Gyepes Gábor: Visszajöttem a pokolból

Gyepes Gábor a Ferencvárossal kétszer (2001, 2004) is magyar bajnoki címet nyert, ám a 22-szeres válogatott, 27 esztendős védő úgy gondolja, az lenne pályafutása csúcsa, ha sikerülne kivívnia a feljutást walesi klubjával, az angol másodosztályban szereplő Cardiff Cityvel. Nyilatkozta mindezt még a brit sajtónak a hét végi, Preston North End elleni 6-0-s vereség előtt, ám utána sem változott a véleménye. 2006-ban a Wolverhampton játékosaként súlyos keresztszalagszakadást szenvedett, két évig készült a visszatérésre, s úgy tűnik, megérte mindent egy lapra feltennie.

- Sérülése után azt mondták önnek, abba kell hagyni a futballt, jelenleg mégis egy Premier League-ért küzdő brit csapat stabil védőjátékosa. Hogyan élte meg az elmúlt három évet?
- Ritkán gondolok a felépülésem időszakára, ám amikor emlékeztetnek rá, akkor azért ismét eszembe jut, hogy milyen nehéz volt. Soha nem adtam fel, és mindent megtettem annak érdekében, hogy visszatérjek. Tudtam, hogy ebben nem lehetek biztos, de úgy voltam vele, ha abba is kell hagynom, akkor tiszta lelkiismerettel mondhassam azt, hogy vége.

- Tényleg közel volt a vég?
- Az orvos azt mondta, komoly a sérülés - a West Ham kapusának például nem sikerült visszatérnie -, de jól sikerült a műtét. A rehabilitációmat az Ajaxnál dolgozó Laurens Ebbennél kezdtem, s a legnagyobb megpróbáltatás az volt, amikor a Wolverhampton fizikoterapeutája azzal szembesített, szerinte abba kell hagynom a futballt, mert sohasem lesz jó a lábam. Ekkor már tartalékmeccseken szerepelhettem, de volt a térdemben egy kellemetlen érzés, és innen visszaestem oda, hogy mindent az elejéről kellett kezdenem. Ismét a konditeremben találtam magam, amint a legegyszerűbb gyakorlatokat végzem. Laurens megnézte a térdem, s meglepő lehet, de számomra megnyugtató volt, amit mondott: nem csodálkozik, hogy gond van a térdemmel, mert nem elég erős a combom, hogy elviselje a terhelést. Ezt követően egy újabb, hat hónapos amszterdami rehabilitáció várt rám. 2007 augusztusában rúghattam ismét labdába, s ekkor jött a második pofon: olyan érzésem volt, mintha a bal lábam nem a sajátom lett volna, olyan furákat rúgtam vele.

- Aztán befogadta a Ferencváros.
- Nagy segítségemre volt a Fradi, külön beszélnem kellett Csank János vezetőedzővel és Tepszics Ignác ügyvezetővel, hogy a csapattal készülhessek. Először egy héten egyszer edzettem háromnegyed órát, s 2007 novemberére olyan állapotba kerültem, hogy a Fradinál már félhivatalosan pedzegették, mi lenne, ha ott fociznék. Én viszont mindenképp vissza akartam térni Angliába, mindegy volt, hogy hányadik ligába, de ott jobban szem előtt maradhatok - gondoltam. Először Buzsáky Ákos csapatánál, a Queens Park Rangersnél edzettem - Magyarországon ekkor már vége is volt az őszi idénynek -, majd próbajáték lett a vizitemből, s bár jól ment a foci, tetszettem is az edzőnek, végül mégsem kaptam szerződést. Ekkor már két éve nem játszottam, a csapat pedig azonnal bevethető védőt keresett.

- S miképp került a harmadosztályba?
- A Northampton kapusedzője látott egy edzőmeccsen, és szólt a vezetőedzőnek - aki a Wolvesnál a pályaedzőm volt -, hogy érdemes lenne engem leigazolni. Ekkor már én is éreztem, minden rendben van - ahhoz képest, hogy két évig nem játszottam. Hat hónapig szerepeltem a Northamptonban, s azért kerülhettem egy osztállyal feljebb, mert a két klub edzője jó barátok. Cardiffban tavaly végigcsináltam a nyári felkészülést, s már úgy igazoltak le, hogy tudták: jó állapotban vagyok, és 15 bajnokin már pályára léptem.

