Kuttor: Megvan az előnye, ha valaki itthon játszik

Kuttor Attila éppen egykori csapattársa, jelenlegi főnöke Illés Béla csúcsát javította meg, és lett a magyar labdarúgó-bajnokság legtöbbet szereplő játékosa. A Kutya becenevű, csupaszív és megbízható játékáért kedvelt hátvéd 542 fellépésnél jár, és a Haladás színeiben tovább növelheti a számot, bár saját bevallása szerint már nem tervez hosszútávra. Kuttor az [origo]-nak adott interjúban elmondta, mire emlékszik legszívesebben az egyes csapataiból, hogy miért nem jutott ki külföldre, és hogy szerinte miért váltak be ennyire itthon a holland edzők.

- Egy ilyen tartalmas pályafutásnak érdemes végigvenni a legfontosabb pillanatait, emlékeit, kezdjük az elején: az NB I-ben 1989-ben mutatkozott be a Videoton játékosaként. Hogy alakult a pályafutása a debütálásig?
- Diósgyőrben nevelkedtem, 19 éves koromig ott játszottam. 1987-ben mutatkoztam be az akkor NB II-ben szereplő csapatban. Szerepeltem a korosztályos válogatottban is, ott figyeltek fel a székesfehérváriak. 1989-ben a Kaszás Gábor vezette csapatban mutatkoztam be az NB I-ben, első meccsemen 1-0-ra győztünk a Veszprém ellen. 1989-től 1993-ig játszottam a Vidiben, aztán lejárt a szerződésem, és távoztam.

- A következő állomás Győr volt.
- Győrben Verebes József volt az edző, ő hívott a csapathoz, nem sokkal később nála mutatkozhattam be a válogatottban is. Az első év sikerült sikerült jobban, akkor ötödik helyen végeztünk, a másodikban tizenegyedikként zártunk.

- Győr után a 90-es évek közepén a válogatottaktól hemzsegő MTK-hoz igazolt. Nem volt rossz döntés...
- Ez volt pályafutásom legsikeresebb időszaka a trófeák szempontjából, hiszen Garami József irányításával 1997-ben bajnoki címet nyertünk és a Magyar Kupát is elhódítottuk.

- 1998 őszén pedig ismét nevelőegyesülete mezét húzhatta magára, ezúttal már az élvonalban.
- Fél évet töltöttem Diósgyőrben, a Tornyi Barnabás edzette társaság őszi harmadikként zárt. A klub azonban anyagi gondokkal küzdött, így a tavaszt már Fehérváron játszottam végig, aztán 1999 nyarán visszakerültem az MTK-hoz. A kék-fehéreknél töltött újabb két szezon sem volt kevésbé sikeres, mint az előző időszak, bajnoki ezüst és kupaarany került a vitrinbe, és a nemzetközi porondon is jól teljesítettünk, a Fenerbahcét idegenbeli győzelemmel búcsúztattuk, az AEK Athénnal szemben pedig csak idegenbeli gól miatt buktunk el az UEFA-kupában.

- Milyenek az emlékei a Debrecenben töltött időszakról?
- Nem úgy sikerült az az egy év, ahogy terveztem, bár innen is bekerültem a válogatottba, de ez az időszak leginkább arról marad emlékezetes, hogy ekkor született meg a második gyermekem. A Lokival is összejött azért egy olyan nemzetközi kupacsata, ami sokáig beszédtéma volt, a Bordeaux ellen az idegenbeli 5-1-es vereség után hazai pályán már 3-0-ra vezettünk, végül nem jött össze a továbbjutás, de senki nem számított rá, hogy ennyire közel leszünk hozzá.

- A Hajdúság után a Balaton partja felé vette az irányt, ahol szintén alapembernek számított, a Siófok pedig üde színfoltja volt a bajnokságnak.
- Az első évben Csank Jánossal bejutottunk a felsőházi rájátszásba, és végül ötödikként fejeztük be a bajnokságot. A második évben ősszel az első helyen fordultunk, holott miénk volt az élvonal legalacsonyabb költségvetésű csapata, a tavasz gyengébben sikerült, de a negyedik hely miatt így sem kellett szégyenkeznünk.

- Jött egy újabb fehérvári korszak, kupagyőzelemmel megspékelve. Úgy tűnt, Fehérváron maradhat pályafutása végéig, de mégis eljött. Miért?
- A búcsú kurtára-furcsára sikerült, lett volna még egy év a szerződésemből, de jobbnak látom, ha váltok, és egy kölcsönbe Siófokra kerültem, majd onnan a Haladáshoz.

