Későn érő fiatalok miatt jönnek a focilégiósok

A legutóbbi bajnoki szezonban több mint száz légiós lépett pályára magyar labdarúgó-bajnokságban, Vladan Filipovic FIFA-licences menedzser szerint ennek fele nem üti meg a Soproni Liga szintjét. Sallói István, az Újpest klubmenedzsere szerint viszont a külföldi játékosok új színt visznek a bajnokságba, ráadásul a magyar fiatalok többsége a lehető leghamarabb menekülne más országok csapataihoz, itt csupán a későn érő típus és a selejt marad.

• Kevés légiós tűnik ki az NB I-es mezőnyből
• Signoritól Natorovig - a magyar foci légiósai

2008 elején Lengyel Ferenc UEFA Pro licences edző, az MLSZ edzőbizottságának tagja készített összeállítást "Az idegenlégiósok helyzete, megítélése a labdarúgásban Magyarországon" címmel. A kiindulópontként szereplő adat szerint "a 2003/2004-es első osztályú bajnokság őszi szezonjában még az élvonalbeli klubok játékosainak 84 százaléka volt hazai labdarúgó", ez az adat a tavalyi szezonban 75 százalékra csökkent (454 játékosból 111 volt légiós).

Az összeállításban a szerző izgalmas fejtegetésbe bocsátkozott: "Érdekes lenne megvizsgálni, hogy az importált külföldi - sokszor tucatszámba menő - labdarúgók közül ki jobb a magyar riválisánál".

Kikértük Vladan Filipovic, FIFA-licences menedzser véleményét, aki elsősorban magyar tehetségek külföldi szerződtetésében vállal szerepet, de akadnak olyan légiósok, akik az ő közvetítésével érkeztek a hazai élvonalba.

"Nem egyszerű a helyzet Magyarországon, hiszen a komoly külföldi csapatoktól eltérően itt nincsenek olyan szakemberek, akik megfigyelőként keresnének hiányposztra játékosokat. Inkább arról van szó, hogy a menedzserek próbálkoznak a kluboknál, próbajátékosokat küldenek, DVD-felvételeket adnak" - mondta Filipovic, aki szerint nehéz jó légióst hozni a magyar bajnokságba, hiszen a büdzsé általában mindent meghatároz, a 18-19 éves tehetségeknek pedig ára van. Átlagos képességű vagy gyengébb labdarúgónak pedig még a Soproni Ligában sincs helye.

"A jelenlegi légiós garnitúrának több mint a fele még az NB I szintjét sem üti meg. De az is igaz, hogy nehéz megtalálni az ideális megoldást: hoztam már olyan labdarúgót, aki 200 szerb bajnokit és néhány utánpótlás-válogatottbeli mérkőzést is játszott, ennek ellenére semmit sem tett hozzá új csapata játékához. Viszont akadt olyan, aki teljesítményének köszönhetően a másod-harmadosztályból lépett feljebb."

"Nincsenek előítéleteim a magyar játékosokkal szemben, de az itthon futballozó legjobb futballisták Budapesten képzelik el pályafutásukat. Ha mégsem a fővárosban, akkor Győrben, Debrecenben vagy a Fehérvárnál szerepelnek, ott, ahol az átlagosnál jobb, nyugodtabb, stabilabb a háttér. A többiek pedig nem jelentenének erősítést" - fejtette ki Tomislav Sivic, a Kecskemét szerb vezetőedzője a kesport.hu-nak.

A menedzser Igor Bogdanovicra és Mladen Lambulicra a legbüszkébb, utóbbi játékosra különösképpen, hiszen ahogy ő fogalmazott, évek óta a legjobb belső védőnek számít, nem véletlenül szerződtette 37 éves kora ellenére az Újpest.

S akivel a leginkább befürdött? "Tatabányára az én közvetítésemmel került Nebojsa Vignjevic, aki állítom, minden idők egyik legjobb magyarországi légiósa lehetett volna, ha nem bajlódik állandóan sérüléssel és több lehetőséghez jut."

Filipovic állítja, inkább fiatal magyar játékosokkal kellene feltölteni a keretet, s őket játszatni, hiszen ez a fajta játékospolitika hosszú távon több hasznot hajtana a klubok számára. "Akadna elég tehetség, de a bajnokság elején a célkitűzés általában megijeszti az edzőket, s inkább a rutinosabb külföldi játékosokban bíznak. Arra nincs idő, hogy kísérletezgessenek olyan fiatalokkal, akik nem kaptak annyi terhelést, ami elég lenne az élvonalhoz."

A menedzser szerint a szerb, horvát és román példát kellene követni, ahol a klubok évi egy-két saját nevelésű fiatal beépítésével, állandó játéklehetőséghez való juttatásával, majd eladásával teremtik meg a gazdasági alapokat. "A Partizan Beograd az elmúlt három évben három olyan játékost adott el komoly összegért, akik 18-22 évesen már csapatkapitányságig vitték. Állandóan játszottak, látták őket a megfigyelők, s máris lecsaptak rájuk. Ezt tanácsolom a magyar kluboknak évek óta, van, ahol megfogadják, van, ahol nem."