Tavaly decemberben győztes Cardiff-gólt lőtt az Ipswichnek, és beválogatották a forduló válogatottjába:

- Számított arra, hogy a Cardiff edzője, Dave Jones előbb azt mondja, kockáztat a leigazolásával, majd pár hónappal később már a szerződéshosszabbítását kezdeményezni?
- Rizikót vállaltak, de minden klub rizikót vállal, amikor olyan játékost igazol, akinek már volt komolyabb sérülése. Teljesítményorientált szerződést írtam alá, amiben benne volt: ha játszom egy bizonyos meccsmennyiséget, akkor új szerződést kapok. A meccsszám meglett, az új szerződés részleteiről pedig másfél óra alatt megegyeztünk - immáron 2012-ig maradhatok a klubnál.

- Változtatott bármit a Cardiff életében, hogy tavaly egészen az FA-kupa-döntőig menetelt?
- Nagyobbak lettek az elvárások, de nemcsak a klubon belül. A kupadöntő után már a többi csapat és a közvélemény is sokat várt a Cardifftól. A csapatnak eddig sikerült is bizonyítania, pedig már a tavalyi 12. hely is a klub történetének a legjobb eredménye volt, most pedig negyedikek vagyunk. A célkitűzés a feljutás volt, és a bajnokság eleje óta azt sulykolja az edzőnk, hogy képesek vagyunk arra, hogy följebb lépjünk.

- A múlt hétvégi forduló előtt azt nyilatkozta egy walesi lapnak, hogy élete álma válna valóra a Premier League-tagsággal, errefel 6-0-ra kikaptak a Prestontól. Mi történt?
- Ezért is mondtam, hogy pályafutásom legnagyobb eredménye lenne a Premier League, mert tudom, hogy milyen nehéz elérni. A Fradival sikerült bajnokságot nyerni, az európai kupában is játszottam meccseket, ám mindaz összehasonlíthatatlan azzal, ami itt van - nincs egy szusszanásnyi időnk sem, amint vége egy meccsnek, már jön is a következő a 46 fordulós bajnokságban. Visszajöttem a pokolból, így a feljutás ennek fényében még nagyobb eredmény lenne számomra. A 6-0 demoralizáló vereség volt, durva eredmény. Nem játszottunk jól, a csapat szerintem fáradt is volt, mindezt magamon is éreztem, ráadásul semmi nem jött be. Helyzet nélkül rúgtak két gólt, mi pedig 11-est hagytunk ki, szétestünk, s ami a kapunkra ment, abból gól lett. Már 3-0-nál éreztük, hogy megnyerni nem fogjuk a meccset, mondta is az edzőnk, hogy azért 6-0-ra nem kellett volna kikapnunk. Ha fáradtak vagyunk, ha piros hó esik, akkor sem engedhetjük meg magunknak, hogy leromboljuk, amit felépítettünk.

- Benne volt valamelyik gólban?
- A harmadik az enyém volt, nem is tudom, mit akartam csinálni, lesre állítani, vagy sem, de hibáztam, az tény, el is ismerem.

Gyepesék januárban megúszták kapott gól nélkül az Arsenal elleni FA-kupa-meccset - igaz, a visszavágón 4-0-ra nyertek az Ágyúsok

- Ma a tökutolsó Charlton ellen javíthatnak.
- Már kiesett, de az elmúlt 6 forduló alapján a középmezőnyben lenne. Kiesett, de ez nem jelent sok mindent, a szurkoló elvárja, hogy mindent megtegyen a csapat a győzelemért. Ám ha nyerünk, akkor már biztos a rájátszás, s még van minimális esélyünk a második hely elérésére is.

- Volt olyan idő, amikor arra gondolt, soha többé nem lesz már válogatott?
- A sérülésem után nem foglalkoztam ezzel, úgy voltam vele, ha újra tudok focizni, már annak örülni fogok. Azzal azért tisztában voltam, hogy ha jól teljesítek, akkor előbb-utóbb ismét meghívót kaphatok, de amíg sérült voltam, erre nem gondoltam, csak szurkoltam a csapatnak, ott is voltam a hazai meccseken.

- A szurkolók optimisták. Ön szerint juthatunk Dél-Afrikába?
- Az optimizmus jogos, alapból annak kell lenni. Cardiffban a kis duci 12 éves fiú is azt hiszi, hogy ő lesz Ronaldo, és ez így van rendjén. A válogatotton lehet éreznie, hogy több van benne, mint akár az eddigi csapatokban, remélem, képesek leszünk az igazán jegyzett csapatok ellen is jó eredménye elérésére.

Gyepest és feleségét Beckhamékhez hasonlították:

- A felesége, a korábbi műkorcsolyázó magyar bajnok Póth Diána hogyan érzi magát Cardiffban?
- Nagyon jól, hiszen Cardiff egy szép és jól élhető város, s azzal foglalkozik, amit szeret, hiszen műkorcsolya-edzőséget vállalt.