Egy nagy siker a Fehérvárral: a 2006-os kupagyőzelem felemelő pillanata

- Mekkora szerepet játszott a szombathelyi szerződésben, hogy egykori csapattársai, mint Illés Béla vagy Csertői Aurél lettek a főnökei?
- Nagy szerepe volt, ezért is igazoltam a Haladásba, mert tudtam, hogy barátok közé kerülök. Szerencsére egyből sikerült a feljutás, és az élvonalban is várakozáson felül szerepel a csapat, evés közben jött meg az étvágy, most már nagyon szeretnénk odaérni a harmadik helyre.

- Az elmúlt húsz évben testközelből tapasztalhatta, milyen a magyar bajnokság színvonala. Milyen a mostani bajnokság a húsz évvel ezelőttihez képest?
- Sokat változott a futball az elmúlt húsz évben, nálunk például a 90-es években még söprögetős, emberfogásos rendszer volt a divat védekezésben, miközben mindenhol máshol már területvédekezéssel játszottak a csapatok. Nem szeretnék rangsort állítani az akkori és a mostani bajnokság között, de érdemes abba belegondolni, hogy milyen fontos szerepe van a körülményeknek, márpedig ezekben nem sok változás volt idehaza az elmúlt húsz évben. Most sincs aki felkarolja a futballt, akár állami szinten, csak annyi a különbség, hogy jobb lehetőségük van a fiataloknak külföldre menni és ott fejlődni.

- Önnek nem lett volna lehetősége kipróbálnia magát külföldön?
- Sosem volt menedzserem, és egyszer sem hallottam konkrét lehetőségről, hogy külföldi csapat érdeklődne irántam. Megvan az előnye annak is, ha az ember itthon játszik, sok olyan magyar futballista volt, aki kiment külföldre, és aztán szinte menekült haza, igaz, akik kinnragadtak, azok sokat profitálhattak az ottani tapasztalatokból. De azért sem bánkódom amiatt, hogy nem jutottam ki, mert akkor nem jöhetett volna össze ez a szép rekord, és úgy gondolom, Magyarországon valamiben csúcstartónak lenni nagy dolog.

- Az az NB I kritikája, vagy az ön érdeme, hogy 39 évesen is kiemelkedik a mezőnyből?
- Fura, hogy ezt a kérdést itthon már többször is feltették, és nem hiszem, hogy a 40 éves Maldinitől bárki megkérdezné, hogy a Serie A kritikája-e, hogy még mindig játszik. Valamiért Magyarországon nem szeretik elismerni a teljesítményt, nem a pozitív dolgokat tartják szem előtt, az a bizonyos pohár nálunk mindig félig üres. De nem csak a sportban gondolkodnak így az emberek, hanem igaz ez az egész közvéleményre is.

- 19 alkalommal szerepelt a válogatottban, ami lehetett volna jóval több is, mivel sok kapitánynál előfordult a neve. Van emiatt hiányérzete?
- Nincs hiányérzetem, mert nagy dologként élem meg, hogy ennyiszer lehettem válogatott, és külön öröm, hogy az utolsó meccsemen, 2004-ben a Japán elleni győzelem alkalmával gólt is szereztem. Annak is örülök, hogy tagja lehettem annak a válogatottnak, amely kiharcolta a pótselejtezőket, még akkor is, ha hajlamosak ezt kudarcként kezelni a nagy vereség miatt, pedig akkor voltunk a legközelebb a világbajnoksághoz. Nagyon drukkolok a mai válogatottnak, hogy nekik is összejöjjön minimum egy pótselejtező!

A sztárcsatároknak, mint Nicklas Bendtner sincs kegyelem

- Jelenleg a felnőtt válogattotnál és az utánpótlás-csapatoknál is holland edzők irányítanak. Önnek volt alkalma együtt dolgozni holland edzővel, miért válhatott be ennyire Erwin Koeman?
- Azért a legjobb választás a holland edzők foglalkoztatása, mert a holland iskolát a mi Aranycsapatunkról mintázták, és így az ő mentalitásuk nagyon közel áll a magyar stílushoz. Én személy szerint sokat köszönhetek Henk Ten Caténak, tőle tanultam meg a négyvédős játékot, és lehet, hogy nem tartott volna eddig a pályafutásom, ha nem dolgozom együtt vele.

- Meddig szeretne még profiként játszani?
- Hosszútávra már nem tervezek, ilyenkor már csak rövidtávú célokat tűz ki maga elé az ember, most például azt, hogy odaérjünk a harmadik helyre. Nyáron eldől, hogy szellemileg és fizikailag bírom-e a folytatást, át kell gondolnom a dolgokat, de ha szükség van rám, akkor szívesen maradok.

- Ha mégis visszavonulna, akkor maradna a futball mellett, mondjuk edzőként?
- A TF-en elvégeztem a rekreáció szakot, megvan az UEFA A licencem és a középfokú szakedzőim, úgyhogy papírokkal elég jól el vagyok látva. Sokminden máshoz nem nagyon értek, csak a futballhoz, már amennyire ehhez értek, jó lenne ezzel foglalkozni a jövőben is, de majd elválik, hogy mire jutok.