy előbb mondtam ki a Fradit, mint a mamát.

- Az ifiből kiöregedve mégis elhagyta a klubot. Miért?
- Mert ha valami fontosabb a Fradinál, akkor az az édesanyám és a családom. Márpedig apu halála után anyám, aki időközben munkanélküli lett, csak akkor kapta a családi támogatást, ha érettségi után nappali tagozaton tanulok tovább. Ráadásul egy ideig úgy látszott, abba kell hagynom a focit, vagyis egyik matt után kaptam a másikat. Ebben az igen reménytelen időszakban Sarlós András, az Újpest hajdani válogatott labdarúgója, a lilák ifiedzője segített. Az Újpestnél kaptam sportállást nyolcezer forintos fizetéssel, amivel legalább magamat el tudtam tartani. Ez 1991-ben történt, röviddel azelőtt, hogy bevonultam katonának. Utána Tiszakécskén, majd kettős játékengedéllyel Újpesten és az ESMTK-ban védtem. De milyen a sors, akkoriban a Megyeri úton az a Garami József volt az edzőm, akivel most a Fradinál is összejöttünk.

- Újpesten állítólag nagyon haragszanak is önre a "hálátlanságáért"...
- Sohasem tagadtam, hogy sokat köszönhetek az Újpestnek, ott lettem NB I-es játékos, onnan kerültem ki a Bundesligába. Ugyanakkor a ferencvárosi kötődésemet sem titkoltam egy percig sem. Jól ment a védés a Megyeri úton, sokat tettem a csapat bajnoki címéért is, ráadásul jó pénzért adtak el Kaiserslauternbe, vagyis semmiképpen sem maradtam adós. Ezért ne várja senki, hogy életem végéig hajbókoljak. Az Újpest és én is profitáltam a kapcsolatból, s ez a lényeg.

- Hogyan fogadták a Bundesliga egyik élcsapatánál, a Kaiserslauternnél a sikertelen magyar futballból érkezőt?
- Rosszkor, a jugoszlávoktól vb-pótselejtezőn elszenvedett 7-1-es vereség után szerződtem ki, ami eleve megadta az alaphangot a megítélésemhez. Pedig most is vallom, nekem nagyon fekszik a Bundesliga stílusa, de nem adtak esélyt a bizonyításra. Csak három mérkőzésen járulhattam hozzá a Bundesliga bajnoki címhez. Bizony másként fogadták a román, jugoszláv és cseh labdarúgókat, mint bennünket Hrutka Janival.

- Ezért is menekült haza a Ferencvároshoz?
- Ha nem is menekültem, de rohantam, az szent igaz. Inkább lemondtam a Kaiserslauternnél még nekem járó pénzről, csak azt kértem, engedjenek védeni lelépési díj nélkül, mivel tudtam, a Fradinak ekkor egy huncut vasa sem volt a megvásárlásomra, de még a kikölcsönzésemre sem. Ezt követően több magyar csapat hívott a németországi lakásomon, ám amikor meghallottam a ferencvárosi vezetők hangját, kapásból azt kérdeztem, mikor induljak. Nyolc perc alatt összepakoltam a családot, kilenc és fél óra alatt megtettem 1200 kilométert, majd az Üllői úton az első mondatom úgy hangzott: nem tárgyalni, hanem megegyezni jöttem. Ezzel gyermekkori álmom teljesült, elvégre mindig arra vágytam, hogy a Fradi B-közép értem szurkoljon, és ha lehet, ne csak válogatott, hanem zöld-fehér mezben is.

- Ki volt a kapusok között a példaképe?
- Az áldott emlékű Zsiborás Gabi. Számomra emberileg és szakmailag is ő volt a legnagyobb. Egyébként szerencsém van, hiszen a mostani kapusedzőm a Fradinál az a Józsa Miklós, aki Zsiborás után állt az FTC kapujában, és akinek rengeteget köszönhetek.

- A legendás ferencvárosi összetartás mennyiben van még jelen az öltözőben, a meccsek után?
- A csapaton belül nincsenek klikkek, egységesek vagyunk, hosszabb szünetekben pedig gyakran összejárunk, sőt az öltözőben is gazdagon megterítünk.

- Mi a mostani FTC legnagyobb erénye és hiányossága?
- Garami József érkezésével az új szerkezet jobban fekszik a csapatnak, vagyis a lendületes támadójáték. Ellenben felállt védelem ellen még "dadog" a játékunk, ilyenkor több improvizációra lenne szükség. Vallom, ha ősszel Gera Zoli, aki ebben a műfajban zseniális, nem sérült, most hat ponttal többünk lenne. Penksával és Kapiccsal sokat erősödtünk a télen, nekem pedig a kapuban különösen sokat számít Dragóner Attila magabiztos stílusa.

- Balszerencsének tartja, hogy a magyar futball éppen kapusposzton áll jól, ezért nem tud odakerülni gyakrabban a válogatotthoz?
- Valahol ez is igaz, de nekem nem ezért fáj a szívem. Hanem az 1996-os atlantai olimpián történtek miatt. Oda ugyanis első számú kapusként mentem ki, majd turistaként, megtört öregemberként jöttem haza. Pedig Csank János, az A válogatott akkori szövetségi kapitánya jelezte, nagyon kíváncsi az olimpiai teljesítményemre, mivel a jövőben is komolyan számol velem. Valóban az olimpián szerepelt kapus védett a későbbiekben az A válogatottban, csak éppen nem én voltam az, hanem a helyemre állított Sáfár Szabolcs.

- Ha most garantálnák a második helyet a bajnokságban, azonnal aláírná?
- Lehet, hogy bölcsebb lenne, de - sokan ugyan túlzottan optimistának tartanak - mégis ki merem jelenteni, amíg matematikai esély van a bajnoki aranyra, addig nem mondhatunk le róla. A Ferencvárosnál ugyanis csakis ez lehet az elfogadható eredmény, de tudja mit, Simon Tibi felépülése mellett most ez is csak másodlagos számunkra.

Bánki József

Korábban:

Fórum:

Simon életveszélyes állapotban