Csank János: "Az, hogy Magyarországon is vannak külföldi játékosok, nem jelenti azt, hogy rosszak a magyarok, ám ha én dönthetnék, játékosból csak hiányposztra igazolnék külföldről, és akkor is inkább csak olyan futballistát, aki még nagyon fiatal. A magyar futballpiac igen sovány lett: most 78 ezer igazolt futballista van, az én időmben 180 ezer volt, Puskásék idejében pedig 300 ezer. Én ennek ellenére is, most is a magyar játékosokat favorizálom."

Sallói István, az Újpest sportigazgatója büszke arra, hogy ő látott először fantáziát az afrikai futballpiacban.

"Szükség van a légiósokra, de nem biztos, hogy csak azért, mert jobbak a posztjukon szereplő magyaroknál. Egyszerűen másfajta kultúrából érkezve más szemléletet hoznak: a délszlávokat azért szeretjük, mert harcosak, a brazilokat azért, mert a magyar szurkoló imádja a latinos focit, az afrikai vonal pedig a testfelépítés, ruganyosság és olcsóság miatt divat."

Sallói szerint egyre kevesebb a magyar futballista, aki elérhető, azok is inkább amatőr szerződést kívánnak kötni, hogy az érdeklődő külföldi csapat nevelési költségtérítés mellett könnyedén leigazolhassa. "A magyar tehetségek nem akarnak Magyarországon maradni. Az elmúlt két évben száztíz 21 éven aluli játékos igazolt külföldre. Nálunk általában csak a későn érő típus és a selejt marad."

Sallói úgy véli, az arányokkal nagyon vigyázni kell, Diósgyőrben ő majdnem átesett a ló túloldalára azzal, hogy sok afrikait hozott. "Ebben a piacban van üzleti lehetőség, Diósgyőrött sokáig jól működött a rendszer. A legbüszkébb Foxi felfedezésére vagyok, akit kameruni és gaboni keresgélésem során láttam meg, jó futballista, sajnos, Újpesten megakadt a fejlődése."

A személyes kiválasztás mellett játékosügynökök segítségére, DVD-felvételekre és próbajátékokra is támaszkodni kell, mert Magyarországon még ismeretlen a topligákban jól működő scout-rendszer.

"Ez a rendszer egyáltalán nem működik. A klubok költségvetésének 80 százalékát a munkabér jellegű kifizetések teszik ki, mindenki az emberanyagon spórol. Pedig Angliában például van olyan tehetségkutató, aki évi 5000 fontért dolgozik, s csupán mérkőzésekre való utazáskor kap plusz költségtérítést. Ők lojalitásból, klubhűségből dolgoznak, nálunk a főállás-szemlélet miatt ez elképzelhetetlen. Ráadásul az állandóság hiánya, a klubvezetők és edzők folyamatos cserélődése alapjaiban döntené össze a rendszert..."

Nagy magyar mellényúlások

Vladimir Tintor (Győr): 2006 júliusában az ETO - engedve a játékos menedzserének - egy videofelvétel megtekintését követően kínált négyéves szerződést az FK Rad Beogradtól érkező középpályásnak. Két héttel később a csapat felbontotta a szerződést, mert kiderült, a futballista még a magyar szintet sem üti meg... Klement Tibor ügyvezető a Kisalföldnek így emlékezett vissza az esetre: "A szerb Tintor a szerződtetése előtti próbajátékon nem volt hajlandó részt venni, ám mivel a róla készült DVD-n jó benyomást keltett, megegyeztünk vele. Utána derült ki, hogy az összefoglalóban három évvel ezelőtti felvételek is vannak és azóta súlyos autóbalesetet szenvedett a csatár. Kiderült, hogy nem tud az ETO hasznára lenni, ezért felbontottuk a kontraktust. Szerencsére úgy tudtunk elválni, hogy nem érte anyagi kár a klubot. Ezzel együtt vállalom, ebben az átigazolásban nem jártunk el elég körültekintően."

O. Camara, T. Camara, Keita (Újpest): a guineai trió összesen tíz meccset tudott felmutatni Újpesten, pedig a klubvezetés nem bízva a menedzserekben ezúttal játékosügynököt küldött az afrikai országba, aki a sok-sok futballista közül éppen a három falábút szemelte ki. O. Camara egyetlen percet nem játszott az élvonalban, T. Camara egyszer felállhatott a kispadról, Keita pedig még a Stadlerbe sem tudta beverekedni magát.

Viktor Natorov (MTK): mindössze egyszer jutott szóhoz egy gyakorlatilag tét nélküli bajnoki mérkőzés utolsó perceiben, leginkább a közönség nyomására, hiszen a lelátón mindig nagy sikert arattak a pocakos, karikalábú támadó melegítései.